Miről szól tulajdonképpen a „Gáspárik-Székely vita”?
G. L. 2018. szeptember 04. 18:03, utolsó frissítés: 18:07Látszólag köztem és Gáspárik Attila között van konfliktus. Ez nem így van. Közöttem és a városom között van - állítja Székely Csaba.
A legelismertebb kortárs erdélyi magyar drámaíró, Székely Csaba pénteken egy Facebook-bejegyzésben fakadt ki a marosvásárhelyi színházi/kulturális életre. Székely azt nehezményezte, hogy az összes nagyobb játszóhellyel rendelkező marosvásárhelyi intézmény elzárkózott attól, hogy helyet adjon a Vitéz Mihály című darabja román ősbemutatójának. (Pontosabban csak egyikük nem zárkózott el, de ott épp próbák folynak, nem tudtak osztozni a termen. A többiek viszont igen.) És innen viszi tovább a gondolatot, hogy az elmúlt közel évtizednyi pályafutása alatt egyetlen drámaírói vagy dramaturgi munkát sem kapott Marosvásárhelyen: minden bemutatója úgy született, hogy egy kellően harcias rendező ragaszkodott hozzá, hogy a szövegével dolgozzon. "És ez ennyi év után már fárasztó és kiábrándító" - teszi még hozzá.
Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója erre szintén egy Facebook-posztban reagált - amely azóta már, Gáspárik személyes oldalával együtt, elérhetetlenné vált, és amelynek fő állítása az volt, hogy amióta ő színházigazgató, az általa vezetett intézményben öt Székely Csaba darabot mutattak be, és ezzel ő volt legtöbbet játszott író. A két színházi szakember közötti vita akkor kapott még nagyobb publicitást, amikor Alföldi Róbert, a budapesti Nemzeti Színház korábbi igazgatója, rendezője is levelet írt az érintetteknek, amelyben csitítani próbálja az állítólag egymással pörölő Székelyt és Gáspárikot, és amit Székely Csaba szintén publikált a Facebookon. És akkortól tűnik úgy, hogy ez a vita főleg a két említett fél között éleződött ki, pedig ez egyáltalán nem volt törvényszerű. Gáspárik Attila egyébként ennek kapcsán azt állította, hogy ő nem kapott semmilyen levelet Alfölditől.
Hogyan jön létre egy előadás?
Néhány dolgot érdemes tisztázni még az elején, mégpedig azt, hogy miként jön létre egy színházi előadás, mert talán nem feltétlenül egyértelmű mindenkinek, és ebben az esetben ez fontos vonatkozásnak tűnik. Vannak színházak, akik rendezőket kérnek fel, hogy rendezzenek meg előadásokat, és a rendező választ darabot. Előfordul az is, hogy a színházak kérnek fel egy drámaírót, hogy írjon nekik darabot, vagy egyáltalán megkérdezik, hogy nincs neki olyan új darabja, ami alkalmas lehet a társulatnak, és ahhoz keresnek egy rendezőt. És vannak színházak, akiknél ez párhuzamosan megy: amellett, hogy rendezőket kérnek fel, dramaturgjaik is vannak, akiknek részben az a feladatuk, hogy új és érdekes darabokat találjanak, keresik a kortárs drámát.
Székely Csaba tehát tulajdonképpen azt nehezményezte, hogy Marosvásárhelyről nem kap ilyen megkereséseket. "Az nekem nagyon furcsa, hogy ebben a kisvárosban van egy drámaíró, és soha, semmilyen megkeresését, felkérést nem kap, sőt a mi együttműködési szándékainkra is elzárkózás és akadályozás a válasz" - mondta kérdésünkre Székely. Majd még ki is egészíti, hogy szerinte mi lenne a normalitás: "A budapesti Örkény, Katona, Radnóti Színházak is úgy működnek, hogy rendezőket kérnek fel, nem szerzőket. Mégis minden évben megkérdezik, hogy írtam-e valami újat, és elolvassák az új szövegeimet, érdeklődnek. Számolnak velem. Mert sosem lehet tudni, lehet, hogy éppen írok valamit, ami passzol a társulatukra, illik a műsorpolitikájukhoz. Na most Vásárhelyen ilyen érdeklődést soha nem tapasztaltam."
"Ő egy általánosítást tett közzé. (...) Senki nem játszott annyi Székely Csabát, mint a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház. Ha valaki alányúlt a személyének, akkor azt hiszem, hogy mi voltunk azok. Könyvét adtuk ki. Az előcsarnokban van egy halhatatlanok csillaga, ami a Székely Csabáé. (...) Úgy érezzük a színház munkatársaival, hogy nagyon sokat tettünk azért, hogy Székely Csaba klasszicizálódjon, és azért ez így nem volt fair" - érvelt Gáspárik Attila, amikor megkerestük, hogy miért érezte bántónak Székely bejegyzését. Azt is elmondta, hogy ennek ellenére, ha jelentkezik náluk egy rendező egy Székely Csaba darabbal, hogy be akarja mutatni, akkor: "semmilyen ellenkezést nem tanúsítunk".
"Amikor átvettem a színházat - a menedzseri tervem elérhető a honlapon -, azt mondtam, hogy liberális szakma lesz a rendezői, a díszlettervezői és dramaturgi is, hogy ne legyen vita a hatóságokkal abból, hogy miért nem azt használtuk, aki otthon van. Ezért nincs dramaturgi állásunk. Ha volna, akkor a számvevőszék az ellenőrzésekor azt látná, hogy jött egy rendező, aki hozta magával a dramaturgját is, akinek kifizetünk 2000 eurót a munkájáért, miközben a dramaturg alkalmazottunk havonta 500 eurót kap. Engem azonnal megbüntetnének, és kifizettetik a különbséget, mert azt mondja, hogy magának volt erre embere" - érvelt a munkamódszerük mellett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház főigazgatója, és megjegyezte, hogy minden rendező számára azt a csapatot engedték, akivel együtt akart dolgozni.
"Aki a színház környékén volt valaha, az tudja jól, hogy egy évadot két-három év alatt készítenek elő. Rendezői ígéreteink vannak, például Béres Attila 2019 szeptemberében fog bemutatni, és addig nagyjából le is vagyunk fedve" - tette még hozzá az vezérigazgató, aki azt is kijelentette, hogy ők a rendezők jelentkezését várják.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban összesen 5 Székely-szöveg alapján készült előadást mutattak be, a magyar társulat 4-et, míg a román 1-et. A Bányavirágot, a Bányavakságot, a Hogyne, drágám!-ot, illetve a román nyelvű Négy politikai gyerekdarabot Sebestyén Aba rendezte, míg a Alkésztiszt Sorin Militaru.
"Minden bemutatóm ebben a városban úgy született, hogy egy rendező kiharcolta, mert az én szövegemmel akart dolgozni. Örülhettem, ha nem beszélték le a rendezőt róla, mert volt eset, hogy megtették. Amikor meg elfogadták, hogy a rendező az én szövegemet akarja, mindig azt kellett éreznem, hogy nem egyenlő partnerként kezelnek, hanem olyan valakiként, aki örülhet, hogy kegyet gyakoroltak és műsorra is tűzik a darabját. Olyan szerződést is kötöttünk, amiről én úgy érzem, hogy ennyi munka után már méltatlan feltételek voltak" - nyilatkozta még Székely.
"A Bányavirágot és a Bányavakságot a színház befogadta. A Hogyne, drágám! előadással az volt, hogy Aba elment Keresztes Attilához, hogy szeretne rendezni egy zenés darabot az én szövegemből. Meggyőzte. Az Alkésztiz esetében Sorin Militaru mondta azt, hogy velem szeretne dolgozni, írjam én a szöveget. A román darabbal kapcsolatban is az volt, hogy Aba elment a román társulat művészeti igazgatójához, hogy szeretne rendezni a román társulattal az én szövegemből valamit. Engem direktben soha nem keresett meg senki sem a nemzeti színháztól, se máshonnan" - mondta, hozzátéve, hogy a Vitéz Mihály román bemutatója kapcsán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román társulatának művészeti vezetőjét, Nicu Mihocot kereste meg Ándi Gherghe.
Ez nem egy Gáspárik-Székely vita?
Legalábbis nem annak indult feltétlenül, sőt Székely Csaba is ezt hangsúlyozta. "Látszólag köztem és Gáspárik Attila között van konfliktus. Ez nem így van. Közöttem és a városom között van. A város intézményei között van. Gáspárik Attila csak magára vette" - nyilatkozta Székely.
Az említett eredeti Facebook-bejegyzésben Székely nem nevesítette a megkeresett színházakat, és Marosvásárhelyen valóban nemcsak a nemzeti színház az, ahol be lehetne mutatni az említett Vitéz Mihály előadást, még akkor is, ha elsőre valószínűleg a többségnek az jut eszébe. Ezért megkérdeztük Székelyt, hogy pontosan melyik nagyobb játszóhellyel rendelkező színházakat keresték meg a produkciójukkal, de nem akart válaszolni a kérdésre, így legfeljebb csak tippelni tudunk. Annyit mondott csupán, hogy egy minimum 100 férőhelyes nézőtere kellene legyen.
"Azért van szükség nagy nézőtérre, mert nagyon sok színész játszik az előadásban, és ha kevés a néző, akkor ezeket a színészeket nincs amiből kifizetni. Kell egy nagy nézőtér, hogy a jegyekből legalább a színészek fizetése és a terembér kijöjjön" - mondta.
Például szóba jöhetne a művészeti egyetem Stúdió Színháza, amely a honlapon közzétett információk szerint 174 férőhelyes, vagy a Spektrum Színház játszóhelye, amelynek a befogadóképességéről nem találtunk pontos adatokat, de elmondások eszerint megfelelően nagy lehetne.
"Bármelyik más városról lenne szó, nem volnék elégedetlen.
"Más városok esetében megelégszem azzal, ha felfigyelnek a szövegemre és be akarják mutatni. Marosvásárhely viszont szívügyem, azt szeretném, hogy vonjanak be a kulturális folyamatokba, és nem ilyen esetleges dolgokon múljon, hogy van-e munkám. Ne azon múljon, hogy egy rendező éppen olyan kedvében van, hogy meg akarja vagy sem, hanem gondolkodjanak bennem, mert itt vagyok és dolgozom" - összegzett Székely. Hozzátette, ha Marosvásárhelyen úgy érzi, nem kell, akkor máshol fogja folytatni. "Most meglesz a Vitéz Mihály bemutatója, és én egyelőre nem fogok ebben a városba írni semmit. Felkérésre sem" - szögezte le.
Gáspárik Attila pedig a közvetlen kommunikációt hangsúlyozta. "A Facebookon sok mindent lehet csinálni, de problémákat megoldani szerintem nem lehet. Legalábbis alapproblémákat. Ha én egyből a Facebookra megyek ki, és ott mondom el a nagy bizonyosságot, akkor szerintem nem is akarok érdemi vitát folytatni. (...) Ha mi nem tudunk tárgyalni egymással, akkor ennek a közösségnek tényleg vége van, és ráállhatunk a hagyományőrzésre" - mondta az igazgató.
A Vitéz Mihály bemutatója az András Lóránt Társulat nem túl nagy termében lesz szeptember 7-én, ahol jelenleg is a próbák zajlanak. A drámát Székely a szombathelyi Weöres Sándor Színház pályázatára írta 2014-ben, amelyet meg is nyert vele. A szombathelyi társulat magyar nyelven 2015 februárjában már bemutatta, Béres Attila rendezésében.