2018. aug. 17. péntekJácint
28°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Zene és színház találkozási pontja lesz a REFLEX4 Sepsiszentgyörgyön

Fám Erika 2018. április 19. 17:33, utolsó frissítés: 17:58

Olyan előadások kerültek az idei fesztivál műsorkínálatába, amelyek a zenét a színházi alkotás szerves, elengedhetetlen részeként kezelik.


Negyedik alkalommal kerül sor Sepsiszentgyörgyön a REFLEX Nemzetközi Színházi Fesztiválra 2018. május 4-16 között, amelyet háromévente szervez a Tamási Áron Színház a Jókainé Laborfalvi Róza Alalpítvánnyal közösen. A Sepsiszentgyörgyi Városi Tanács, a Kovászna Megyei Tanács, a román és a magyar állam támogatásával megvalósuló fesztivál nemcsak a város kiemelkedő kulturális eseménye, hanem a térség illetve Erdély rangos színházi rendezvénye.

A REFLEX4 a színház és a zene kapcsolódásainak nyomvonalához igazította a fesztiválprogram koncepcióját. Olyan előadások kerültek az idei fesztivál műsorkínálatába, amelyek a zenét a színházi alkotás szerves, elengedhetetlen részeként kezelik, mint az archaikusan a rituálékban létező ritmust. A színpadi játék a zene meghosszabításaként, folytatásaként is megfogalmazható. A budapesti Orlai Produkciós Iroda, FÜGE, MASZK, Katona József Színház koprodukciójában az Egy őrült naplóját (Gogol) láthatja az érdeklődő közönség, amely számos zenei-, hangzáselem segítségével közvetíti a legmélyebb, belső tartalmakat, a loopolt szöveg a kísérletező Keresztes Tamás (Popriscsin) közvetítésében azért is különleges, mert maga is autodidakta zenész. A németországi She She Pop Performance-Kollektíva is egy zenei alaphangvételű előadással, a Tavaszi áldozattal mutatkozik be, amelynek keretében a Sztravinszkij klasszikus zenei művét átírták, újraalkották kortárs társadalomkritikává.

A REFLEX4 hangsúlyosan bizonyítja azt a tézist, amit Antonin Artaud, a kegyetlenség színháza megteremtője a 20. század elején - egy évszázadnyi távolságban - megfogalmazott, a színház akkor maradhat élő, ha a transzcendentális tartalmaktól nem szakad el, még akkor sem, ha nagyon erősen a jelen, az aktualitás, a konkrét dimenziójából építkezik. (“Ha megvalósítjuk […] a színházat a formákban, mindenféle gesztusokban, zajokban, színekben, plaszticitásban rejlő kifejezési eszközök összességeként, akkor sikerül feltámasztanunk eredeti rendeltetését, sikerül visszaállítanunk vallásos és metafizikai közegébe, vagyis összebékítenünk a világegyetemmel.” Antonin Artaud, 1926)

A fesztivál nyítóeseménye Farruquito (Juan Manuel Fernández Montoya) andalúz táncos Improvisao c. előadása, amely a flamenco sajátos értelmezésével, újraalkotásával, a hagyományőrzés és a kísérletezés határmezsgyéjén egyensúlyozva hoz létre egyedi látvány-, hang- és élményvilágot. A Los-Farucco flamenco-dinasztiában nevelkedve, a spanyol tradicionális tánc és zene határozta meg Farruquito életét, aki kétéves korában kezdte el táncos karrierjét. Csodagyereknek számított, ötévesen már fellépett nagyapjával, El Faruccoval - akinek sajátos flamenco-stílusát továbbvitte és újragondolta, újraalkotta - és akivel Carlos Saura Flamenco című filmjében is szerepelt kisgyerekként. A flamenco ötvözi a táncot, a zenét és az éneket, több mint 60 formája ismert, Farruquito a Gitano stílust képviseli, amely energikus, erőteljes, gyors lábtechnikára alapoz, az ún. bailaores gitanos (cigány táncos) képviselője.


Nagyapja a kapitányok kapitányának nevezte unokáját a táncosok között, ezt a jóslatot, küldetést később beteljesítette a világhírű Farruquito. Számára a tánc több mint művészet: életadó erő, energia. Ars poétikája: “Aki abbahagyja a táncot, megszűnik létezni.“

Az Improvisao egybemossa a szigorú szabályok tiszteletét a játékossággal és a véletlenszerűséggel, a most keresésének szenvedélyével, a megélt, a megtalált pillanat örömére építve bontja ki az emberi létezés legelemibb követelését, az idővel való zsonglőrködést, a véges emberi lét mozgássá, tánccá alakítását. Az improvizáció éppen olyan fontos Farruquito előadásában, mint a normakövetés, a precíz szabályokat, a jól meghatározott táncelemeket feloldja abban a lüktetésben, amely a kereső, kísérletező alkotó szabadság-tapasztalásához elengedhetetlen. Minthogy a flamenco az érzelmek megnyilatkozásának színtere, az előadás olyan drámai képlet alapján szerveződik, hogy a mozdulatokat egy erős stacatto vezérli, a zene és az ének pedig olyan masszív hátteret biztosítanak az előadónak, amely az otthonosság és a biztonság kontextusát adja, amelyhez a kitörési vágy megrázó impulzusokat csatol.

A REFLEX4 abba a színházi univerzumba enged betekinteni, ahol az útkeresés, a kísérletezés, a formabontás nem öncélú eszköz, nem a látvány lenyűgöző erejében kimerülő és feloldodó lehetőségek halmazát jelenti, hanem a kérdésfeltevések, az elemzés, a valódi érdeklődés lehetőségét teremti meg a színpadi játék által, alkalmat nyújt, hogy találkozhassunk lényünk legmélyebb tartalmaival, hogy nyitva maradjunk a világ felé, hogy tevékenyen kapcsolódjunk a valóság sokféle rajzolatot mutató dinamikájához. Olyan fesztivál a REFLEX, amely ébren tart, finomítja éleslátásunkat, erősíti az építő kritikai viszonyulásunkat, tükröt tart, hogy megtapasztalhassunk a világ lehetséges arcait, értelmezéseit, és hogy a másság és a sokféleség széles palettájával való találkozás közben önmagunkat is felismerjük a tükörben. A REFLEX olyan távcső, amely közel hozza a színházi világ eleven, folytonos alakulásban lévő, legfrissebb tartalmait, testközelbe hozza legégetőbb problémáinkat, neves európai társulatok szeizmográfjaival mérhetjük élményeink, felismeréseink, kételyeink frekvenciáit.

Koncepcióját tekintve a REFLEX azt a küldetést próbálja megerősíteni, amelyet Peter Brook (“Mint mindig, ma is valódi rítusokat kell színpadra állítanunk, de valódi formák kellenek ahhoz, hogy a rítus olyan élménnyé tegye a színházlátogatást, amely életünket táplálja.” Peter Brook, 1968) fogalmazott meg a színház létjogosultságát igazolva: valódi rítusokat, kortárs rítusokat kíván megmutatni, hiteles korképet, az európai színház keresztmetszetét kínálva.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS