2017. szeptember 26. keddJusztina
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„A kutatásom meghatározza az életemet”

2017. július 11. 11:08, utolsó frissítés: 12:35

Kedves Anett másodéves a Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Kultúra és társadalom – hagyomány és modernitás között mesterképzésen. Eddigi kutatásait a különböző reprezentációs formák vizsgálata köré szervezte, ezen kívül minden érdekli, ami a vizualitás vonzáskörébe tartozik. A Tényképek kiállítás keretében kutatási tárgyait, néhány jellemző Andory Aladics Zoltán fényképet mutatott be.


A BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúratudomány/művelődésszervező szakos harmadéves diákjai az elmúlt hónapban olyan kiállítást szerveztek, aminek keretében a tanszéken tanulók kutatási témáit a nagyközönségnek is bemutatták. A kiállítást először a Tranzit házban lehetett megtekinteni, utána felkerült a Bölcsészkar folyosóira, legutóbb a Vibe fesztiválon találkozhattunk vele. A bemutatott témákból nyújtunk ízelítőt a következő napokban – a diákoktól kérdeztük meg, miért fontos számukra kutatási területük, mit tartanak a legvagányabbnak benne, illetve mi érdekli még őket a nagyvilágból. Összesen nyolc interjú készült. Ebben a részben Kedves Anettel beszélgetünk, aki a Tényképek kiállítás keretében kutatási tárgyait, néhány jellemző Andory Aladics Zoltán fényképet mutatott be.

Miért érdekel a vizuális reprezentáció, ezen belül Andory Aladics Zoltán alkotásai?

A vizualitás gyerekkorom óta érdekel, a reprezentációkutatás pedig egyetemi tanulmányaim óta. Tehát a vizuális reprezentációkutatás az én „terülj, terülj asztalkám”. Andory Aladics Zoltán – 20. századi csíkszeredai fényképész – üvegnegatív felvételeivel a Csíki Székely Múzeumban találkoztam először, 2014-ben, egy szakmai gyakorlat alkalmával. Ekkor másod éves egyetemi hallgató voltam, és azóta sokat foglalkoztam a témával, szűkebb értelemben kimondottan a fényképész képeslapjaival. Jelenleg a felvételek mögötti ideológia foglalkoztat, és az a történelmi, társadalmi, művelődéstörténeti kontextus, amely meghatározta ezeket a reprezentációkat.



Szerinted miért fontos ezzel foglalkozni?

Számomra azért fontos, mert érzem, hogy meghatározza a gondolkodásmódomat, azt, ahogyan figyelem a környezetemet és a világot, tehát a kutatásom meghatározza az életemet. Tapasztalom, hogy a tudományos munka lehet kihívás, motiváció, sikerélmény és személyes elégtétel.

Milyen kezdeti támogatást kaptál az egyetemen a kutatásodhoz?

Ha a támogatást úgy értelmezzük, hogy a tanáraim bár felügyelték a munkámat, mégis engedték, hogy a saját fejem után menjek, majd engedtek kibontakozni, akkor minden támogatást megkaptam az egyetemen, amire egy diáknak és egy kezdő kutatónak szüksége lehet.



Melyek voltak az első általad megtett lépések a kutatás előkészítéséhez?

Felvettem a kapcsolatot képeslapgyűjtőkkel, intézmények vezetőivel és munkatársaival, majd elkezdtem én is „gyűjteni” az Andory Aladics Zoltán nevéhez köthető képeslapokat digitalizált formában.

Mi volt a legvagányabb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?

A legeslegvagányabb élményem most történt, nem rég, a magiszteri dolgozat írása kellős közepén. Sok pozitív visszajelzést kaptam a kutatásommal kapcsolatban, de a lelkem mélyén éreztem, hogy valami még hiányzik. Valami, ami kellőképpen alátámasztja a hipotéziseimet, és nem kell többé a „spekuláció” árnyékaiban megfogalmaznom a következtetéseimet. Aztán megismertem egy ügyes leányzót, aki a saját kutatása kapcsán hivatkozott egy bizonyos 1941-ben kiadott turisztikai útikönyvre. Amikor a kezembe fogtam ezt a 10x15-ös kis könyvecskét, és belelapoztam, azt hittem nem látok jól… Az útikönyv fényképes illusztrációinak nagy részét Andory Aladics Zoltán készítette. Így került meg a hiányzó láncszem. Mi ez, ha nem szerencse? Vagányság.



Mi volt a legcikibb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?

Az utóbbi négy évben elég sokat beszéltem az Aladics-képeslapokról konferenciákon is, de a legtöbbet az egyetemen, szemináriumokon, a csoporttársaimnak. Láttam rajtuk, hogy szegények már szinte kívülről fújják a mondókámat… Pedig a mondókámat nem csak nekik szántam, hanem a tanáraimnak is – mert szükségem volt a rendszeres szakmai visszajelzésre. A különbség az volt, hogy a tanárok félévente változtak, a csoporttársak pedig maradtak. Ebben a helyzetben elég kínos volt újra és újra beszélni a vesszőparipámról. De legalább jókedvű beszélgetések voltak ezek, sokat mosolyogtunk – főleg a csoporttársaim.

Mit jelent számodra fiatal kutatónak lenni terepen, amikor csak magadra számíthatsz?

Az én esetemben a fénykép maga a terep, így akkor vagyok terepen (ha ragaszkodunk ehhez a terminushoz), amikor konkrétan a fényképeket vizsgálom. Ebben a kutatói élethelyzetben szeretek csak magamra számítani. Végül is arról próbálok beszélni, hogy számomra milyen aktuális jelentésekkel bírnak ezek a múlt századi felvételek.



Amikor terepen voltál, melyek voltak azok a mentális kapaszkodók, amelyek segítettek abban, hogy véghezvidd, amit elkezdtél?

Ez a jellegű kutatás számomra sosem volt teher. Tehát a jókedv, és az abból adódó motiváció mindig segített az előrehaladásban.

Hogyan hasznosítod ezt a kutatást a tanulmányaidban, hogyan a mindennapokban?

Néprajz szakon végeztem, jelenleg is vizuális antropológia témakörben végzek kutatásokat. A fényképek érvényes értelmezéséhez elengedhetetlen, hogy te magad is érts egy keveset a fényképezéshez. A mindennapokban foglalkozok fényképezéssel (is), de mindig igyekszem szerényen és a kellő belső etikai megfontolás alapján felhívni arra a figyelmet, hogy nekem nem szakmám a fényképészet. A kutatásommal együtt járó sajátos rálátást a fényképekre és a fényképezésre azonban igyekszem alkalmazni akkor, amikor én vagyok a fényképezőgép mögött.

Melyek azok a dolgok, amiket nem az egyetemen, hanem a kutatási gyakorlat során tanultál?

Sajátos rálátás a vizuális objektumokra, kutatói önállóság és kutatói önfegyelem.

Ezen kívül milyen kutatási területek érdekelnek?

Érdekel, hogy a vizuális objektumok hogyan tesznek láthatóvá és hogyan rejtenek el társadalmi szubjektumokat, valamint az, hogy ezek a folyamatok hogyan ágyazódnak be hatalmi viszonyokba és különböző igazságrezsimekbe. Emellett érdeklődöm a fotó- és filmtörténet, valamint a (néprajzi) filmezés iránt.

(az interjút Molnár Bea készítette)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS