2017. november 20. hétfőJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az ember a természettől függ, vagy úgy véli, felette áll(hat)

2017. július 17. 10:10, utolsó frissítés: 10:17

Sándor Cecília a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet, Kultúra és társadalom – hagyomány és modernitás között mesteri szak másodéves hallgatója, többek között olyan témákkal foglalkozik, mint az ökoszisztéma és a társadalom viszonya.


A BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet Kultúratudomány/művelődésszervező szakos harmadéves diákjai az elmúlt hónapban olyan kiállítást szerveztek, aminek keretében a tanszéken tanulók kutatási témáit a nagyközönségnek is bemutatták. A kiállítást először a Tranzit házban lehetett megtekinteni, utána felkerült a Bölcsészkar folyosóira, legutóbb a Vibe fesztiválon találkozhattunk vele. A bemutatott témákból nyújtunk ízelítőt – a diákoktól kérdeztük meg, miért fontos számukra kutatási területük, mit tartanak a legvagányabbnak benne, illetve mi érdekli még őket a nagyvilágból. Összesen nyolc interjú készült. Ebben a részben Sándor Cecíliával beszélgetünk, aki szerteágazó érdeklődése mellett többek között olyan témákkal foglalkozik, mint az ökoszisztéma és a társadalom viszonya.

Miért érdekel a népi vallásosság, az ökoszisztéma és a társadalom viszonya?

Érdeklődésem e téma iránt több, mint tudományos hipotézisek megfogalmazása, kutatások elvégzése. Van benne valami rejtély, egy mélyen rögzült tudati forma, mely számomra olyan, mint a megértés vágyának mozgatórugója. Kultúránk és természeti környezetünk az egzisztenciánk. Életünk, időnk, munkánk, mondhatni létünk és létezésünk értelme szorosan kapcsolódik a tradicionális alapon nyugvó tudásunkhoz, a társadalmi mintáinkhoz, a természeti környezetünkhöz és a transzcendenciánkhoz - ez az elválaszthatatlan egység tesz kíváncsivá.

Szerinted miért fontos ezzel foglalkozni?


Elsődlegesen azért, hogy megértsük önmagunk és világunk működését, hogy önreflexív módon gondolkodjunk és tudatosan cselekedjünk. Másrészt, a cultura-natura viszonya időbeliségét tekintve folyamatosan alakul, nem örök érvényű állandó. Formálódik az, hogy az ember a természettől függ, vagy úgy véli, felette áll(hat) mindannak. Céljait tekintve megkísérli ellenőrzése alatt tartani a természetet, ennek része a mai kor technológiai tudása, de az egyéni és közösségi hiedelemtudás és a vallásos gyakorlatok egész sora is.



Milyen kezdeti támogatást kaptál az egyetemen a kutatásodhoz?

Már az egyetemi évek előtt foglalkoztatott a néprajztudomány világa, de ténylegesen első éves „zöldfülű” hallgatóként csöppentem be az egyetem által nyújtott szaktudásba. A kultúrakutatás elméletébe, módszertanába történő bevezetés egy olyan háttértudást adott, mely felerősítette érdeklődésemet, határozottabbá, céltudatosabbá formált, azaz társadalomértelmezési igényességre tanított. Ugyanakkor tanulmányi ösztöndíjak formájában anyagi támogatást is kaptam.

Melyek voltak az első általad megtett lépések a kutatás előkészítéséhez?

Emlékszem, a legelső folklorisztika dolgozathoz kötelező volt terepkutatást végezni, akkor gondoltam át először a kutatás lépéseit. Az első annak tudatosítása volt, hogy pontosan mit akarok, mit szeretnék megtudni, a kérdéseim megfogalmazásai. Aztán annak átgondolása, hogy melyek a hipotézisem, a célkitűzéseim és mindazt hogyan lenne célravezetően véghezvinni. Fel is kerestem a célszemélyeket előzetesen az interjúidőpontok egyeztetéséhez. Végső soron ezek az elméleti koncepciók is szükségesek, de terepen lenni egészen mást jelent. Az nem előrelátható, végképp nem kiszámítható lépésekből áll.

Mi volt a legvagányabb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?

Több is van. Egyik ilyen, amikor tavaly nyáron egy rövid, tematikus film készítésén dolgoztam és kimentem a mezőre rövid snitteket forgatni. Messziről kinéztem, ahogyan egy idősebb pár vasvillával és kézzel ássa a pityókáját, odabicikliztem, bemutatkoztam s elmagyaráztam mit szeretnék. Erre a néni szó nélkül átvette a helyzet fölött az irányítást. Mintha ő lett volna a rendező, mutatta nekem, hogy hová tegyem le a kamerát, utasítva arra, hogy majd közelről is készítsek felvételt s közben ő volt a főszereplő is. Kérdés nélkül elkezdett beszélni, mesélni a megélhetésről, a gazdálkodásról és beszéltette a férjét is. Segíteni akart, én álltam ott és ámultam, azt éreztem, ilyen a természetes kamerajelenlét, az egy szuper felvétel lett s vagány együttműködés volt.



Mi volt a legcikibb élményed a témáddal/kutatásoddal kapcsolatosan?

Egyszer, egyik interjúzás alkalmával egy nagyon jó beszélgetés alakult ki, nagyszerű volt a megkérdezett személy mind nyitottságát, mind szókincsét és nagy tudását tekintve. Órákon keresztül beleéléssel mesélt, kérdeznem csak akkor kellett, ha a témát medrében akartam tartani s ez a hiedelmekről való beszélgetésben nagy sikerélményt jelentett. Egészen addig, amíg rá nem ébredtem arra, hogy a felvevő gombot nem nyomtam be. Fogtam a fejem. Annyira tartalmas és a gyűjtés szempontjából kiváló anyag lett volna, nem tudtam elengedni, másnap visszakopogtattam, hogy mindent újrakérdezzek. Szégyelltem magam, főleg hogy az interjúhelyzet mindig az itt és mostban gyökerezik.

Mit jelent számodra fiatal kutatónak lenni terepen, amikor csak magadra számíthatsz?

Érdekes, mert egyszerre számíthatok csak magamra és mindenkire, aki jelen van. Ott lenni kihívás, tapasztalat és egy tudatos szerepjáték. Meg kellett tanuljak eggyel hátrébb lépni és úgy szemlélni a világot. A kulturális megértés feltételezi azt a képességet, hogy el tudjak vonatkoztatni a saját gondolataimtól. Néha azt kell eljátszanom, hogy idegen vagyok. Ez egy kicsit nehezebb attól, hogy kutatópontként Csíkszentsimont, a szülőfalumat választottam és a saját kultúra kutatása nagyobb tudatosságot is igényel.



Amikor terepen voltál, melyek voltak azok a mentális kapaszkodók, amelyek segítettek abban, hogy véghezvidd, amit elkezdtél?

Én székely vagyok, fel sem merült annak a gondolata, hogy bármit is abba hagyjak, amit elkezdtem és ebben az esetben a téma, a terep és a kutatás is annyira közel áll szívemhez, hogy ez sosem volt kérdés. Ebben a témában ott van a múlt-jelen kapcsolat, és segít válaszokat találni arra, hogy honnan hová tartunk. Erős kapaszkodó az érdeklődésem, a kíváncsiságom, az akaratom, a kitartásom és az, hogy a témát rólunk szólónak és nem önmagáért valónak tartom.

Hogyan hasznosítod ezt a kutatást a tanulmányaidban, hogyan a mindennapokban?

Az elmúlt öt évben végzett kutatásom, annak rész- és összefoglaló eredményei a tanulmányaim során féléves dolgozatok, TDK-s és OTDK-s írások, konferencia részvételek, előadásszövegek, licensz és disszertáció dolgozat formájában jelentek meg. Így a szakmai fejlődésem részei, a tudományosságba való bekapcsolódásom alapját jelentették. Ugyanakkor a szubjektív hangvételű beszélgetések során kapott jó tanácsok, megosztott élettapasztalatok és bölcsességek szinte észrevétlenül formálták személyiségem, sokat tanultam az adatközlőimtől.



Melyek azok a dolgok, amiket nem az egyetem, hanem a kutatás során tanultál?

Az egyetem megtanít az elméletre, a kutatási módszertanra, arra, hogy adott korban, térben és időben mások mit gondoltak és hogy bizonyos információkat hol, miként kell keresnünk. Kétségkívül hasznos útmutatót, irányvonalat nyújt, akárcsak egy mankó, de a valódi megismerés, az elméletek kritikai használata, a saját vélemény megalkotása az önálló kutatás során alakul ki. A kutatás életszerű, tapasztalatokra és emberi kapcsolatokra épül, tele van érzésekkel, ott találkozol a fájdalom, az öröm érzésével is és az emberi lét valóságos arcával.

Ezen kívül milyen kutatási területek érdekelnek?

Elég sok dolog foglalkoztat, így pl. a médiumok megjelenése és integrációja, a népművészet, a lokális mítoszok és legendák, az emlékezet és történetírás, az elbeszélt történelem, a tudásformák a helyi gazdálkodásban, a kultúra mint a gazdasági versenyképesség mozgatórugója, az Igazi Csíki Sör képi és szöveges diskurzusai, a nemzeti karakterológia és az identitás szimbolikus reprezentációi, az etnikai együttélés és a kisebbségi sors, valamint a mentalitástörténet és audiovizuális kommunikáció is.

(az interjút Molnár Bea készítette)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS