2017. november 19. vasárnapErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A Jazz in the Park a kolozsváriak számára fontos eseménnyé nőtte ki magát

2017. július 12. 09:58, utolsó frissítés: 12:50

Csiki Réka Orsolya a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Kultúratudomány/művelődésszervező szak harmadéves diákja. Kutatásának tárgya a Jazz in the Park fesztivál.


A BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúratudomány/művelődésszervező szakos harmadéves diákjai az elmúlt hónapban olyan kiállítást szerveztek, aminek keretében a tanszéken tanulók kutatási témáit a nagyközönségnek is bemutatták. A kiállítást először a Tranzit házban lehetett megtekinteni, utána felkerült a Bölcsészkar folyosóira, legutóbb a Vibe fesztiválon találkozhattunk vele. A bemutatott témákból nyújtunk ízelítőt – a diákoktól kérdeztük meg, miért fontos számukra kutatási területük, mit tartanak a legvagányabbnak benne, illetve mi érdekli még őket a nagyvilágból. Összesen nyolc interjú készült. Ebben a részben Csiki Réka Orsolyával beszélgetünk, aki a Tényképek kiállításon a Jazz in the Parkon készített hangulatképekből mutatott be néhányat. Ezen kívül a közösségkutatás, az eseményközösségek kialakulása érdekli.

Miért érdekel a Jazz in the Park mint közösségszervező platform téma?

Első nekifutásból a zenei menedzsment témakört céloztam meg kutatási területként, de azt hiszem, sokkal érdekesebb vadászmezőkre tévedtem. A Jazz in the Park számomra egy személyes élmény volt, egy hely, ahol órákig lazultam, nyitott és vidám emberek között. 2015-ben döntöttem el, a Grigorescu strand homokjában mezítláb sétálva, hogy ezt a fesztivált kutatni is akarom. A legérdekesebb témának ezen belül az emberek interakcióit találtam. Szerintem nagyon érdekes megfigyelni, hogy csoportok hogyan élnek meg közösen élményeket.

Szerinted miért fontos ezzel foglalkozni?


A Jazz in the Park a kolozsvári emberek számára fontos eseménnyé nőtte ki magát. Sajátos hangulata, helyszínei és zenei felhozatala van. Nem túlzás azt mondanom, hogy hatással van a résztvevőire és a város lakóira is. És hát az antropológia egyik legfontosabb alapelve: aminek hatása van az emberekre, azt vizsgálni lehet (sőt, kell)!



Milyen kezdeti támogatást kaptál az egyetemen a kutatásodhoz?

Első sorban megengedték, hogy ezzel foglalkozzak. Nekem ez nagyon sokat jelentett, hiszen (a tanszék szempontjából) nem szokványos témát választottam. Nagyon sok személyes biztatást, bizalmat kaptam a kutatásom során. Azt hiszem, másodévtől már mindenkinek a könyökén jött ki ez a téma, hiszen másról sem tudtam beszélni és írni, mégis támogattak abban, hogy befejezhessem a kutatást.

Melyek voltak az első általad megtett lépések a kutatás előkészítéséhez?

Azt hiszem, először egy kutatási tervet állítottam össze, és ez alapján kerestem fel a szervezőket. A kutatási terv azóta sokszor, sok ponton változott – de végül államvizsgává állt össze. Egy másik fontos első lépés a téma több oldalról való megközelítése volt. Nekem több féléves dolgozatom is ebben a témában született, és mindegyik nagy segítségemre volt a „nagy kép” összeállításakor.



Mi volt a legvagányabb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?

Két legvagányabb élményem van. Az első az a fesztivál alatti kérdőívezés volt, hiszen én nem vagyok egy túl könnyen szocializálódó személy, mégis arra kényszerültem (jobban mondva kényszerítettem magam), hogy több száz emberrel beszéljek egy hét leforgása alatt. Nagyon jó élmény volt látni, hogy az „államvizsgához gyűjtök adatot” mondatnál rengeteg ember együttérzően mosolygott, és azonnal nekilátott a kérdőív kitöltésének. A második legvagányabb élményem az volt, amikor felfedeztem egy pszichológiai tanulmányt. Ez a tanulmány lett a ragasztóm: mindent, ami addig szétesőnek, inkoherensnek találtam, szépen összefogott, és értelmet adott az értelmezésemnek. Ez hihetetlenül jó élmény!

Mi volt a legcikibb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?

A legcikibb élményem is a kérdőívezéshez kapcsolódik. Eredeti terveimben az szerepelt, hogy megkérem a barátaimat, hogy segítsenek kérdőívezni. A legtöbben tudtak a témámról (hiszen akkor már egy éve ezt szajkóztam), és mondták, hogy segítenek. Azt hiszem, írásban kellett volna kérjem. A kérdőívezésben végül egyetlen egy ember segített nekem, ami egy több ezer résztvevős eseményen elég kevésnek bizonyult. Ekkor kellett megtapasztaljam, hogy egyrészt egyedül lelkesedek ennyire a témámért, másrészt meg, hogy csak magamra kell számítanom a terepmunkán. (Megjegyzés: a kutatás során egy barátság sem sérült meg, ment tönkre vagy szűnt meg.)

Mit jelent számodra fiatal kutatónak lenni terepen, amikor csak magadra számíthatsz?

Kicsit magányos érzés a nehézségek, kudarcok során, de mindennemű pozitívum kirobbanó sikerrel érkezik. Az ember ilyenkor kicsit boldogan érzi magát, hogy sikerült, kicsit elégedettnek, hogy egyedül sikerült, és kicsit büszkének, hogy így egyedül is sikerült.

Amikor terepen voltál, melyek voltak azok a mentális kapaszkodók, amelyek segítettek abban, hogy véghezvidd, amit elkezdtél?

Végig tudtam, hogy érdekel a téma. Még akkor is, amikor úgy tűnt, hogy nem érdekel. Ezen kívül sok ember állt mellettem, aki támogatott. És azok, akik meg voltak győződve, hogy feladom – ők a makacsságomat mozgatták meg. A dac segített a nehezebb periódusokban, a barátok és kedves szavak a könnyebb időkben. Így megy ez: amikor az embernek kiürül a belső motivációs tára, kívülről kap segítséget – csak hagyni kell és figyelni.



Hogyan hasznosítod ezt a kutatást a tanulmányaidban, hogyan a mindennapokban?

Talán a kocsmaasztalnál beszéltem a legtöbbet erről a témáról. Határozottan hasznos dolognak tartom, hogy ha az embernek van „egy témája”, mert ezekről hosszasan lehet csevegni – de nem haszontalanul. Persze, rengeteget tanultam a szakirodalomból is. Mivel több tudományágból használtam tanulmányokat, több szempontot kezdem el megfigyelni, nem csak a kutatásomban, de a mindennapi életemben is. Tágítja a perspektívát, ha az ember szűkíti a témát.

Melyek azok a dolgok, amiket nem az egyetemen, hanem a kutatási gyakorlat során tanultál?

Leginkább az adatgyűjtést és az adatfeldolgozást. A kérdőívszerkesztés taktikáitól a kérdőívelemző program használatáig. No meg, az iskolapadban ülve nem lehet felkészülni arra, hogy személyesen hogyan kell megszólítani az embereket. Szerintem ezt mindenki helyben, a mélyvízbe bedobva tapasztalja meg. Minden kutató más, minden kutatott téma más, és a személyes tapasztalatokon kívül nincsenek általános formulák, követhető szabálykönyv.

Ezen kívül milyen kutatási területek érdekelnek?

Jelenleg a fesztiválkutatás és a közösségkutatás területeinek a metszéspontjait igyekszem felfedezni, de igazából minden érdekel, ami a zenéhez, zenei rendezvényekhez köthető. Ezen kívül a vizuális antropológia és a rendezvényszervezés, a személyes élettörténetek és a városi antropológia mozgat meg.

(az interjút Molnár Bea készítette)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS