2018. május 27. vasárnapHella
26°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szeretetvadászat

Fám Erika 2018. május 02. 10:57, utolsó frissítés: 10:57

Mi lesz abból, ha Radu Afrim elkezd gondolkodni az osztrákon, aki nyolc éven át tartott fogva egy elrabolt kislányt? Sepsiszentgyörgyön hamarosan kiderül.


A sepsiszentgyörgyi REFLEX4 Nemzetközi Színházi Fesztivál keretei közt kerül bemutatásra 2018. május 14-én 20 órától a Tamási Áron Színház nagytermében a Wolfgang című előadás, amelyet Radu Afrim rendezett a Piatra Neamț-i Tineretului Színház társulatánál.

Egy valós történetet használt Yannis Mavritsakis Wolfgang című drámája alapjául, amely 2006-ban megrázta a világsajtót: egy ausztriai kisvárosban egy férfi nyolc évig tartott fogva pincéjében egy korábban elrabolt 10 éves kislányt. A szélsőséges élményvilág és élethelyzet, amelyet a dramatizált történet bemutat Afrim színpadi dekonstrukciójában, a legbensőbb, legmélyebb emberi kapcsolataink, legintimebb környezetünk pontos keresztmetszete. A bezártság nemcsak fizikai értelemben számít pusztító erejűnek, nemcsak a börtön, a fizikai korlátozás jelenthet megbénító erőt sok ember életében, hanem a mikrokörnyezet, a család, az otthon, a haza, a mindennapok megszokott, megtűrt keserve épp olyan bénító hatással bírhat, mint a valós bilincs. A szeretet béklyói, a görcsös ragaszkodás vagy az egymásrautaltság vélt biztonságának kötelékei épp olyan fullasztóak, bénítóak lehetnek, mint a börtöntapasztalat.

A történet olyan szeretetmintát mutat meg, amely a féltés, a kisajátítás, a birtoklás, a diktatórikus gondoskodás eszközeivel próbál életre kelni, olyan szeretet-modellt vizsgál, amely a szabadságvesztést tekinti alapfeltételének és ebben a kontextusban a tulajdonjog alapján megszerzett személy lehet csak az érzelem tárgya.



Radu Afrim sajátos módon viszonyul a szövegekhez, amelyek előadásai kiindulópontját képezik, semmiképp sem az adaptáció eszköztárával próbálja leképezni színpadi környezetben, hanem keretként, háttérként használja víziói kivetítéséhez. A Wolfgang szövegét is sajátos olvasatban kínálja a színházi néző számára. Az előadás fókuszpontjában a kedvesség áll, a kedvességgel, mint morális argumentummal az elképesztő kegyetlenség is megbocsátást követel, hiszen a jó szándék áll a cselekvések, a bűn hátterében. A beteges kisajátítás egoista légköre az áldozatot teljes mértékben kilendíti emberi koordinátáinak megtapasztalásából, hiszen nemcsak testi béklyókat visel, hanem érzelmi, értelmi korlátozások bénítják meg, mindamellett, hogy nem mozoghat szabadon, fizikai értelemben, nem érezhet és nem gondolkodhat szabadon, a félrevezetés, az elhallgatás-elhallgattatás mechanizmusa roncsolja szét belső világát.

Wolfgang az a férfi, aki boldogtalanságát, sikertelenségét, szeretethiányát, önnön kiszolgáltatottságát azzal próbálja kompenzálni, hogy elrabol egy gyereket, akit a maga kénye-kedve szerint szeretne nevelni, társává alakítani. Egy hamis, képzeletbeli paradicsomi állapotot szeretne megvalósítani, egy privát Eldorádót szeretne megteremteni. Az illúzió világába menekülve, az alkohol, drog, a kikényszerített szeret-szerelem konfúz környezetében önmagát próbálja megmenteni, miközben egy másik ember szabadságát áldozza fel. Az előadás a Wolfgang személyiségjegyeit terjeszti ki, olyan törékeny, sebezhető, segítségre szoruló embereket mutat be, akik nem válogatnak az eszközökben, hogy saját lelküket megmentsék. A karikatúra és a paródia eszközeivel Afrim kinagyítja a történetet, a fekete humor jelenléte azonban aligha ad alkalmat, hogy elnéző vagy megbocsátó attitűddel viszonyulhassunk a mindenkori Wolfgangokkal szemben.



Sajátos szimbolikával rendelkezik az előadás, az afrimi értelmezés egy kiterjesztett univerzummá építi át a görög szerző drámáját. A szöveg sem marad érintetlenül, sok esetben hozzáad vagy elvesz, kiegészít, átír a rendező, a nyelvi játékok hangsúlyos szerepet kapnak, a színpadi kontextus összefüggésrendszerébe szervesen illeszkedve kiegészítik azt.

A Wolfgang olyan színpadi produkció, amely hangsúlyosan rámutat a nagyon élesen megtapasztalható társadalmi elidegenedésre, az elmagányosodásra, a kapcsolatteremtés képtelenségére. Egy tradicionális családi környezet elemzésére vállalkozik Radu Afrim, a látszat-normalitás mellett számos különös elem teszi szokatlanná ezt a mikrouniverzumot, a boldogságkeresés hamisságának csapdáival telített térben a kapcsolatok kiürülnek, kiégnek, bántóak, félelemkeltőek, elviselhetetlenek lesznek.

A látszategyensúly hamar felborul és egyéni drámák, traumák sokaságába fordul át, a pszichés instabilitás uralkodik el a történet alakulásában. Az emberi kapcsolatok működésképtelensége, a kiüresedett, kényszeresen fenntartott együttélés nem marad következmények nélkül. A családi minták, az anya- és az apa-modell, a kötődésformák milyensége mélyen beleég a gyermeki lélek struktúráiba, vágyvilágába, félelemrendszerébe, amelyek már kontrollálhatatlanul irányítják a felnőttkori cselekvéseket is.



A szeretetéhség nem ismer határokat és kompenzációt követel, hogy amit a sors nem tudott megadni, azt mindenáron megszerezhesse, ezért van, hogy Wolfgang a gyermeklány elrablásával visszaköveteli a hiányzó érzelmeket, amelyeket gyermekként nem tapasztalhatott meg, miközben arra az axiómára épít, hogy a nőkben aligha lehet megbízni, a nőkre nem lehet számítani és ezzel egy időben olthatatlan vágyat érez arra, hogy legyen egy kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolata.

Fabiana, a darab lányszereplője, az áldozat a szeretetre vágyó kisgyermekből a fogság évei alatt átalakul a szabadságáért harcoló nővé, aki minden erejével próbálja kivonni magát abból a környezetből, ahol a szeretet egyenértékű az erőszakkal. A lány kapcsolata Wolfganggal ennek ellenére ellentmondásos, akár a Stockholm-szindróma sajátos megnyilvánulását is láthatjuk ragaszkodásában, megbocsájtó-szeretettel és elfogadással is viszonyul az elkövetővel szemben, felmentést keres számára, érzelmei kétirányúak, egy összezavarodott, manipulált kamasz-egyéniség vívódásaival találkozhat a néző.

A Radu Afrimtól megszokott módon, a Wolfgang is igazi kihívás a közönség számára, az előadás komplexitását a vizualitás mellett a nagyon erős színészi játék, a húsba vágó szövegstruktúrák adják, a show- és thriller-elemek állandó feszültségben tartják a színpadi történéseket, a nézők egy különleges színházi látványvilággal találkozhatnak, felfokozott érzelmi provokációk atmoszféráját tapasztalhatják meg.

Az előadásra vannak még fennmaradt helyek, amelyeket Központi Jegyirodában, valamint a www.biletmaster.ro weboldalon lehet lefoglalni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS