2018. szeptember 25. keddEufrozina, Kende
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lovasi András: 20 évesen is öreg voltam már

Kulcsár Árpád kérdezett:Kulcsár Árpád 2018. július 03. 18:06, utolsó frissítés: 2018. július 06. 12:07

A torockói Double Rise-on láthatta a közönség második alkalommal a Lovasi'18 produkciót, az első Budapesten volt az Arénában. Meginterjúvoltuk hát Lovasi Andrást.


Mindössze 20 perccel a kb. két órás koncert befejezése után beszélgettünk a zenésszel, akit tulajdonképpen a Kispál és a Borz és Kiscsillag egyesített zenekara kísért. Eredetileg videóra rögzíttettük az interjút, de a fellépés után a back stage-ben túlságosan belecsöppentünk a dolgok sűrűjébe és a háttérben párhuzamosan zajló párbeszédek nagyon bezavartak, így végül, legnagyobb sajnálatunkra, mégis írásban közöljük.

Miért Lovasi 18, és miért nem Kispál – Kiscsillag koncertet hallgattunk az imént?

- A két zenekar között leginkább én vagyok a közös nevező, és ugye, ez a Lovasi 50 produkcióból indult, ami tavaly ilyen szülinapi összeállás volt, és azt mondtuk, hogy akkor futunk ezzel még egy kört. Tulajdonképpen ez egy érdekes helyzet, mert amiatt, hogy én mindig zenekarokban gondolkodtam, akkor, ha Kispál koncert van, akkor a Kiscsillag dalokat nem játszom, ha Kiscsillag koncert, akkor a Kispál dalokat nem, holott mért ne játszhatnám? Hiszen nagyjából van átfedés, tartalmi, zenei kötődés közöttük, ami miatt ezek a dalok nagyon könnyen párba állíthatók. Ez egy olyan kompromisszumnak tűnt, amikor kitaláltuk, ami mindenkinek jó volt, nem akartunk nagyon egy Kispál nosztalgiakoncertet csinálni. Nyilván, valamilyen szinten az sikeresebb lenne, de én személy szerint olyasmit akartam, ami valamilyen folytonosságban követi azt, amit a 30-31 év alatt összeírtunk, összehoztunk a két zenekarral. Közben meg csinálok egy szólólemezt is, ott is gondolkodom a többiekben is.

A Kiscsillag zenekar olyan szakaszba lépett, hogy olyan erőkből áll, hogy kényelmesebb volt a Kiscsillagra fölépíteni és beépíteni a Kispál repertoárt, mint alapjaiból felépíteni a Kispál és a borzot. Eleve Bajkai Ferit, a Kiscsillag a dobosát például a Kispálnak köszönhetem, eleve a Kispál régi zenekarában dobolt, jóban vannak azóta is, és amikor kerestünk dobost, akkor Kispit hívtam fel, hogy figyelj, neked volt egy jó dobosod, őt hogy is hívják? És akkor összeértek itt is a személyes szálak, benne volt a levegőben akkor is, csak le kellett húzni, mint egy megoldóképletet.


Lovasi-könyv, Lovasi 50, lovasi 18? Nem tartasz tőle, hogy a brand föléd nő, a fölé, amit pusztán mondjuk művészileg kívánnál megfogalmazni?

- Ezt nyilván a közönség dönti el. Lehet, hogy ennek az Aréna-koncertnek köszönhető, hogy csomó minden fölfűződött rám, de tulajdonképpen, ha úgy nézzük, ezeknek a produkcióknak mindig is én voltam a kulcsfigurája, és bizonyos értelemben inkább csak elbújtam a zenekarnevek mögé. Most mintha valamiképpen ez a bujkálás végét jelentené. Másrészt meg valószínűleg ez nem marad így, nem állandósul, vagy kicsit olyan lesz, mint azon zenészek esetében, akik többféle dolgot akarnak csinálni egyszerre, és ez egy lesz közülük. Emellett játszom a Budapest Bárban, írok dalokat a Kiscsillagnak, másoknak is. Szóval ezt most egy ilyen, a magyar piac kicsinysége miatti furcsa többszólamúságnak mondanám inkább, aminek most ebben az évben éppen ez a főszólama.

Milyen volt ez a fellépés az Aréna-belihez képest? Lévén most második, és az előző inkább ilyen ülősebb volt...

- Csak az kérdés, hogy mért mennek az emberek koncertre. Ez a műsor úgy volt összeállítva, hogy egy nyári fesztiválon is működjön. Valószínűleg az Arénában meg egy olyan olyan műsor volt összeállítva, aminek az volt a célja, hogy ne legyen egy ilyen ereszd el a hajamat buli, ne érezzük magunkat 1997-ben, inkább legyen egy ilyen építkezősebb, koncepciózusabb koncert, amelynek nem titkoltan az volt a célja, hogy a végén álljanak az emberek. Ez megtörtént, és alapvetően egy jó emlékű koncert volt a zenészek számára. Ez most egy táncosabb, gyorsabb dalokból álló repertoár volt. De ha az Aréna koncert repertoárját hoztuk volna el ebbe a sárba, ezek közé a – mondjuk úgy – nomád körülmények közé, akkor az tuti bukta lett volna. Az ott egy szofisztikáltabb környezet, gondosabban felépített látványvilággal, szóval az inkább eleinte mozi, vagy otthonülős buli, és az volt a cél, hogyha gólt rúg a csapat, akkor az emberek fölálljanak és ugráljanak a nappaliban.

fotó: Double Rise Facebook-oldalafotó: Double Rise Facebook-oldala


Sokáig tervezitek ebben a felállásban ezt a produkciót?

- Nem. Idén van 11-12 koncert, az lemegy, jövőre nekem lesz egy szólólemezem, közben írunk egy Kiscsillag lemezt is, szóval ezekkel haladni kell. Az én lemezem régóta készül, tulajdonképpen ilyen személyesebb dalokból áll.

Ez stílusban közel lesz a Bandi a hegyrőlhöz?

- Senki nem tud kibújni a saját bőréből, de nyilván azóta egy csomó olyan dolog érdekel, ami akkor még nem érdekelt zeneileg, és fordítva is. Például a Bandi a hegyrőlnek ezek a furcsa, kotyogó gépi alapjai azért voltak, mert akkor vettem életem első számítógépét, és kitaláltam, hogy ilyen groove-okat fogok összerakni, mint egy ilyen kezdő DJ, úgyhogy ott ez követhető nyomon. Aztán ezzel a fajta zenei írással kapcsolatban szkeptikus lettem, és az az album annyira egyszerű megoldóképletekből áll, hogy most már kurvára nem érdekel. Mindig azokat a zenéket szeretem, vagy azokat szeretném követni, amire nem tudom, hogy hogy kell csinálni, aminek van titka, és annak számomra már nincs. Akkor még benne voltam ebben, hogy szoftver, meg dobbintás, olyan volt, mint amikor a hülye gyerek találkozik a... nem tudok jó példát mondani erre, nem emlékszem, hogy gyerekkoromban mi nyűgözött le ennyire. Az új lemezem inkább dalszerzői szempontból érdekes számomra, egy csomó olyan dolog van rajta, amit a Kiscsillagban nem tudok megcsinálni, mert egyszerűen ez ilyen ráérős. Van benne egy ilyen koncepció, hogy az ember elmúlik 50 éves, egyre kevésbé érdekli a közelmúlt, és egyre távolabbra tekint vissza, és elkezdtem fotók alapján olyan dalokat írni, amelyekben négyéves vagyok, majd kilenc, és ütévente ugrok egyet az időben.

Nem vagy még túl fiatal az emlékezéshez, jubilálásokhoz?

- Nem, én 20 évesen is öreg voltam már. Emlékszem, hogy az első feleségem anyukája, amikor bemutatkoztam neki, azt kérdezte az akkori feleségemtől, aki körülbelül egyidős volt velem, hogy “Ki ez az öregember?”

Itt Torockón játszottatok egy számot, ősbemutatót, aminek Csillár volt a címe. Hogy dől el, hogy akkor ez Kiscsillag lemezre, vagy a szólólemezedre kerül?

- Ezt nem tudjuk még, necces. Jelenleg van kb. 14 dal, ami a szólólemezről van, és 4-5, ami a Kiscsillag új lemezéről. Van még sok egyéb ötlet, és mivel a szólólemezzel vagyunk előrébb, most arra koncentrálunk. Lesz rajta 10-11 szám, és ha valami leesik, akkor leesik. Ez pont olyan dal, ami mind a kettőre elmenne.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS