2017. december 16. szombatEtelka, Aletta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kortárs dráMA fesztivál zajlott Székelyudvarhelyen

György Emese 2017. szeptember 28. 17:06, utolsó frissítés: 2017. szeptember 29. 11:20

Évről évre kortárs drámákat adnak elő egy fesztiválon Székelyudvarhelyen. Idén ilyen volt.


A DráMA Kortárs Színházi Találkozó kilencedik alkalommal is összehozta embereit az esőszagú Székelyudvarhelyen. Sűrűn kellett jobbra-balra kapkodni a tekintetet, hogy minden ismerősnek kiosztásra kerüljön a viszontlátás örömének mosolyognivalója, vagy, hogy lépést lehessen tartani az épp aktuálisan zajló tevékenységek gyors váltakozásával.

A fesztivál a kortárs drámaírás kontextusa okán hozta párbeszédbe a romániai magyar és román színházakat. A szeptember 17. és 23. között zajló programkínálat a III. dráMÁzat-kötet bemutatásával indult. A dráMÁzat az udvarhelyiek által kétévente kiírt drámapályázat, amelynek nyomán a nagyváradi színházzal és a marosvásárhelyi egyetemmel közösen hoznak tető alá a nyertes darabokból egy drámakötetet. A fődíjas színdarab szerzője pénzjutalom mellett szövegének előadatási lehetőséget is szerez az említett színházak egyikében.

Valahogy sosem a megnyitóval veszi kezdetét a dráMA, a könyvismertető után ugyanis Az én kis hűtőkamrám című, Nagyváradról érkezett előadás invitálta az első színházi élményre a közönséget. (Ugyancsak a Szigligeti Színház vitte színre a III. dráMÁzat nyertes pályaművét, Körmöczi-Kriván Péter Kapufa és öngól című darabját, amelynek bemutatóját a váradiak nem szokványos módon Udvarhelyen, a dráMÁn tartották.) Csak ezt követően került sor a rendhagyó bor-/megnyitó tényleges eseményére. Nagy Pálnak, az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatójának köszöntő beszéde után Bor és színház elnevezésű (gitárjátékkal és versfelolvasással kísért) borkóstolón vehettek részt az érdeklődők.

A pár nap alatt az az érzetem támadt, hogy a Nap is kiszolgáltatott az égen a reggelt illetően; a színházbüfé bögrés kávéjától függtünk mindannyian, elszüpürtyölése után lehetett állítani, hogy esetleg bármi kezdetét venné a világon.


Láthatóan fokozott hangsúly tevődött a közönség – szakmai közeg – alkotók viszonyrendszerének „közvetlenítésére”: a napi programot rendszerint egy T.E.A. (találkozás egy alkotóval) nyitotta, és egy dráMÁzó (közönségtalálkozó) zárta. Ezeken a beszélgetéseken került sor a miértek és hogyanok fejtegetésére.
Hirtelen Matei Vișniec dráMÁn tett látogatásával teltek meg az újságok, nem hiába. Megindító a ráébredés, hogy itt bizony valami történik, aminek részese lehetek: A színház időszerűsége nevet viselő könyvbemutató során kerültek átadásra a drámaíró több évtizedes rajzai rég elfeledett, gyermekkori barátsága zálogaként. Szerre tűntek fel a teremben a meghatódottság torok-küszürülésének hangjai.

A fesztiválra meghívott, kortárs drámákra épített előadások széles műfaji és hangulati zónán terültek szét. Lássuk!

Bár kivételesen az udvarhelyi társulattól több előadást is láthattunk, a stílusváltások (és a színészek kiforrott karakterkezelései) nem keltették az egyhangúság érzetét. (V)érezhettük az európai aktuálpolitika helyzetét Vişniecnek a színház újdonsült művészeti vezetője, Zakariás Zalán által színre vitt Migránsoook című előadásán át, a fiatalkori elsekélyesedést a Tóth Árpád rendezte Stop the tempo! című előadás által, valamint a felnőtté válás akadályait Nagy Regina Az égig érő fa című bábelőadásán keresztül.

Részlet a Csíki Játékszín Portugál című előadásából. (fotók: Szász Zsuzsi)Részlet a Csíki Játékszín Portugál című előadásából. (fotók: Szász Zsuzsi)


Két román nyelvű előadást tekinthettek meg az érdeklődők: Székely Csaba :P (PATRU PIESUȚE POLITICE DESPRE DUȘMANI) című fabulaszerű drámáját Sebestyén Aba a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Társulattal közösen vitte színre, a pompázatos díszlet keretezte Leul Ra musicalt pedig Cezar Ghioca rendezte a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színházi Társulattal egyetemben.

Szatmárnémetit a Visky András által írt és rendezett Pornó – feleségem története című, a múlt rendszerben játszódó monodráma képviselte, Albert Csilla zseniális előadásában. Kolozsvárról a Vargyas Márta rendezte Homemade című, murokfőzelék- és otthon-szagú előadás érkezett. A sort a Csíki Játékszín alkoholpárlattól kedélyes Portugálja zárta, Victor Ioan Frunză rendezésében.

Mindemellett a lélekdarabokkal érzelmeket festő Rajtammaradt télikabát és Pilinszky-dalok zenés-verses emlékestjei gazdagították a dráMA programkínálatát. Míg Cseh Tamás és Bereményi Géza szerzeményeinek sepsiszentgyörgyi előadói teátrálisabban közelítették meg a zene dramaturgiáját, addig az Evilági együttes, bevonva közönségét, a zene és a szöveg találkoztatásán látszott fennakadni.

Az utolsó estén a marosvásárhelyi diák, Nagy Sári felolvasószínházára, a Szingliségünk történetére került sor. Ez a derűs előadás lendülettel indította útjára a Színházunk éjszakája eseményét, amely színházi kvízzel, asztali tenisszel, smink- és jelmezpróbával, improvizációs szobával, valamint a színészzenekar koncertjével mélyítette a „közvetlenítés” folyamatát.
A Színházunk éjszakája csak úgy tett, mintha véget vetne a 9. dráMÁnak. A szombati nap a gyerekekről szólt. Szóba sem jött egyik előadás (A néma cipő története, Pöttöm Palkó) esetében sem a beférhetőség lehetősége: népszerűségről tanúskodott a bábelőadásra és a táncjátékra hömpölygő tömeg – amelyik nagy számban bejutott, és az is, amelyik csalódottan kinn rekedt.

Végül a gyerektáncházban ért össze a színházi fesztivál a párhuzamosan zajló Erdélyi Táncháztalálkozóval a székelyudvarhelyi Művelődési Ház épületén belül.
A dráMA nem az első nap nyitásán és a záró programok végeztén ível át, ez a fesztivál dráMÁtól dráMÁig ér évről évre. Ennek okán hangzott el a szakmai gyakorlatukat ott töltő diákok között:

Olyan, mintha egy hete lennénk itt.
Olyan, mintha két hónapja lennénk itt.
Olyan, mintha tavaly dráMA óta el sem mentünk volna.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS