2017. szeptember 26. keddJusztina
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az emberek nem szeretik, ha felakasztják őket

Dobri Anita 2017. szeptember 06. 10:31, utolsó frissítés: 2017. szeptember 07. 00:31

Az összeesküvés-elmélet a valóság megragadásának egy fantazmagórikus formája, amely megvéd a világgal szembeni morális aggályaink következményeitől.


Mi is az az összeesküvés? Miért gyártanak különféle elméleteket az emberek és miért olyan népszerűek ezek manapság? Mi mindennek a filozófiai és társadalomtudományi háttere? Mik azok az alternatív tények? – Ilyen kérdéseket járt körül az ötödjére megrendezett PulzArt összművészeti fesztivál keretén belül megszervezett Gyíkemberek a spájzban című beszélgetés szombaton, melynek meghívottai Tamás Gáspár Miklós filozófus és közíró, Nagy Zeni önképzett csillagász és tudományos blogíró, Dr. Hubbes László Attila egyetemi adjunktus és összeesküvés-elmélet kutató, és Kustán Magyari Attila újságíró, Ivácson András Áron filozófus és újságíró moderálásával.

Balról-jobbra: Ivácson András Áron, Kustán Magyari Attila, Tamás Gáspár Miklós, Nagy Zeni, Hubbes László Attila. Fotó: Vargyasi Levente.


A sepsiszentgyörgyi Szimplában számos érdeklődő gyűlt össze az eseményre. Egyre nagyobb teret hódítanak a különféle összeesküvés-elméletek, nap mint nap találkozhatunk a médiában és a közösségi portálokon úgynevezett álhírekkel, alternatív tényekkel. A beszélgetést a fogalom eredetének magyarázatával indította Dr. Hubbes László. A latin conspiratio („együtt lélegzés”) szóból ered a modern összeesküvés vagy konteó kifejezés, mely önmagában, a rárakódott jelentésrétegek nélkül egyszerűen egy csoport megegyezésen alapuló, nem nyilvános tevékenységét jelenti. Manapság azonban nem használatos ilyen értéksemleges értelemben. A társadalomtudományok szempontjából az összeesküvés-elméletek többnyire olyan elméletek, amelyek kitalációkat gyártanak egy valós esemény vagy jelenség magyarázatára, felnagyítanak bizonyos tényeket míg másokat figyelmen kívül hagynak, és ezeket elhiszik, tudományosan és logikusan bizonyíthatóknak tartják, általában a hivatalos állásponttal ellentétben állnak. Hubbes ugyanakkor hangsúlyozta, hogy összeesküvések mindig is léteztek a történelem során, számos ilyen konspirációra fény is derült utólag. „A kérdés az, mennyire plauzibilisek, mennyire követhetőek, mennyire kideríthetőek” az adott elméletek.

Az összeesküvés-elméletekre azért van szükség, mert a társadalmi cselekvés bizonyos fajtái tilosak. Az összeesküvés annak a világrendnek a következménye, amelyben bizonyos morális célok elérése érdekében titkolózniuk kell azoknak, akik változásokat kívánnak előidézni, ahhoz hogy megmeneküljenek a következményektől. Az emberek nem szeretik, ha felakasztják őket.” –fogalmazott Tamás Gáspár Miklós. Ezen kívül még egy ok az összeesküvések kialakulására, hogy bizonyos cselekvések hatékonyabbak, ha egy kis csoport erős akarata viszi véghez, sőt, akár árthat is az ügynek ha túl sokan csatlakoznak hozzá és nyilvánosságra kerül. Egy társadalomban attól függően, hogyan ítélik meg a nyilvános rend értékét, befolyásolódik a titkolózás megítélése is. Például egy, a közvélemény által elítélt diktatúrában, ha valaki ismert, vezető szerepet játszik, az illetőt éppen ez kompromittálja, míg a titkos cselekvés morális előnyt jelent.

Hubbes László Attila, fotó: Vargyasi Levente.


Összeesküvés-elméletek akkor is keletkeznek, amikor a nyilvános rend hívei erős elhatározással cselekszenek valamely ügy érdekében, melyet morálisan teljesen evidensnek és jónak tartanak, ami következtében mindenki helyeslésére számot tartanak; azonban mégis kudarcot vallanak. Így arra következtetnek, hogy a kudarc egy nem látható, titkos, ellenkező morális akaratnak tudható be. Ez abból a föltételezésből születik, hogy a politikában akaratok csapnak össze. De a világban vannak nem akaratlagos, személytelen folyamatok, vagyis a gazdaság, a tudomány és a kultúra képes autonóm módon fejlődni, melynek szervezett, akaratlagos erők nem állhatják útját. Mind a vezetők saját jóakaratukra való hivatkozása, és a föltételezés az ellenfeleik morális akaratáról – tévedés! Példaként TGM a saját vélekedését hozta fel a napjaink menekülthullámáról: szerinte ez bizonyos társadalmi, demográfiai, környezetvédelmi okok következtében jött létre, mások viszont, mivel nyugtalanítja őket e helyzet, de nem akarják magukat rossz embernek sem tartani, azt mondják nem egy spontán folyamatról van szó, hanem e mögött lennie kell egy másfajta akaratnak, amely szemben áll az övékkel. Mindezt azért, hogy egy morális összhangot hozzanak létre a világban, az esetleg megállíthatatlan, őket meghaladó dolgokkal szemben.

Kustán Magyari Attila az összeesküvés-elméletek tipológiájáról beszélt. Az első megemlített tipizálás a globális-lokális (világszintű és helyi). Egy másik, hármas tipológia megkülönbözteti az esemény összeesküvés-elméleteket, amelyek bizonyos események kapcsán születnek (pl. 9/11 terrortámadás), a szisztematikus összeesküvés-elméleteket, amelyek bizonyos csoportok tevékenységét leplezik le (pl. Szabadkőművesek), illetve a szuper összeesküvés-elméletek (pl. „Mindenki mögött áll még valaki” típusú elméletek). Illetve megemlítette még egy saját tipológiáját is, az alap és kiegészítő összeesküvés-elméleteket. Az alap elméletek a hétköznapokban is ismertek, a kiegészítő elméletek pedig alternatív tudományokat, más elméleteket próbál megmagyarázni. Természetesen nem csak politikai összeesküvés-elméletek, hanem transzcendentális, világrendi elméletek is vannak. Ebből is látszik, hogy számtalan különféle elmélet létezik, a különféle tipológiák más és más dimenziókból mutatnak rá arra, milyen tág ez a világ.

Ivácson András Áron és Kustán Magyari Attila, fotó: Vargyasi Levente.


Felmerült a kérdés, problémát jelentenek-e ezek az elméletek, és ha igen, miért? TGM úgy vélekedett, egyszerűen amiatt, hogy ezek az elméletek nem felelnek meg a valóságnak, természetesen problémát jelentenek. De nem is a tudatlanság a legnagyobb probléma, hanem az a társadalmi gondolkodás, amelynek a középpontjában a nyilvánosság kerülése áll. Az, hogy vannak akik elutasítják a jelenlegi polgári nyilvánosság azon útját, ahogy az eszmék manapság terjednek, sőt, azt vallják hogy a nyilvánosság maga torzítja az információ igazságértékét. Szándékosan titokzatosított összeesküvés formájában lépni fel a nyilvánosságban, éppen azzal a céllal, hogy átvágva a megszokott renden, eljusson a maga számára fontos igazsághoz. „Lenézhetjük és kinevethetjük az összeesküvés-elméleteket, és ez bizonyos szinten helyes is, de fel kell ismernünk, hogy miért keletkeznek. Többek között azért keletkeznek, mert a nyilvánosság természetével csakugyan bajok vannak.” –figyelmeztet TGM. Szociális és filozófiai akadályai vannak az igazság terjedésének. A modern filozófiában ismeretes, hogy a valóság a szubjektív megismeréstől nem elszakítható. Következésképp, nem az az igazi probléma, hogy valaki kitalációkkal, hazugságokkal akar megtéveszteni bennünket, hanem az, hogy a megismerésünk szubjektivitásának következtében melyek lehetnek a célravezető eljárások? Az egyik ilyen épp a fantázia és a kitaláció. Így az összeesküvés-elméletek nem is olyan távoli, kezdetlegesebb formái annak, amit a publikum által nagyra becsült gondolkodók tesznek. Ebből következik, hogy nem lehetséges az, hogy leküzdjük az összeesküvés-elméleteket és babonákat, s így jussunk el a tiszta igazság megismeréséhez. Az összeesküvés-elméletek egyféle képpen arra keresnek választ, miért van rossz a világban – de erre nem lehet pontos választ adni.

Tamás Gáspár Miklós, fotó: Vargyasi Levente.


Azon emberek esetében, akik összeesküvés-elméletekben gondolkodnak, vagyis összeesküvés mentalitással rendelkeznek – azaz ilyen paradigmákban gondolkoznak eredendően – egyfajta párhuzamos, alternatív világkép figyelhető meg, amely valódi tudományos eszközökkel, akár kanonizált természettudományos vizsgálatok módszertanát követve bizonyítják elméleteik igazát. Ez az úgynevezett áltudomány, amely többnyire manipulált adatot tartalmaz. Ezekben az a legrosszabb, hogy ártalmasak lehetnek – például az oltásellenesség, amely teljesen alaptalanul akadályozza az egészségügyet, az emberiség kárára. Nagy Zeni elmondta, hogy az ilyen káros elméletek hívőivel nehéz ésszerű módon információt cserélni, mivel jelentkezik a „backfire-effektus”: „Mutatsz az embereknek új adatot, kísérletet, eredményt, mindent, ami egyszer felmutatható, és ők egyszerűen nem akarják elhinni. Úgy érzik, ezzel az identitásukat támadod.” Ezért az ilyen esetekben olyan racionális módszert kell kitalálni, amivel rá lehet vezetni őket az igazságra, anélkül, hogy sértve éreznék magukat. Mindenkinek veszélyt jelentenek az áltudományos hírek, amelyek manapság oly könnyedén terjednek az interneten, annak következtében, hogy legtöbben nem ellenőrzik azok forrását. „Folyamatosan meg kell kérdőjeleznünk önmagunkat és a hitünket. Lényeges, hogy a tudomány általában cáfol, míg az áltudomány inkább igazol.” – hangsúlyozta Nagy Zeni. A mi felelősségünk felvilágosítani a hozzánk közel állókat minderről. Az áltudományt legkönnyebben tehát arról lehet felismerni, hogy csak az adott állítást igazoló adatokat veszi figyelembe, az ellentmondásokat, cáfolatokat semmibe veszi. A kételkedés, megkérdőjelezés alapvető eleme a racionális gondolkodásnak – ugyanakkor az áltudományoknak is, sőt, hajlamosak magukra a „valódi kiritikusokként” hivatkozni. Számukra azok a téves információk, amit a nagy többség elfogad. Itt nyer kiemelt fontosságot a megerősítési torzítás: azokat a tényeket fogadják el, amelyek alátámasztják az ők megbizonyosodásukat. Sajnos ebbe a hibába nem csak tanulatlan emberek, hanem sokszor magasan képzett kutatók, tudósok is beleesnek.

Nagy Zeni, fotó: Vargyasi Levente.


A beszélgetés egy másik fontos témáját az alternatív tények képezték. Ez egy nagyon új keletű kifejezés, melyet 2017 elején Donald Trump amerikai elnök egyik tanácsadója, Kellyanne Conway hozott be a politikai közbeszédbe, amikor arra a korábbi állításra, hogy az új elnök beiktatásán „minden idők legnagyobb tömege vett részt”, viszont a felvételeken egyértelműen látszott, hogy meglehetősen kevesen voltak jelen; azt válaszolta, hogy az adott szóvivő nem hazudott, hanem „alternatív tényeket közölt”. Ez a kifejezés azért fontos, mert egy olyan veszélyes szójáték, ami valóságot képes megmásítani – hiszen ha a tények alternatívak lehetnek, akkor nincs igaz és hamis, csupán alternatívák. Az elemzések egészen George Orwellhez méltó szójátéknak nevezték, az 1984 című művében megjelenő „newspeak”, újbeszél kifejezéshez méltó szóferdítésnek nevezték. „Az alternatív tény egy olyan eszköz a használója számára, hogy bármiképpen megmásíthatja a valóságot, hiszen ő nem hazudik, nem másképpen értelmezi a valóságot, csak alternatív tényeket közöl.” – magyarázta Hubbes László. A kamuhírek hasonlóak ehhez. „Régen volt erre egy nagyon szép magyar szó. A kacsa.” A hírlapi kacsa, amivel játékos újságírók és felelőtlen politikusok egyaránt könnyen visszaéltek. Az, hogy mik a tények, hogyan tudjuk megismerni őket, a valóság alapját képezik, mint ez a korábbi ismeretelméleti fejtegetésből is kiderült. Az alternatív tények és kamuhírek szándékosan gyártott dolgok, míg az összeesküvés-elméletek indulhatnak pletykákként, képzelgésekként, folklorisztikus elemekként, amelyeket majd tudatosan tovább építenek. A szándékosan létrehozott kamuhírekre pedig nagyon könnyen épülnek később összeesküvés-elméletek.

Az összeesküvés-elméletek terjesztői, kitalálói gyakran azt mondják, ők csak alternatívákat adnak a megszokott narratívához képest. Ebből következően felmerül a szólásszabadság kérdése: mennyit lehet mondani? Mit lehet mondani? Mennyire lehet tiltani mindezt? Miben problémás az, amikor korporációk akarják lerendezni a szólásszabadság kérdését – például hogy a Google egyik új algoritmusa kiszűr bizonyos cikkeket, weboldalakat? Közművesíteni kellene-e a nagy szociális hálózatokat (pl. Facebook)? A kérdéseket Kustán Magyari Attila tárgyalta, több példát hozott fel, érvekkel és ellenérvekkel együtt. „Valamilyen demokratikus módszerre lenne szükség – például ha feliratkozom a Facebook-ra, bizonyos saját beállítások mentén testreszabott algoritmumsom legyen – de nem tudom pontosan én sem, hogy kellene ezt működtetni, de semmiképp nem úgy, hogy a Szilícium-völgyben kitalálják azt, hogyha én véletlenül rámegyek egy tartalomra a betegségek gyógyításáról, még négyet odatol a képembe, és senkit nem érdekel, hogy hülyeségeket olvasok össze.”- vélekedik Kustán.

Fotó: Vargyasi Levente.


TGM életrajzi tapasztalatokat idézett fel, elmesélte, hogy kihallgatásokon esett át a Ceaușescu-korszakban és a Kádár-rendszerben is, ahol mindenféléket próbáltak megtudni a baráti köréről és a demokratikus ellenzékről. Ami meglepte őt, az az volt, miket kérdeztek tőle: a személyes kapcsolati hálóját igyekeztek feltérképezni. Amikor rákérdezett, tulajdonképpen mi érdekli vallatóit, azt a választ kapta, hogy tudniuk kell, mit gondol az ellenzék. TGM erre elmondta, hogy az ellenzék legfontosabb célja, hogy eljusson a nyilvánossághoz. Mindazt, amit ő gondolt a társadalmi kérdésekről, megírta azokban a szamizdat folyóiratokban, ami az adott hatóságnak is rendelkezésére állt. Megdöbbenésére világos volt, hogy ezt a titkosszolgálat nem hiszi el, nem hiszi el mindazt, amit a saját legjobb tudomása szerint az ellenzékről tud. „Ez azt jelenti, hogy (ezek az emberek) részei voltak már egy olyan kultúrának, amely megközelítése az hogy megtudja a titkokat.

Magának a modern relativizmusnak funkciója a jelenkori kultúrában egy legitimációs harc.” - állítja TGM. Azt állíthatjaja a „lázadó” relativista, hogy a hivatalos interpretáció – az állam, a tudomány, az egyház hivatalos interpretációi – érdekvezéreltek, a status quo fenntartása érdekében. A konzervatívok szerint a viszont változás kockázatos, mert lehet, hogy eredménytelen lesz, vagy nem a várt eredményt hozza– míg a relativizmus részben ez ellen szól, mondván hogy ugyanolyan bizonyíthatatlan, hogy a rend fennartása jobb mint a változtatásé, egyik sem jobb a másiknál, így az erőnek kell döntenie a kérdésben: amelyik akarat erősebb és érvényesül, annak van „igaza”, sikere által legitimálja önmagát.

Fotó: Vargyasi Levente.


Nem annyira a racionalitás, a logika kérdése, inkább a hit kérdése” – mondja Hubbes László az összeesküvés-elméletekre visszatérve, melyekről már mindenki számára világossá vált, hogy nehéz az őket terjesztőkkel szót érteni. „Ha valaki meg van győződve valamiről, és ahhoz érzelmileg viszonyul, ragaszkodik ahhoz, akkor nincs olyan racionális érvelés, ami abból a hitből kimozdítaná.” – hangsúlyozta. Egy meggyőződéses konteó hívő számára már maga az a tény, hogy meg akarod őt győzni meggyőződésének tévességéről, azt sugallja hogy olyan machinációkban veszel részt, ami őt el akarja hallgattatni. De a meggyőződésen kívül van még egy fontos tényező e nehéz helyzet kialakulásában: a bizalomvesztés. Az, hogy vannak akik elvesztették bizalmukat a tudományos világképben, a tanult elitben. Gyakran a különböző elméletekben hívők akár egymásnak ellentmondó elméleteket is elfogadnak, sőt, össze is egyeztetnek, csak azért hogy ellent mondjon a hivatalos álláspontnak. Pedig az akadémiai álláspont sem egységes számos területen, ott is találni vitákat, értelmezési különbségeket. Tulajdonképpen nem is az az érdekes , hogy mit mond az akadémia, hanem az, hogy az akadémia mondja – ettől az információt már eleve hiteltelennek tekintik.

TGM egy érdekes idézettel zárta a beszélgetést: „Amennyiben a látszat és a lényeg között nem lenne különbség, nem volna szükség tudományra.” – utalva az összeesküvés-elméletek azon népszerű vonatkozására, hogy semmi sem az aminek látszik, minden mögött valami más, titkos dolog áll. Lehet hogy gyíkemberek vannak a spájz ajtaja mögött? Véleményem szerint nem az a legfontosabb, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk. Sokkal fontosabb az a mód, ahogyan a kérdést megközelítik az emberek. Én nem hinnék annak, aki határozottan állítaná, hogy nincsenek – sem annak, aki azt állítaná hogy vannak – mindaddig, míg ki nem nyitja az ajtót hogy benézzen rajta. Az elmúlt évszázadokban az emberiség rohamléptekkel fejlődött, és ezt annak köszönheti, hogy a tudományos világképet helyezte a középpontba. Már csak ezért sem elvetendő ennek a világnézetnek az elsajátítása a jövőre való tekintettel.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS