2018. szeptember 25. keddEufrozina, Kende
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mi a tudós szerepe a társadalomban?

Ivácson András Áron Ivácson András Áron 2018. március 06. 10:54, utolsó frissítés: 10:54

Idén is megrendezték az Alkalmazott Etikai Konferenciát, ahol többek erre keresték a választ.


Hetedik alkalommal rendezték meg Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Filozófiai Intézete és az Alkalmazott Etikai Együttműködési Fórum közös Alkalmazott Etikai Konferenciáját. Az idei konferencia címe és témája: “A szellem korrumpálása? A tudomány, a tudományos publikációk és az értelmiségi szerepek piacosítása” volt. A szervezők feltett célja értelmében a konferencia a tudomány, a tudományos információáramlás és az értelmiségi szerepek piacosításának etikai következményeit szándékozott körbejárni.

A konferencia témája arra a beavatkozástól mentes szellemi szabadságra összpontosított, amely a filozófia és a tudományok bármely területén dolgozó emberek munkájában elengedhetetlen, beleértve az eredmények közzétételét és szabad megvitatását is. A szervezők felvezetője szerint, ennek jelentőségét jól bizonyítják "a kultúrtörténet során a tudósok, irodalmárok, művészek és gondolkodók közti levelezések és együttműködések, amelyek elvezettek az irodalmi, művészeti, tudományos-, filozófiai- és teológiai társaságok létrejöttéhez, illetve olyan iskolák és tudományos fórumok kialakulásához, amelyek utódai közt megtalálhatók a nagy tekintélyű tudományos akadémiák is, a londoni Royal Society, az Académie Française, a berlini Tudományos Akadémia is e társaságok későbbi, illetve kortárs variánsai."

A konferencia számos fontos kérdést vetett fel: Mennyire könnyű vagy problematikus az alapvető művekhez és alkotásokhoz való hozzáférés? Milyen felelőssége van a kutató és értelmező gondolkodónak a tudomány érvényességének a biztosításában és milyen más szakmai vagy szakmán kívüli érdekekkel ütközhet? Mit jelent a tudomány szempontjából és hogyan védhető meg a torzító beavatkozásokkal szemben a tudós vagy az alkotó (értelmiségi) felkészültsége, következetessége és pártatlansága? Milyen rövid és hosszú távú veszélyekkel fenyeget a kutatás, publikálás, ellenőrzés és megvitatás feltételeinek üzleti vállalkozássá tétele? Milyen érdekeket képviselnek a szerzői, illetve a kiadói jogok, szemben a „legszélesebb körű demokratikus hozzáférés” igényével a tudományos nyilvánosságban és a tudományos nyilvánosságon túl a médiában és a művészetben?



Természetesen esélyem sincs megfelelően bemutatni a konferencia teljes felhozatalát, így mindössze némely számomra érdekesebb és fontosabbnak tartott előadásról fogok röviden írni, amolyan kedvcsinálóként a jövőre várható újabb hasonló konferenciához.

A konferenciát Néda Zoltán fizikus (BBTE, Kolozsvár, Magyar Fizika Intézet) előadás nyitotta, aki elmondta, hogy nem csak a humántudományok terén jelentkeznek mindazok a problémák, amelyekre a konferencia megpróbál választ találni. Mint mondta: a tudományt pénzzel kell fenntartani és ha már túljutottunk azon a kérdésen, hogy miért épp a tudományt és miért nem valami mást, akkor az az etikai dilemma lép fel, hogy melyik tudományt. A kortárs szcientometriai pragmatizmus következtében általában az alkalmazott tudományokat részesítik előnyben, azonban ez a határ sok területen elmosódik. Ennek következtében irgalmatlanul nagyfokú specializálódási tendenciák indultak be, amelyek viszont bizonyos értelemben egy arányosan nagyfokú szakmai szűklátókörűséghez vezettek.

Fekete László filozófus (Corvinus Egyetem Budapest, Gazdaságetikai Központ) bemutatta, hogy a tudományüzem kialakulása és a tudományos eredmények kommercializálódása voltaképp egy modern jelenség. Elmondta, hogy régen a tudományból való részesedés igen szűk réteg privilégiuma volt és példaként Descartes-ot hozta, aki azért tekintett el művei széleskörű publikálásától, mert meglátása szerint „Európában körülbelül ötven ember érti, amit én írok.” Ennek következtében a tudás demokratizálódása nem csak, hogy modern jelenség, hanem egyenesen jelenidejű, hiszen ahogy a különböző online platformok megjelenése mutatja, még most is folyik.

Ropolyi László (ELTE, Budapest, Tudománytörténet és Tudományfilozófa Tanszék) szerint mielőtt egyáltalán belekezdenénk a téma tárgyalásába, azt kell leszögeznünk, hogy miként lehet és kell a tudományról gondolkodni. Erre azért van szükség, mert manapság túlságosan is sok esetben tévesztik össze a tudományt a technológiával, mivel az utóbbi az előbbi terméke, de nem azonos vele. Legalább ennyire éles különbséget kell meghúzni meglátásában a tudomány, tudás és technológia között, amelyek szintén nem ugyanazt jelölik, noha ezeket is gyakran felcserélhetően használják. Végül pedig a tudomány és a filozófia között kell különbséget tenni, noha ezeknek sokkal több közük van egymáshoz, mint azt a mai szcientista természettudomány általában elismerni szeretné és nem lehet mellőzni azt a végső konklúziót, hogy a tudomány voltaképp a filozófia és a technika ötvözéséből jön létre.

Péter László szociológus (BBTE, Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet, Kolozsvár) Robert K. Merton téziséből indult ki, amely szerint a modern tudományosság elvei a kommunalizmus, az univerzalizmus, az érdekmentesség, az eredetiség és a szkepticizmus. Ezzel szemben azonban a posztmodernitásban a tudás privatizálódik, különböző a tudáshoz való hozzáférési problémák lépnek fel, többé már nem érdekmentes, a különböző korábban közpénz támogatások magán tudásgyárakhoz kerülnek, a tudományon belül is felértékelődik a tulajdonjog intézménye és így odavesz a tudás kommunalista jellege és ezek természetesen mind visszahatnak az akadémiai szférára is. Ennek a jelenségnek olyan okai vannak, mint a gazdaságban bekövetkező poszt-fordista és a neoliberális fordulatok, a deregularizáció, az állami finanszírozások csökkenése. Ennek következtében a tudományban is visszahúzódás tapasztalható, a minőségtül függetlenített pontszerzési stratégiák elterjedése, a predator lapok és kamu konferenciák megjelenése.



Horváth Orsolya (Károly Gáspár Református Egyetem, Budapest, BTK, Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet) előadása Hegel filozófiájából indult ki, még pontosabban abból, hogy voltaképp a filozófiai kutatásnak a mibenléte az, hogy radikálisan szólít meg: mindannyiunk világainak különbségei ellenére. Előadása kulcsfogalma a filozófiai igazság volt, amely Hegel szerint a fogalmi alapra hozott valóság. Ennek értékét azonban nem az adja meg, hogy más filozófiai igazságokkal milyen viszonyban áll, velük összevetve mennyire egyedi vagy különleges – a filozófia nem versenyviszony és így a filozófiai tudás nehezebben kommercializálható, mint az alkalmazott tudományos tudás. Ennek következtében is pedig a filozófiai tudás mindig lényegében gondolkodás, amit nem határozhat meg az a sokszor anyagi motivációból élő szándék, hogy „valami különlegeset” tárjak fel.

A konferencia főszervezője Ungvári Zrínyi Imre (BBTE, Kolozsvár, Magyar Filozófai Intézet) abból a felvetésből indult ki, hogy a tudomány felelőssége egyaránt megfogalmazható a tudós személyes elhivatottsága és a tudományszabályozás mindenkori társadalmi-politikai szempontjainak oldaláról. Viszont a tudomány felelősségének megállapítására irányuló törekvés mindig magában kell foglalja ezen igény racionalitását megalapozó és azt felülvizsgáló érveket is Az előadó Edmund Husserl-re hivatkozva vetette fel, hogy az életet átható racionalitásra irányuló akarat tekintetében már Husserl munkásságában is a felelősségmotívum nem epizódikus, hanem egész életén végighalad. Ez azt jelenti, hogy a filozófia szükségképpen a filozofáló saját becsületességének fokmérője is, amiért szükségszerűen képesnek kell lennie felelősséget vállalni. Ennek következtében – véli Husserl – a filozofálásunkban az emberiség funkcionáriusai vagyunk és felelősséget kell vállalni az emberiség igazi életéért is.



További elődók voltak: Forrai Gábor (ELTE, Budapest), Pásztori-Kupán István (Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár), T. Szabó Levente (BBTE, Kolozsvár, Magyar Irodalomtudo- mányi Intézet), Antik Sándor (PKE, Nagyvárad, Képzőművészeti Tanszék), Geambașu Réka (BBTE, Magyar Szociológia és Sz. M. Intézet, Kolozsvár), Ilyés Szilárd (EME, Kolozsvár), Plesek Zoltán Ákos (Kolozs Megyei Tanügyi Erőforrások és Asszisztencia Központ), valamint, Incze Rebeka, Papp Zsolt és Vincze Csilla doktoranduszok.

Mint látható az idei konferencián is kiváló előadók fajsúlyos témákat jártak körbe igencsak tág szakmai területen mozogva a természettudományoktól kezdve egészen a humántudományokig és a filozófiáig. Mint a megnyitó beszédekben elhangzott, ez a fajta interdiszciplinaritás már a kezdetektől fogva célkitűzés volt és úgy sikerült elérni, hogy közben maga az konferencia nem szorult kompromisszumra senkivel és semmivel.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS