2018. december 18. keddAuguszta
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Gyártanak-e irodalmi tehetséget Kolozsváron?

Marin Diana 2017. december 11. 13:23, utolsó frissítés: 2017. december 12. 11:44

Tehetséggondozásról, irodalmi körökről, az irodalmi életbe való bekerülés nehézségeiről beszélgettek Kolozsváron.


A Láthatatlan Kollégium kerekasztal-beszélgetést szervezett Tehetséggyártás Kolozsváron címmel december hetedikén a tranzit.ro-ban. A meghívottak Adorjáni Panna, André Ferenc, Balázs Imre József és Vass Csaba voltak. A beszélgetést Juhász-Boylan Kincső és Györfi Tünde Edina moderálták.

A beszélgetés a meghívottak bemutatkozásával indult, akiknek azt is el kellett mondaniuk, hogy mi módon kapcsolódnak ők a tehetséggondozáshoz illetve azt, hogy mit gondolnak erről a fogalomról, egyáltalán mit értünk alatta. Mennyiben releváns ma ennek a kategóriának a használata.

André Ferenc, költő, slammer és a Bretter-körök házigazdája szerint a tehetség, ha nem is így nevezzük, mindenképp megnyilvánul valahogyan az emberben. Érezzük, hogy ő valamit másképp tud. Ha az irodalomról beszélünk, akkor érződik a szövegeken, hogy van valami többlet, ami zsigerből jön. Persze az, hogy valaki tehetséges még nem jelenti azt, hogy ne kéne talán még többet dolgoznia a sikerért.

Adorjáni Panna nem feltétlenül ért egyet a tehetség kategóriával, ő inkább drive-nak nevezné azt a pluszt, ami esetleg kiemelkedővé tesz egy embert. Minden embernek máshoz van drive-ja, amit vagy kiaknáz, vagy nem. Balázs Imre József, egyetemi tanár, költő, Korunk-szerkesztő szerint a tehetség akkor válik problémás fogalommá, ha a zseni szinonimájaként használjuk. Ilyenkor kirekesztővé tud válni. Vass Csaba szerint fontos kiemelni, hogy a tehetség nem csak bizonyos fajta diskurzusokra jellemző, hanem igenis van olyan, hogy valaki póker-tehetség vagy akár fodrász-tehetség.




A következő körben a kolozsvári tehetséggondozás illetve az irodalmi közeg belterjessége, zártsága került terítékre. Itt elkerülhetetlenül szó esett a Bretter-körről is, melyről azok a legendák keringenek, hogyha odamegy az ember, szétszedik a szövegeit. André Ferenc szerint a Bretternek nem ez a célja, hanem az, hogy konstruktív, szemináriumszerű beszélgetés essen a szövegekről. Persze tudja ő, hogy néha nem relevánsak a megszólalások, de ő nem igazán válogathatja meg azt, hogy ki megy el az eseményre. Az, pedig, hogy ki hogyan bírja a kritikát, mindenkinek a lelki sajátossága.

Itt felvetődött azonban a beavató, rítusszerű működése is a körnek, a személyeskedő kritikák, és a néha, főként nőket érintő szexista megjegyzések elhangzása, melyek befogadása már nem a lelkialkat milyenségén múlik. Több példa azt mutatja, hogy voltak esetek, amikor inkább az számított, hogy ki ül ott költőként, és nem az, hogy mit írt. Azonban, az kétség kívül tagadhatatlan a kör működésével kapcsolatban, hogy a korábbi Bretterekhez képest, a mostani elnökök hatására jobb irányba kezd haladni az esemény lezajlása.

Vass Csaba szerint bár lehet az irodalmi közeg kirekesztő, azért meg lehet találni a módokat ennek a kiküszöbölésére. Ő például egy kis faluból került be a kolozsvári közegbe, persze már a szülőfalujában is a helyi poétaként tartották számon. Adorjáni Panna szerint nem véletlen, hogy ő most olyan pozíciót foglal el a kolozsvári művészközegben, amilyet elfoglal. Privilegizált helyzetből indult el pályáján, de tudja, hogy másnak nem ennyire könnyű ide bekerülni. Balázs Imre József szerint az irodalmi élet belterjessége és kirekesztő jellege saját irodalmi körök, esetleg kreatív írás workshopok létrehozásával kijátszható. Persze ez nem könnyű munka, de meghozza gyümölcsét.

Felvetődött az irodalom, mint elit diskurzus problémája is az est során. A jelenlévők megállapították, hogy az irodalom elitizálódása talán az irodalomoktatás hiányosságainak az eredménye. Középiskolában nem ismertetik meg a diákokat a kortárs irodalommal, amely egy másfajta olvasási módot igényel, mint például Kosztolányi. Így a diákok, ha találkoznak is kortárs művekkel, gyakran sokkolva dobják félre ezeket, hisz nem tanította meg őket senki, hogy hogyan kell ezeket olvasni, hogy nem baj, hogy más nyelvezete van, néha sokkal nyersebb, csupaszabb, mint amivel eddig találkoztak. Ezt a problémát a meghívottak szerint lehet orvosolni, persze ehhez is idő és sok fáradság kell.

André Ferenc például elmesélte, hogy néhány kortárs szerzővel viszonylag rendszeresen felolvasásokat tartanak középiskolákban. De felvetődött az is, hogy jó ötlet lenne olvasóköröket alapítani, és így kompenzálni az oktatás mulasztásait.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS