2017. november 20. hétfőJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Box Populi: megvan a legnépszerűbb erdélyi magyar!

2017. október 30. 17:58, utolsó frissítés: 2017. október 31. 10:07

Játékunk végeredménye nem különösebben lepett meg minket, de az elszabaduló indulatok annál inkább.


Több mint egy hónapja indítottuk útnak a Box Populi versenyt, akkor 109 erdélyi, bánsági és partiumi jelöltet indítottunk útjára - olyanokat, akikről úgy sejtettük, közel állhatnak az olvasóink értékrendjéhez, akiknek életében, gondolkodásában, tetteiben pozitív példát látnak. De mindvégig hangsúlyoztuk, hogy ne tessék túl komolyan venni a játékot, megsértődni, hogy valaki kimarad, bekerül, hogyha valaki bekerült akkor is, amikor Partium nem tartozott szorosan Erdélyhez, amikor ő született, de meg lehetett bántódni számos más okból is. Hát, a kommentek tanúsága szerint sokaknak sikerült is véresen komolyan venni...

Számunkra mindenesetre meglepő volt, hogy mennyi indulat szabadult el a játék során, de azért szerencsére gyűltek a szavazatok is rendesen, így már az elején tetszetős lista alakult ki, tudósok, írók, politikai nagyságok kerültek egymás mellé, és helyenként meglepő eredmények születtek. Olyannyira, hogy a második fordulóra, azaz a legjobb nyolcba már olyanok nem fértek bele, akiket akár végső győztesnek is elképzelhettünk volna: Bethlen Gábor vagy Orbán Balázs példának okáért.

A legjobb négyben pedig arra számítottunk, hogy Márton Áron kiüti Tamási Áront, de arra már nem, hogy Benedek Elek a polihisztor Kós Károlyt szintén. Minden esetre mégis így történt, a nagy mesemondó és a mártír püspök maradtak a döntőben, a szavazás pedig vasárnap este nyolckor lezárult: Márton Áron diadalmaskodott.

Az eredmény nem különösebben lepett meg minket itt a szerkesztőségen belül, eleve rá tippeltünk volna: egyrészt a katolikus hívek körében hatalmas kultusza van, másrészt az ellenállás, a meg nem hajlás jelképe, szóval valóban ideális példakép.



Mit tanultunk az egészből?

Hát egyrészt, hogy az erdélyi magyarok nagyon komolyan veszik a nagy elődöket, és sokan közülük hajlamosak zokon venni, ha ezeket bevonjuk egy játékba. Nagyon sokan megharagszanak, ha Bethlen Gábor indul például Erős Zsolt ellen. Holott a kérdés egyszerű, szimpatikusabb-e neked egy folyton hadakozó fejedelem, vagy egy folyton hegyekre mászó fickó? A másik nagy tanulság, hogy nem lehet kihagyni Wass Albertet és Nyírő Józsefet, mert nem, és kész, mindegy, hogy az ő hazaszeretetük xenofóbiával, antiszemitizmussal terhelt. Valaki akkor is szimpatikus tud maradni, ha a nácikat nagyon tudta szeretni, ha nyilas volt maga is. Hát ilyen ez, csak remélni lehet, hogy a műveiket szeretik nagyon, és nem a tetteiket, szóval nem az egész embert, hanem a hagyatékának bizonyos elemeit.

Végezetül álljon itt egy rész abból az írásból, amelyben Stefano Bottoni történész kérésünkre méltatta a püspököt:

“A második világháború után Márton püspök magyar hazafiként nem tudott beletörődni Erdély ismételt elvesztésébe, 1947-ig ellenezte az új közjogi berendezkedést és támogatta a székelység Magyarországra történő, papíron maradt magyar áttelepítési terveket is. 1948-ban felemelte szavát a görög-katolikus egyház erőszakos beolvasztása miatt, és arra utasította papjait, hogy a római katolikus templomokba fogadják be az ortodox hitre nem áttérni kívánó hívőket. Az 1949 és 1955 között elszenvedett börtönévek nem változtatták meg világnézetét és egyházpolitikai hitvallását. Szabadulása után minden energiáját erre a közösségépítő és -megtartó munkára összpontosította.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS