2017. július 22. szombatMagdolna
43°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kivánszorogni a „kicsi” titulusból

2017. július 07. 10:13, utolsó frissítés: 12:19

András Andrea a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Néprajz szakos, harmadéves hallgatója leginkább a szokáskutatás érdekli, jelenleg bányász életutakat kutat.


A BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúratudomány/művelődésszervező szakos harmadéves diákjai az elmúlt hónapban olyan kiállítást szerveztek, aminek keretében a tanszéken tanulók kutatási témáit a nagyközönségnek is bemutatták. A kiállítást először a Tranzit házban lehetett megtekinteni, utána felkerült a Bölcsészkar folyosóira, jelenleg a Vibe fesztiválon találkozhatunk vele. A bemutatott témákból nyújtunk ízelítőt a következő napokban – a diákoktól kérdeztük meg, miért fontos számukra kutatási területük, mit tartanak a legvagányabbnak benne, illetve mi érdekli még őket a nagyvilágból. Összesen nyolc interjú készült, amelyeket naponta fogunk közölni. Ebben a részben András Andreával beszélgettünk, aki a Tényképek kiállítás keretében a lövétei szentcsaládjárásról mutatott be saját fotókat.

Miért érdekel a szentcsaládjárás szokása?

Ha belehelyezkednék a „nagy néprajzos kutató” személyébe, akkor válaszaim a következők lennének: mindig is érdekelt a szokáskutatás, kíváncsi voltam hogyan változott a szentcsaládjárás az idők elteltével, milyen közösségformáló szereppel bír stb. Ám, ha valamivel egyszerűbben fogalmaznék, akkor valahogy így hangzana: gyerekkorom óta részt veszek én is e szokás megülésében. Lehet, hogy sokan egy megszokott karácsonyi „összeülést” látnak benne, ami semmi kihívást nem rejt magában. Véleményem szerint az adventi idő adta érzések, hangulatok kiemelik a szokást bármely megszokottból.

Szerinted miért fontos ezzel foglalkozni?


Ahogyan már a fentiekben említettem, a szentcsaládjárás szokása állandó változásnak van kitéve. Egyre kevesebb közösség van, ahol kilenc napon át végzik ezt az adventi ájtatosságot. Úgy gondolom, addig kell bármit is megragadni, amíg van rá lehetőségünk. A szentcsaládjárás szokása még kutatható, nemcsak Lövétén, hanem máshol is, szóval hajrá, kutatni kell! Vagány dolog egy meghitt eseménybe belecsöppeni a kolozsvári zsúfolt mindennapok után.

Milyen kezdeti támogatást kaptál az egyetemen a kutatásodhoz?

A három év alatt rengeteg támogatást kaphattunk tanárainktól. Első év, első szemeszterében „mankókkal” láttak el, amelyek által megtanultunk járni a néprajzos terepen. Azt gondolnád, hű, milyen egyszerű ez a néprajzos szakma, kimész az idős nénihez/bácsihoz és felteszed neki kérdéseidet (jobb esetben, ha nem téveszted össze a néprajz szakosokat a székelyruhás babákat rajzoló személyekkel). Vajon tényleg olyan könnyű a néprajzos kutatás? Kezdetben azt kellett megtanulnunk, hogy hogyan keressünk megfelelő szakirodalmat témánkhoz, hogyan tegyük fel kérdéseinket minél egyszerűbben, érthetőbben.

Melyek voltak az első általad megtett lépések a kutatás előkészítéséhez?


Minden kutatás elsősorban a téma kiválasztásánál kezdődik. Utána elmész ügyesen a második otthonodba, a bölcsészkari könyvtárba, vagy a mi kis „Krizánkba”, és olvasol reggeltől estig, utána megiszol egy kávét, majd olvasol estétől reggelig. Aztán kikerekednek a témáddal kapcsolatos kérdésfelvetéseid, hipotéziseid (a szemed alatti párnácskákkal együtt). Innentől fogva nyert ügyed van, mehetsz terepre, ahol felteheted kérdéseidet.

Mi volt a legvagányabb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?

Nekem valóban tetszik a szentcsaládjárás békés hangulata. Ilyenkor tényleg mindenki szeret mindenkit, meghitt, nyugalomteljes érzések uralkodnak. De azért Lövétén akadt egy-két olyan csoport, amely ezt is felül tudta múlni. A legvagányabb élményem az volt, amikor az imádkozás után szóltak, hogy maradjak még egy kicsit. Nem tudtam, hogy mi vár rám. Aztán a nők társasága elkezdett egy kicsit „bulizni”. Volt ott minden, finom pánkó, itóka, hatalmas nevetések. Advent, böjt, ájtatosság? Naná, jó buli volt! Ki ne szeretné az ilyesmit?



Mi volt a legcikibb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?

Ciki dolog nem jut eszembe, de baki annál több. Emlékszem, az első kutatásomnál kicsit még félénk voltam a terepen. Ismertem egy nénit, azzal megbeszéltem, hogy megyünk a szomszédba interjúzni. De ez a közös beszélgetés nem sikerült olyan jól, mivel a két néni egymás szavaiba vágott, mind a kettő el szerette volna mondani a tutit. Hazaérve, amikor le akartam jegyezni az interjút… keserves volt, szinte semmit nem értettem belőle, csupán a saját kérdéseimet.

Mit jelent számodra fiatal kutatónak lenni terepen, amikor csak magadra számíthatsz?


Azt kell mondanom, fiatalságom ellenére valahogy mindig jókat beszélgettem az idősebbekkel. Az elején nehéz volt legyőzni a félelmemet és bátorságot merítve odamenni egy idegenhez. Ezt követően mosolyogva, szelíden megkérdezni tőle: „nem lenne ideje a napokban négyszemközt beszélgetni a szentcsaládjárásról?” Erre egyből jön a kérdés: „hát mit szeretnél róla megtudni, kicsi”? Elég nehéz ebből a „kicsi” titulusból kivánszorogni és elérni azt, hogy komolyan vegyenek. De úgy vélem, egy-két alkalom után lehetséges.

Amikor terepen voltál, melyek voltak azok a mentális kapaszkodók (szakmai tanácsok), amelyek segítettek abban, hogy véghezvidd, amit elkezdtél?


Leginkább a kérdésfeltevést emelném ki. Tanáraink mindig hangsúlyozzák, hogy olyan kérdéseket tegyünk fel az interjúk során, amit adatközlőink is megértenek. Hiába fogalmaz az ember választékosan, különböző szakmai terminusokat átvéve, hiába bújik a „nagy kutató” szerepébe, mindezzel nem kerül előrébb. Az én kutatásomban az adatközlők nagyrészt egyszerű, hétköznapi emberek, akik segíteni akarnak nekem egyetemi céljaim elérésében. De mindez csak úgy lehetséges, ha nem akarok föléjük kerekedni, ha tiszteletben tartom őket.

Hogyan hasznosítod ezt a kutatást a tanulmányaidban, hogyan a mindennapokban?


Igazából ezt a szokáskutatást egy kiindulópontnak nevezhetném, a néprajzos kutatásaim kiindulópontjának. A féléves dolgozatoknál gyakran vissza tudtam térni témámhoz. Kezdetben a szakdolgozatomat is erre akartam alapozni, de be kell vallanom, kicsit ráuntam. Manapság egészen más témával foglalkozom, viszont a terepen megtanult módszereket azóta is alkalmazom. Remélem, hogy egyszer majd ismét kedvet kapok hozzá.




Melyek azok a dolgok, amiket nem az egyetemen, hanem a kutatási gyakorlat során tanultál?


Az egyetemi évek alatt megtanult elméleteket mind-mind a gyakorlat során tudod a legjobban elsajátítani. Példának okáért, tanáraink többször is hangsúlyozták, hogy milyen kérdések kerülendők egy interjú készítése alatt. Viszont amikor szemtől szembe vagy az adatközlőiddel, akkor nem mindig jutnak eszedbe tanáraid „mankói”. Mindezt a saját bőrödön kell, hogy megtapasztald, neked kell rájönnöd, melyek a kínos kérdések és melyek, amelyek órákig tartó beszélgetéseket vonnak maguk után.

Ezen kívül milyen kutatási területek érdekelnek?


Sok minden érdekel, érdekelnek az új kutatási témák. Középiskola után főként a népzene és néptánc iránti szeretetem vezérelt erre a szakra. Érdeklődésem máig sem halványult, de egyelőre nem tudok kutatási területként tekinteni rá, csupán csak hobbiként. Mostanában lövétei bányászéletutak vizsgálatával foglalkozom, amit felettébb érdekesnek tartok. Valahogy izgalmasabb a bányák mélyére utazni és belelátni a mesterség rejtélyeibe.

(az interjút Molnár Bea készítette)




MultikultRSS