Bohemian Betyars: „nem lennénk hitelesek, ha megint ugrabugra pálinka dalokat írnánk”
kérdezett: Kincses Kriszta 2018. július 24. 16:50, utolsó frissítés: 16:57Függetlenek, őrültek és pont annyira jó fejek színpadon kívül is, mint amennyire az ember gondolná. Fehér Gáborról és Szűcs Leventéről van szó, a Bohemian Betyars basszusgitárosáról és énekes-gitárosáról. Interjú.
A két zenészt a Fishing on Orfűn kaptuk el egy beszélgetésre egy délutáni kávé kísértében, amire a zenészeknek igencsak nagy szüksége volt, ugyanis még a délelőtt folyamán a zenekar levezetett egy sörtúrát, ami kissé megviselte őket. Ennek a sztorinak volt tudható, hogy eleinte csupán Gábor képviselte egyedül a zenekart, ami igencsak meglepett bennünket. Mikor találtunk egy megfelelő helyet (értsd, ahol nem volt akkora zaj, hogy ne hallottuk volna egymás hangját) bele is kezdtünk a dologba, aztán az első kérdés után Szűcs Levit fújta elénk a szél, aki három kávé kísértetében szlalomozott a padok között. Ekkor Gábor egy „Figyelj Levi! Nem jössz ide egy interjúra? Csak, hogy ne legyek már egyedül..” elszólása után megérkezett a zenekar énekese is. Ezt követően immár zökkenőmentesen folytatódott a beszélgetés róluk, arról, hogy mit képviselnek, meg úgy magáról a betyárkodásról.
Minden koncertet úgy éltek meg, mintha az a legjobb lenne? Nem titok, hogy jellegzetes fellépés mód jellemzi a zenekart. Mindig bennetek van koncert előtt a megőrülés iránti vágy?
Fehér Gábor: Szerintem még van olyan szerencsénk, hogy egyáltalán nem unjuk se a zenélést, se egymást. Meg az évek alatt annyira közel kerültünk egymáshoz, hogy a koncerteket mindig így éljük meg (a kérdésben említett megőrülésre célozva - a szerk. megj.). Az évek során, ahogy nőtt a zenekar, egyre több embert kezdtünk bevonzani. Nagyon jó azt látni, hogy egyre többen jönnek el a koncertjeinkre, és egyre nagyobb energiákat tudunk felbontani ezáltal. Mostanában lehet, hogy kissé el van fáradva a zenekar, de az, amikor felmegyünk a színpadra és látjuk, hogy tök jól működik a kémia akkor a mi kedvünk is még jobban fokozódik.
Ennél a létállapotnál van tovább?
Szűcs Levente: Abszolút.
F:G: Szerintem igen.
Sz.L: És kell is, most nem lennénk annyira hitelesek, hogyha megint ilyen „ugrabugra, pálinka” számokat írnánk, mint amiket 18 évesen csináltunk, és ami akkor hiteles volt. Szerintem, ahogy értünk, és változtunk az évek során, (most már ugye kilenc éve csináljuk), úgy fejlődött a zenénk is, most már nem fogunk áttérni például az electropop-ra, ekkora fordulatot nem fog venni a zenénk. Viszont most harmóniában vagyunk a melankolikusabb dalainkkal, ezért egypár borongósabb dal mindig bekerül a setlistbe, a zúzósabb, és energikusabb számainkon kívül is.
Speed-folk-freak-punk. Így írjátok le azt a zene stílust, amit képviseltek. Mégis, a magánéletben a punk vagy a folk műfaja áll hozzátok közelebb?
F.G: Szerintem ez embertől függ, mivel mind a hatan teljesen különbözőek vagyunk.
Sz.L: Hu, ez nehéz kérdés.
F.G: Igen az. Ami azt illeti, két nagy végletről beszélünk most, de például van rengeteg olyan folk zenekar, vagy példaként Lajkó Félix, aki inspirálta a zenekart.
Sz.L: Hozzá képest mi punkok vagyunk.
F.G: Igen, és rengetegszer keresünk is egy olyan új punk zenekart, ami meg tud mozgatni bennünket, vagy ösztönzőleg hatna ránk.
Sz.L: Nálam ez abszolút hangulat kérdése, hogy épp melyiket preferálom jobban.
Honnan jött az ötlete ennek a két műfajnak az ötvözésének?
F.G: Nálunk Palágyi Máté az, aki főként hozza a folkosabb vonalat, neki, és a családja számára is nagyon fontos a magyar hagyományok őrzése, és fenntartása. Viszont ettől függetlenül mi lázadunk egyfolytában.
Sz.L: Már az elején tudtuk azt, hogy Kakast (Palágyi Máté) felkérjük, hogy hegedüljön, még nem tudtuk pontosan, hogy milyen műfajt fog képviselni a zenekar, de olyasvalamit akartunk, ami valaminek a keveréke lesz, és abban talán majd jók is lehetünk majd, mivel nincs amihez hasonlítsanak minket.
A Bohemian Betyárs a maga módján eléggé kirívó, és egyedi együttesnek számít a mai magyar zenében. Szerintetek a magyar zenekarokban megvan kellőképpen az egyediség?
Sz.L: Vannak, akik megpróbálják, de szerintem ez nem csak itthon, hanem az egész világon érvényes. A legtöbben erőltetik, magukra vesznek bizonyos dolgokat, és ráfekszenek egy hullámra és csak azt csinálják, és ha jobb menedzsmenttel rendelkeznek, akkor nagyobb sikereket tudnak elérni, mint mások. Mindenhol meg lehet találni a kis különlegességet, viszont ez a nehezebbik része a dolognak. A legtöbb zenekar azért nem tud egyedi lenni, mert próbálnak hasonlítani a saját példaképeikhez, viszont nehéz is újat csinálni a zenei szakmában, amit előtted már nem csinált volna meg valaki. Sokszor azt érzem, hogy aki megpróbál valami újat csinálni, abban már nincs meg a szépség, de ott van például a Ricsárdgír, akik valamilyen szinten új dolgot hoztak létre a magyar zenében, vagy különlegesebb dolgot, ez talán így helyesebb, és az ő munkájuk nem egy erőltetett dolog.
Függetlennek és nem kifejezetten normakövetőek vagytok, hiszen te (Fehér Gábor) menedzseled a zenekart is. Ez egy előnyt vagy hátrányt jelent számodra?
F.G: Amióta létrejött ez a zenekar, azóta próbáltuk a saját kezünkbe venni a dolgokat.
Sz.L: Mivel rossz tapasztalatok kötnek minket ahhoz, amikor más menedzselt bennünket...
F.G: Igen, szóval már többször is próbálkoztunk ezzel, de mindig oda jutottunk el, hogy jobb nekünk, ha saját kézbe vesszük a dolgokat, mivel mi is zárkózottabbak vagyunk e téren, mivel a saját „babánk” ez az egész projekt, és mi tudjuk, hogy mi a legjobb nekünk, és emiatt mindig visszajutottunk oda, hogy ez a mi irányításunk alatt maradjon.
Sz.L: A saját dolgodért úgyis te fogsz a legtöbbet tenni. És neked is kell a legtöbbet tenni. Most mit vársz el egy pénzéhes menedzsertől, vagy menedzsmenttől? Sokszor rosszul tud elsülni...
Társadalmat érintő kérdésekben van szerepvállalásotok. Hisz nemrég játszottatok a menekültek világnapján. Mi a véleményetek a kisebbségek helyzetéről ma Magyarországon?
Sz.L: Szerintem nagyon rossz a helyzetük. Az emberekbe bele van kódolva, hogy előítéletekkel rendelkezzenek.
F.G: Nevezzük nevén a dolgokat: a rasszizmus sajnos nagymértékben jelen van Magyarországon, ehhez nyilván a mostani politikai helyzet is nagyban hozzájárult. Viszont mi megpróbáljuk az emberi oldaláról nézni ezt a kérdést. Sokat utaztunk mi is Európa-szerte, és így rengeteg embertípussal találkoztunk, a mi véleményünket nem fogja megváltoztatni az, hogy valaki kirak egy plakátot.
Sz.L: Nem jellemző a magyar zenekarokra, hogy szerepet vállalnának a közéleti dolgokban, egy pár kivétellel természetesen, akiknek van egy konkrét állásfoglalásuk. Nekünk sem célunk az, hogy elkezdjünk politizálni, mert a mi zenénk sem arról szól, és szakértők sem vagyunk. Az az állásfoglalásunk, hogy az emberek egy kicsit jobban megértsék, hogy mi hol állunk értékrendileg, meg, hogy mit akarunk mi közvetíteni, bár azt valószínűleg tudják. Azt vettem észre, hogy az Artermisszió Alapítványnak iszonyat sokat jelentett, hogy mi felvállaltuk az együttműködést velük, és felléptünk. Az a tény, hogy ez már eljutott hozzád is, és kérdezted, elindít egy olyan folyamatot, amihez nem szükséges az, hogy vadul nekifogjunk politizálni, csak az számít, hogy gondoljunk az emberi életekre. Ezekről a dolgokról pedig beszélni kell, és nem szabad elzárkózni tőlük.
fotók: Nagy Andrea