2018. aug. 20. hétfőIstván
25°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mi mindent kellene lefordítani magyarra?

Horváth-Kovács Szilárd 2018. július 30. 11:59, utolsó frissítés: 16:01

Körbekérdeztünk főleg a bölcsészettudományok képviselői között, ki mit fordíttatna le legszívesebben magyarra. Színes listát kaptunk.


Összeállítottunk egy listát, amely azokra az idegen nyelven elérhető művekre összpontosít, amelyeket fontos és érdemes lenne magyarra lefordítani, hogy erről ne csak szűk társaságban, kávéházakban, a facebookon beszélgessünk.

Körbekérdeztük azokat az ismerőseinket, barátainkat, kollégáinkat, akikről tudjuk, hogy nem csak magyar nyelven olvasnak: leginkább a fiatalabb kutató nemzedék javasolt könyveket, főként a szakirodalmat, de azért hogy tarkább legyen a lista, szépirodalmi tételek is bekerültek.

Így ez a lista – a dolog természetétől fogva – személyes és sokszínű. De célunk nem is valamiféle objektív, exkluzív, kanonikus lista összeállítása, csupán egy jelzés, hogy igény van a magyar nyelvű (szak)irodalmat fordításokkal folyamatosan frissíteni, bővíteni, lemaradásokat behozni. Bízunk abban, hogy összeállításunk alapul szolgálhat egy erről való beszélgetésnek: s talán egy-két kiadó, fordító is megfontolja a dolgot. Úgy tervezzük, hogy a folytatásban nem csupán a bölcsészettudományi, irodalmi, filozófiai, vonalon gyűjtünk össze javaslatokat, hanem populárisabb műfajok közül is.

Balázs Imre József, költő, író egyetemi tanár, kritikus


Balázs Imre JózsefBalázs Imre József


Pascale Casanova: La république mondiale des lettres.

Az összehasonlító irodalom kutatásában nagy dobás volt az 1999-es Az irodalom világköztársasága. Sokan tartották inspirálónak, és persze vitatták is – ezt a budapesti Helikon 2014/4-es száma elég pontosan összefoglalta. Románul már 2007 óta megvan, érdemes volna magyarul is jobban bekapcsolni a szakmai vérkeringésbe.

André Breton: L’amour fou.


Szürrealista költészetet nehéz fordítani, mert a lényege veszhet el a fordítás során: a szabad asszociációk minden nyelven belül más és más lehetséges hálózatot alkotnak. Talán ezért van André Bretontól annyira kevés könyv magyarul, mindössze kettő és fél. Az őrült szerelem 1937-ből azért lenne jó választás, mert nem vers, hanem hibrid mű esszé és próza határán, képekkel – és sűrítve hordozza azt az energiát, azt a drive-ot, ami a szürrealistákat hajtotta.

Henry Williamson: Tarka the Otter.

1927-es regény, vidrafigyelőknek kötelező, körülbelül olyan klasszikus, mint magyar közegben Fekete Istvántól a Lutra. Angolul a vidrás természetfilmek gyakran csempészik a címükbe a főhős nevét, Tarka így, Tarka úgy. Magyarul a név (másfajta) jelentésessége miatt kicsit furán hangzana, hogy Tarka, a vidra, mindenesetre a 2010. áprilisi Nagyvilág ezen a címen közölte egy rövid részletét Kiss Tamás fordításában.

Bíró Noémi, filozófus, kutató, a szem portál szerkesztője

Bíró Noémi (fotó: Facebook)Bíró Noémi (fotó: Facebook)


Alison Bechdel: Fun Home, (Houghton Mifflin, 2006).

Alison Bechdel nevét többnyire a Bechdel-teszthez köthetően ismerjük, amit félig viccből azért dolgozott ki, hogy nyomon lehessen követni, a médiareprezentációkban mekkora (beszélő) szerepet kapnak a nők, és hogy viszonyul ez a férfiak szerepéhez képest. Bechdel elsősorban azonban képregényíróként tevékenykedik, Fun Home című, grafikus regény formában megírt memoárja egy „családi tragikomédia”, amely árnyalt, érzékeny és reflektált képet rajzol olyan témákról, mint szexualitás, nemi szerepek, mentális betegségek, valamint arról, hogy hogyan segíthet az irodalom és a filozófia önmagunk és a környezetünkkel való bonyolult viszonyunk megértésében.

Naomi Klein: This Changes Everything, (Simon & Schuster, 2014).

Naomi Klein Sokkdoktrína című könyve arról, hogy hogyan instituálta magát a neoliberális kapitalizmus sebezhető, katasztrófa-sújtotta, forradalmat átélt stb. területeken, már olvasható magyar fordításban. Klein 2014-es könyve egy talán még sürgetőbb kérdést jár körül: amellett érvel, hogy a klímaváltozás és az ezzel járó destruktív következmények veszélye nem kezelhető a létező piaci struktúrákon belül, hanem gazdasági és politikai berendezkedéseink felülvizsgálatát teszi szükségessé. Klein könyve valós helyek és valós emberek történetein keresztül mutatja be a globális probléma okait, hatásait, de az alternatív cselekvési lehetőségeket is. A könyv alapján Avi Lewis készített dokumentumfilmet 2015-ben.

bell hooks: Feminism Is for Everybody: Passionate Politics, (Pluto Press, 2000).

bell hooks könyve feminista „gyorstalpalóként” is olvasható, hiszen körüljár majdnem minden olyan problémát, amely a feminista elméletben mindeddig felmerült: a nők elleni erőszak, reproduktív jogok, faj- és osztályegyenlőtlenségek, házasság, munka, testpolitikák, stb.. A könyv azonban több, mint elméleti bevezető: közös cselekvésre való felhívás is, a nők és nők, nők és férfiak közötti, egyenlőségen, tiszteleten és szereteten alapuló kötelékek megerősítésére buzdít, miközben arra is rámutat, hogy feminizmus nélkül mindez megvalósíthatatlan. A könyv üzenete végülis egyszerű: ezek mindannyiunk problémái, a feminizmus tehát mindannyiunkhoz szól.

Borbély András
, kutató, költő

Borbély AndrásBorbély András


Paulo Freire, Ira Shor: A pedagogy for Liberation. Dialogue on Transforming Education.

A felszabadítás pedagógiájába való, szélesebb közönség számára is igen jól követhető bevezetés a kritikai pedagógia egyik alapító alakjától, a brazil Freire-től és az Egyesült Államokbeli Ira Shortól. A felszabadítás pedagógiája egyszerre irányul a hagyományos tekintélyelvű oktatási rendszer és a kapitalista társadalmak elidegenült tudásának kritikájára, illetve azt is megmutatja, hogy a kettő hogyan fonódik össze. A könyv jól alkalmazható szemléleti alapot ad ezeknek a csapdáknak az elkerülésére. (A kritikai pedagógia alapműve, Paulo Freire: Pedagogy of the Oppressed című munkája is hiánycikk, ahogy a kritikai pedagógia olyan újabb szerzőinek munkái, mint Henry A. Giroux vagy Peter McLaren)

Kojin Karatani: The Structure of Word History.

Karatani japán filozófus és irodalomkritikus, könyvének középpontjában az a tézis áll, hogy az állam és a tőke két autonóm, egymásból levezethetetlen, ugyanakkor egymásba játszó történelmi fejlemény - ez a tézise eltér a marxista megközelítéstől, amelyből Karatani sokat merít, s amely szerint az állam a tőke folyamatának következménye. Elemzései magába foglalnak egy izgalmas diagnózist a kortárs globális gazdasági és társadalmi helyzetről, kilátásokról és alternatívákról.

És ha már az állam kritikájánál tartunk, ott van Giorgo Agamben olasz filozófus Homo Sacer című sorozata, amely az európai jogrend incenciózis történeti-filozófiai szempontú kritikáját adja.

Illetve ugyancsak a jelenlegi világ történeti gyökereinek megértéséhez segíthet hozzá Michel Foucault A szexualitás története című, nemrég franciául posztumusz megjelent kötete, amely az eddigi három kötetből hiányzó középkori századokat és a kereszténység testpolitikáit mutatja be.

Keszeg Anna, kommunikációkutató

Keszeg Anna (fotó: a Debreceni Egyetem honlapja)Keszeg Anna (fotó: a Debreceni Egyetem honlapja)


Appadurai, Arjun: Modernity at Large. Cultural Dimensions of Globalization. (Minneapolis, 1996).

Mert ezzel a könyvvel úgy vagyok, mint Móricka - mindenről ez jut eszembe. Részletek vannak belőle magyarul. Mert a globalizáció fogalmába integrálja a tőke, a kommunikációs technológiák, a médiavállalatok és a kulturális iparágak nemzetközi hálózatosodásának következményeit, miközben a lokális problémákat is látja. Mert nagyon pontos fogalmakat vezet be.

Henry Jenkins: Convergence Culture: Where Old and New Media Collide. (New York, New York UP, 2006).

Mert ez a könyv kialakított egy nagyon jól használható, megfelelően képlékeny fogalmi rendszert a kortárs médiaműködések leírására. Mert nagyon élvezetes, izgalmas a példaanyaga. Mert Jenkinstől mindig irigyeltem az arányérzékét (a tudományos fogalmak adagolásában, a nem túlírtságban, melyet rossz nyelvek felületességnek is neveznek): amiből a jócskán németes hatás alatt álló magyar tudományos munkáknak jó lenne tanulni.

Lev Manovich: The Language of New Media. (Cambridge: MIT Press, 2001).

Mert az új média kutatásának alapkönyve és mert 14 nyelvre lefordították. Mert a szerző diszciplináris határokon áll és a tudományos tevékenység fogalomkörét is jócskán kitágította. Mert Manovich cool.

Serestély Zalán, költő, kutató


Serestély ZalánSerestély Zalán


Will Kimlicka - Sue Donaldson: Zoopolis. A Political Theory of Animal Rights.

Állatjogi cucc, amit nagyon szívesen olvasnék magyarul is, lévén, hogy magyar nyelvterületen néhány reprezentatív szöveggyűjteményen és összefoglalón túl (amelyek Jávor Benedek, Scheiring Gábor, Lányi András vagy Tóth I. János nevéhez fűződnek) hiányoznak azok a teoretikus alapművek, amelyek politikai alapon közelítenék meg az állatokkal való kohabitálás kérdését.

Ugron Nóra, kutató, bölcsész a szem portál szerkesztője

Ugron Nóra (fotó: Facebook)Ugron Nóra (fotó: Facebook)


Haraway, Donna J.: Staying With the Trouble: Making Kin in the Chthulucene. (Durham, 2016).

Haraway munkásságból csupán legismertebb művét, a Kiborg kiáltványt fordították le eddig magyarra, pedig nemzetközi szinten sokat tárgyalt szerzőről van szó. Ebben a munkájában az antropocén korszakot problematizálja, amikor a földi élet véget ér a korra jellemző, gyakran önkielégítő, apokalipszisvízióknak megfelelően. Az antropcén vagy kapitalocén kor után Haraway víziójában a chthulucén kornak kellene következnie, melyre a nagybetűs Ember, Anthropos egyeduralma helyett többfajú folytatólagosság (multispecies ongoingness) kell majd jellemző legyen. Arra van szükség, hogy felismerjük a Földön élő lények inherens egymáshoz való kapcsolódását és egymásra utaltságát, a nonhumán létezők ágenciáját és azt, hogy nem is a Földön, hanem a Földben, a sárban, egy forró komposztálódó masszában, visszafordíthatatlan szennyeződésben, szétválaszthatatlan természetkultúrákban (nature-cultures) létezünk. A mű az egyik legaktuálisabb és legégetőbb problémát, a Földön való élet folytatásának lehetőségét boncolgatja, filozófiai műveken túl evolúcióbiológiai kutatásokat, művészeti projekteket és irodalmi műveket, illetve politikai, aktivista mozgalmakat is figyelembe véve.

Strömquist, Liv.: Kunskapens Frukt. (Stockholm: Galago, 2014)


Liv Strömquist egy svéd, balodali, feminista képregényalkotó. Albumai politikai és társadalmi témákat dolgoznak fel, legújabb műve (Uppgång & fall, 2016) például a kapitalizmust kritizálja több, rövid, képekben elmondott történetben. A Kunskapens Frukt (magyarul A tudás gyümölcse lenne, de finnre például Tiltott gyümölcsKielletty hedelmä – címmel fordították) talán legismertebb alkotása, a női nemi szerv kultúrtörténetét írja meg képekkel és humorral. Strömquist rengeteg lábjegyzetet használ, ami a képregényekre általában nem jellemző, viszont az ő alkotásai tulajdonképpen elméleti jellegűek is, szociológiai, történelmi, társadalomtudományi és kultúrtörténeti adatokat, akár filozófiai, politikai elméleteket vonultatnak fel. Ugyanakkor végig ironikus és önironikus marad, nagyon egyszerű, mégis élvezhető képi világgal. Tulajdonképpen demokratizálja a tudás átadását – a bonyolult vagy nehezen hozzáférhető információkat a képregény technikájával adja tovább és teszi befogadhatóvá és a képregénykészítésnek is megmutatja a demokratikus oldalát – egyszerű rajztechnikája rámutat, hogy szinte bárki elkészíthet egy hasonló képregényt. A Kunskapens frukt fontos mű lehetne a magyar olvasó számára: megmutatja a tudomány, a történelem és az irodalom maszkulin és nőgyűlölő jellegének következményeit a nőkre nézve, ugyanakkor felszabadító, bátorító hangneme arra késztet, hogy merjük megbontani a sztereotípiákat és harcoljunk az elnyomás ellen a társadalmi igazságosságot és egyenlőséget szem előtt tartva.

Katajavuori, Riina - Savolainen, Salla: Mennään jo naapuriin. (Helsinki: Kustannusosakeyhtiö Tammi, 2017)

Harmadiknak egy gyerekkönyvet javasolnék: Katajavuori és Savolainen finn szerzőpáros tavaly publikált művét: Mennään jo naapuriin azaz Menjünk már a szomszédba. A könyv a szerzők egy korábbi művének, a Mennään jo kotiinnak (2007; Menjünk már haza) folytatása. Az első műben a szerzők finn gyerekes családokhoz látogattak el: Savolainen lerajzolta az otthonukat és Katajavuori a gyerekek szemszögéből elmesélt történeteket jegyzett fel. Az új könyvükben a szerzőpáros és Katajavuori kislánya bevándorló hátterű, Finnországban élő családokhoz látogatnak el. A kulturális különbségen kívül, különböző családi háttereket is megmutat a mű, van egyedül élő apa, nagykövet, menekültcsalád, vegyes házasságok. Úgy gondolom, hogy ennek a gyerekkönyvnek a lefordítása a ”Stop Soros!” érájában forradalmi tettnek minősülne: lehetőséget adna a gyerekeknek és szüleiknek megismerni a mássággal kapcsolatos pozitív példákat ráadásul gyerekszemszögből. Kommunikációra, megismerésre, kapcsolatteremtésre, empátiára, a másik iránt való érdeklődésre és nyitottságra sarkalló, gyönyörűen illusztrált műről van szó.

Vallasek Júlia, irodalomtörténész, fordító, egyetemi tanár

Vallasek Júlia (fotó. Kolozsvári Rádió)Vallasek Júlia (fotó. Kolozsvári Rádió)


Colm Toíbín: The Master.

Merész, mélységesen őszinte könyv az ír szerző 2004-es regénye. Nem életrajz, hiszen Henry James életéből mindössze négy esztendőt ölel fel, nem szokványos főhajtás a Mester előtt, hanem mintha maga James írná saját történetét az emlékezés, alkotás és lélek viszonyáról félig a tizenkilencedik század nyelvén, de a huszonegyedik század tudásával. Toíbínt nemrég fedezte fel magának a magyar könyvkiadás, ismertebb (filmre vitt, díjazott stb.) munkáiból néhány (Brooklyn, Nora Webster, Mária testamentuma) megjelent a közelmúltban, hátha ezt a nem kis fordítói kihívást jelentő munkát is kiadják rövidesen.

Julian Barnes: Esszék, kispróza.

Julian Barnes neve nem ismeretlen a magyar könyvpiacon, bár messze nem mondhatni, hogy a teljes életműve magyarul is elérhető lenne. Ha lenne egy tőkeerős kiadóm, biztos megvenném az esszékötetei Keeping an Eye Open, Levels of Life, Something to Declare, de különösen a halál(félelem)ről szóló Nothing to be Frightened of kiadási jogát. És mivel Barnesnál az esszék és a kisprózák világa tematikailag gyakran érintkezik, hozzácsapnék pár novelláskötetet: Cross Channel, The Lemon Table, Pulse. Barnesból nekem sosem elég.

Bogdan Suceavă: Noaptea când cineva a murit pentru tine.

Suceavă 2010-es regénye a legjobb, amit az 1989-es eseményekről írtak. Benne van a farmerkabátos, forradalmár ifjúság minden akkori lelkesedése és az idővel bekövetkezett tisztánlátás minden elkeseredése.

Zuh Deodáth, filozófus, kutató

Zuh Deodáth (fotó: MTA-BTK filozófiai intézet)Zuh Deodáth (fotó: MTA-BTK filozófiai intézet)


Tekintve a magyar nyelvű szcéna – érdemes bevallani: szűkösségét – a bölcsészeti műveket, vagy az ezekhez kapcsolódó szakkönyveket akkor érdemes lefordítani, ha azok klasszikus művek. A klasszikus mű sok mindent jelenthet. Nem kell feltétlenül Arisztotelésznek vagy Goethének írnia azt, de részét kell képeznie egy olyan kánonnak, amelynek köszönhetően gyakran idézetté és diszkutálttá vált. Ha egyértelműen jó és elismert, akkor azért, ha nagyon provokatív, illetve vitatott, akkor pedig azért. Az ilyesfajta diszkussziónak rendszerint vannak olyan körei, amelyek a magyar nyelvterületre nem érnek el. Ezeket a köröket kell, véleményem szerint, feltérképezni.

A fordítás szempontja tehát elsősorban nem a szakirodalmi tételek frissessége. A friss szakirodalom esetében érdemesebb annak tételeit eredetiben olvasni, ezáltal pedig azt is látni, hogy mi az a nyelvezet, amelyen manapság tudósok egymásnak és szűkebb műkedvelő közönségüknek írnak. Ez produkálja majd azt a diszkussziót, amely bizonyos művek magyarra fordításának szempontjait is megadja majd.

Ha meg kellene neveznem néhányat az általam ilyen módon feltérképezett, sokat diszkutált, hatást kiváltott művekből, akkor – persze személyes ízlesem által is vezérelve – a következőket említeném:

Aby Warburg: Werke [in einem Band]. (Berlin: Suhrkamp, 2010).

Aby Warburg neve természetesen jól ismert a magyar nyelvterületen, sőt az esztétika- és művészettörténeti kurrikulumokban is szerepel. Mégis kevés hangsúlyt fektetnek Warburg interdiszciplináris módszerének és szimbólumértelmezéseinek árnyékában arra, hogy milyen nézeteket vallott a művészettörténetről mint diszciplínáról, és hogy milyen határozottan társadalomtörténeti hátteret rajzolt a művészeti alkotásnak az első világháború előtti szövegeiben. Ezt a hiány egy a fenti terjedelmes kötetben kiadott szövegeken alapuló válogatással lehetne orvosolni. Ezzel egyben arra is rá lehetne mutatni, hogy mi mozgatta az utókort abban, hogy Warburg mint társadalomtörténész képét elhanyagolja.

Lee Congdon: Exile and Social Thought: Hungarian Intellectuals in Germany and Austria, 1919–1933. (Princeton: Princeton University Press, 1991).

Lee Congdon a 20. századi magyar értelmiségtörténet hosszú ideje elismert kutatója. Mértékadó könyve, amelyben párhuzamot von a Tanácsköztársaság bukása utáni emigráns nemzedék sorsa és a társadalomelméleti gondolkodás műveikben dominánssá váló motívumai között, máig nem olvasható magyarul. Ezt a hiányt pótolni a magyar filozófia- és eszmetörténet oktatása szempontjából is fontos lenne.

Paul Natorp: Platos Ideenlehre. Eine Einführung in den Idealismus. (Zweite Auflage. Leipzig: Dürrsche Buchhandlung 1921).

Paul Natorp a 20. század elejének egyik fontos filozófiai személyisége először 1903-ban jelentette meg Platón-monográfiáját, amely sokkal inkább tekinthető a neokatináus Platón-értelmezés dokumentumának, és a filozófiai idealizmus alapelveiről szóló önálló filozófiai teljesítménynek, mint egyfajta sorvezetőnek a görög filozófus olvasásához. Sokat idézett, mértékadó Platón-olvasat, amelynek ismerete a neokantianizmus újrafelfedezésével egyre fontosabbá válik és közvetíti egy részben elfelejtett, de egykor a tudományosság élvonalát képező filozófiai kultúra stílusát, és – mindenek előtt – érveit.

Richard Wollheim: On Art and its Objects. (New-York–Cambridge: Cambridge UP, 1980).

Az angol művészetfilozófia a közelmúltban elhunyt kortárs klasszikusának egyik főműve az először 1968-ban megjelent szöveg, amely a piktoriális reprezentáció kétrétegűségének tézisével mind a mai napig az érdeklődés homlokterében áll. Wollheim koncepciója adja a többszörös műalkotásokról való angolszász viták keretét, így pedig a sokszorosító grafikától a zenei előadás és a mű viszonyának kérdéséig számtalan helyen találkozhatunk fogalmaival. Művei, kevés kivétellel szinte ismeretlenek a magyar nyelvterületen, és nem integráns részei a magyar művészetelmélet-oktatásnak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS