2017. szeptember 26. keddJusztina
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A tuti recept: hogyan futtassunk fel egy dalt 3 nap alatt?

Balázsi-Pál Előd 2017. július 02. 14:41, utolsó frissítés: 2017. július 03. 11:45

A recepthez egy zenekar, egy fesztivál, és egy jó dal kell, ami eladható himnusznak.


Soha nem gondoltam, hogy ezt le fogom írni, de a Double Rise idei első napjának két csúcspontja egyértelműen két erdélyi zenekar fellépése volt. És ez nem egy ilyen nagyon szubjektív benyomás, nem az a “kevesen voltak, de jó volt a zenekar” dolog, nem: a nagyszínpadnál a gyergyószentmiklósi Bagossy Brothers Company, a kisszínpadnál pedig a spesiszentgyörgyi sZempöl csinálta a legjobb és legnagyobb bulit. És itt most nem is a Quimby vagy a többi magyarországi fellépő blamálása a cél, valószínűleg egyszerűen az történt, hogy ez a két zenekar nagyon át tudta adni az itthon vagyunk magabiztosságát és a barátok közt vagyunk felszabadultságát.


Érdekesség, hogy mindkét koncert csúcspontja és a közönségből nézve a legvártabb pillanata egy-egy olyan dal volt, amelynek a megismerésére csupán három napot hagytak. A Double Rise egy Bagossy-dalt választott idén himnuszául, amelyhez Halmen Jozsó készített remixet. A dalt kedden délben mutatta be a Double Rise, csütörtökön pedig még le sem ment a nap, és a közönség kívülről fújta. Egyébként azóta is megy a fejemben, hogy Ha szombat van a fejedben, nem számít, hogy nincs hétvége a jelenben.



Aztán éjjel, a csúszással kezdő sZempöl (külön gratula a VJ-nek, a csúsz ÁS, majd az A csúsz még mindig ÁS kivetítéséért) 2 után jutott el a Bélavagyokhoz. Míg a Bagossy-féle A napfelkelés himnusza egy hagyományosnak tekinthető fesztiválhimnusz, a szokásos tematikákkal, azonnal felismerhető, karakteres bevezetővel, közönségénekeltető refrénnel és sok-sok napsütéssel, a sZempöl Bélavagyokja pont nem ilyen, hanem egy ritmusközpontú, poénos, monoton refrénű, viszont a közönségtáncoltatásra tökéletesen alkalmas darab. A szintén kedden (na jó, talán hétfőn este) közzétett dal a Vibe fesztivál idei himnusza, és már élőben is tapasztalhattam, hogy ugyanúgy beválik: mindenki ismerte és várta a dalt, meg nyilván a teljes közönség együtt táncolta végig a “koreográfiát”.






Azt gondolom, pár éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy (sőt, két) dal három nap alatt ennyire széles tömegekhez jusson el. Ezért is csodálkoztam, hogy mindkét fesztivál ennyire last-minute dobta be himnuszát (a Double Rise most zajlik, a Vibe pedig csütörtökön kezdődik, ugye). De az eredmény teljesen meggyőzött arról, hogy jó volt az időzítés. Ennyi idő pont elég volt ahhoz, hogy a zenekarok saját rajongóbázisai, illetve a fesztiválok lájkolói megtöltsék a közösségi médiát a dalokkal, talán még a sajtónak is volt ideje felkapaszkodni a vonatra, és mire elmúlt volna a hype, már meg is kaptuk élőben a himnuszokat.

Szóval ha valaki azt szeretné, az övé legyen a jövő év erdélyi slágere, már most elkezdhet gondolkodni azon, melyik fesztivállal rázzon kezet. Persze azért nem árt, ha van egy jó dal is hozzá, az mindig segít.

Itt van mindkét fesztiválhimnusz eredetiben:




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS