2018. október 22. hétfőElőd
14°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A román centenárium évében a legmagyarabb a TIFF

k. á. 2018. május 31. 18:15, utolsó frissítés: 2018. június 01. 10:05

Öt rendező válaszolgatott a kérdésekre Kolozsvár Fő terén, de az övéiken kívül is sok magyar film van jelen a fesztiválon.


Sosem volt még a TIFF kezdete óta ennyire reprezentálva a magyar filmgyártás, mint az idei évben, összegezte a magyar nap kurátora, Zágoni Bálint a filmfesztivál magyar napjának sajtótájékoztatóján, amikor is valóban a fesztiválra meghívott hét magyar rendezőből öt ott ült előtte az asztalnál. Ha pedig hozzávesszük, hogy a TIFF idei kiadásának két magyar életműdíjas rendezője is van, és az ő filmjeiket is vetítik, akkor a magyar filmgyártás még reprezentatívabbnak látszik.

Zágoni a jelen levő rendezőkkel felületesen - mert hát csak úgy lehet ennyi időben ennyi meghívottal - egy-két kérdés erejéig beszélgetett az elhozott alkotásaikról.

Elsőként Simonyi Balázs, az Ultra rendezője mondta el, mi forgatta meg őt a hosszútávfutók magányosságában. Az Ultra ugyanis róluk szól, a 246 km-es távú Sparthatlon lefutóiról, ennek ellenére nem sportfilm, a rendező szerint legalábbis, hiszen a motivációkat vizsgálja, ki miért szalad, és általában meghúzódik egy emberi dráma a háttérben. Egyébként személyes indíttatása is van, amikor ezelőtt sok évvel a Sapientián tanított, akkor mély depresszióba süllyedt, és maga is azzal kecmergett ki ebből, hogy szaladt Kolozsvár utcáin. Az ultramaratont ő maga ötször futotta le, a filmet is három évig forgatták, hiszen nem könnyű folyamatosan loholó szereplőket venni (8 operatőr és 45 fős stáb dolgozott rajta).



Török Ferenctől azt kérdezte Zágoni, hogy miért ezt, a rendező által 10 éve ismert történetet vitte filmre az 1945-ben, és hogyan kapcsolódik a westernhez az alkotás? Török elmondta, hogy a megjelenés óta ez már a nagyon sokadik fesztivál, amin jelen van a film, és arra számít, hogy az utolsó is. Adja magát a western műfaja, ha a történet arról szól, hogy két idegen leszáll a vonatról egy vidéki településen, és a közösség erre felbolydul. Természetesen rájátszottak erre az operatőri munkával is. A film 10-12 évig készült, és végül már a rendező mániájává vált, de egyáltalán nem volt biztos benne, hogy pozitív fogadtatásban fog részesülni, csak a Berlinálén történt bemutató után nyugodott meg. A rendező számára a legpozitívabb hatás az volt, hogy széles körű társadalmi diskurzus indult el a Holokauszt kapcsán. Török szerint a magyar társadalom nagyon sokat köszönhet a filmeknek, hiszen a Holokausztra való emlékezést, az ehhez való társadalmi viszony vizsgálatát ők végzik el.



A harmadik rendező, aki megszólalt, Révész Bálint volt, aki a Granny Projecttel jött a TIFF-re. A fiatal rendezőnek ez a vizsgafilmje volt, saját és évfolyamtársai nagyanyjait szólaltatja meg benne: egy angol kémnőt, egy táncosnőt a náci Németországból, és egy magyar kommunista holokauszt túlélőt. Révész elmondta, sokat artikulálódott az alkotás, hiszen az elején tulajdonképpen a történelmi perspektívát kereste, aztán a történetek egyre személyesebb és érdekesebb irányt vettek. Számára a tanulság, hogy minden családi szekrényben van egy csontváz, csak meg kell keresni.



Bogdán Árpád Genezisében nem az a lényeg, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel, azaz a nem is olyan régen történt romagyilkosságokat. A rendező saját elmondása szerint a gyűlölet egy univerzálisabb aspektusát akarta megragadni. Bogdán sok amatőr színésszel dolgozott, erről is kérdezte Zágoni, mennyire más velük? Hamar kifulladnak, hiszen minden pillanatban játszanak, így próbálni nem érdemes velük, mert míg egy professzionális színész próba során felkészül, addig egy amatőr éppen hogy elveszíti azt a tiszta energiát, amiből táplálkozik - mondta.



Gárdos Éva saját szavaival élve Amerika és Magyarország között “migrál folyamatosan”. Kondor Vilmos Budapest Noir-ját angolul olvasta, és el is képzelte filmen úgy, hogy szintén a város legyen az egyik főszereplő. Az 1936-ban játszódó történet Gárdosnak azért rendkívül izgalmas, mert innen nézve tudjuk, hogy mi fog történni hamarosan Európában, és a szereplők is láthatnák a jeleket, de egyszerűen ezeket nem akarják tudomásul venni, akárcsak ma is történik. Gárdos elmondta, mivel nem volt nagy költségvetésük, ezért a filmet trükkösen kellett felvenni, szerencsére az operatőr, Ragályi Elemér sok olyan kis utcarészt, kapubejárót ismert, ami visszaadja a kor hangulatát. A detektívtörténetben Gárdos még arra fordított különösen nagy figyelmet, hogy a női fő karakter ne olyan legyen, mint a regényben, hogy csupán várja a férfi fő karakter hazatértét, hanem aktívabb alakítója az eseményeknek.



A sajtótájékoztatón a Nemzeti Filmalap Inkubátor programjának képviseletében részt vett Havasi Ágnes is, aki felvázolta a program létrejöttét. A filmalap újrastruktúrálása után sok fiatal rendező ért el sikereket, aztán azt látták, hogy nem jelentkeznek támogatásokért a frissen végzettek, holott évről évre több és több végzős szerzett diplomát. Azt feltételezték, hogy a bürokrácia és a nagy összegek megnyerése miatti felelősség okozhatja a távolmaradást, így létrehoztak egy programot kizárólag elsőfilmeseknek. Jelenleg 10 forgatókönyv létrejöttét segítik elő, majd ezek után öten egy pitch során támogatást nyerhetnek, akár koprodukció keretében is. Havasi megköszönte a TIFF meghívását, szerinte igencsak jól sikerült kiválasztani a meghívottakat, és Simonyi kivételével minden rendező filmjének létrejöttében szerepet vállalt a filmalap.

A végén még volt egy körkérdés, arra kellett válaszolni, hogy a mai magyar film vajon kellőképpen foglalkozik-e a mai magyar emberek problémáival. A konklúzió pedig az lett, hogy nem a mával kell föltétlenül foglalkozni ahhoz, hogy a máról szóljon a film.

A TIFF-en egyébként nem csak az ő filmjeik, hanem Politzer Péter Manhood című debütfilmje, Szász János A hentes, a kurva és a félszemű is, valamint Mészáros Márta és Szabó István 3-3 alkotása is jelen van.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS