2018. november 20. keddJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A színészi szakma árnyoldalára hívják fel a figyelmet művészek és kritikusok

Kovács Bea 2018. október 30. 16:52, utolsó frissítés: 2018. október 31. 09:43

A színészek számára jóformán szakmai követelmény, hogy érzelmileg sebezhetőek legyenek, de mentális jólétük védelmezése csak az utóbbi időben kezd fontossá válni.


Egy 2015-ös felmérés szerint a szórakoztatóiparban dolgozók közül minden ötödik ember fordult már szakemberhez a mentális egészségét illetően. Ez a számeredmény azonban alábecsülheti a szakma valóságát. A válaszadók nagy része színházban dolgozott, ők a fellépést övező szorongást, a hangulatingadozást és a depressziót azonosították gyakori problémaként. A válaszadók 46 százaléka átlagosnak vagy gyengének nevezte elmeállapotát.

A The Guardian ennek a témának szentelt cikkében Milly Thomas drámaíró-színész elmondja, hogy a színészek érzelmileg védtelenek, munkájukat a bizonytalanság jellemzi, önértékelésük nagyban függ attól, hogy kapnak-e újabb szerepeket. Thomas Dust című monodrámájában személyes tapasztalataiból is merít, egy mentális betegségekkel küzdő fiatal nő öngyilkosságát viszi színre.

A színészet és a mentális egészség kapcsolatáról Alice Brockway színész doktori dolgozatot írt, és létrehozott egy honlapot, ahol nyíltan lehet beszélni ezekről a problémákról. Brockway a színházi módszerek elavultságát emeli ki: legtöbbjük teljesen figyelmen kívül hagyja a pszichológiai vívmányokat és mindazt, amit manapság a mentális folyamatokról tudunk. A színészek érzelmileg sebezhetőek kell legyenek, de amint emberileg is sebezhetővé válnak, szakmai megítélésük megváltozik. A szakmában erőteljesen jelen van a behelyettesíthetőség tényezője: ha valaki túl labilis, könnyen lecserélhetővé válik, hiszen sok színész van és sokan munkanélküliek.

Szeptemberben a londoni Park theatre bejelentette, hogy művészei egészségének érdekében együtt fog működni a Mind mentálhigiénés egyesülettel. Számos vállalat, színház, drámaiskola és művészeti ügynökség feliratkozott a Mentálhigiéné az előadóművészetekért chartára.


Romániában jelenleg nem létezik a színészek jogait védő, érdekképviseleti szakszervezet, az állami működtetésű színházakban nem dolgoznak csoportos vagy egyéni terápiával foglalkozó szakemberek. Ráadásul egy kezdő színész fizetése a minimálbér körül mozog.

A színházi munka során létrejövő kihívásokról és ezek helyén való kezeléséről Ungvári-Zrínyi Ildikó színházi szakíró például így ír:

„Az átlényegülés tere értelemszerűen ambivalens tér, korlátozott szabályozottságú – szinte minden szabály felfüggeszthető ebben a térben, és így nehezen érvényesíthetők az erkölcsi, jogi elvek. Ebben is nagy segítség lenne a színész-szakszervezetek léte, működése. A szabályozás nyilván nem lehet művészetellenes – jó mintát szolgáltat ehhez Grotowski, aki átlátta a rítusok kapcsán (és ez a mai kultúrára is érvényes): a speciális vagy új technikákat, eszközöket kapcsolatba kell hozni a kultúra egészével (glokális helyzetével).

Az ambivalenciák, ki nem mondott dolgok tere képes kiszolgálni egy hatalomgépezetet, amelyben bármilyen fogyatékosság, nem-tudás, gyakorlatlanság és tájékozatlanság miatt kiszolgáltatottá válik valaki (ez minden intézményre érvényes, de nem minden intézményben vannak ilyen erős tradíciók és ilyen – szakmai sajátosságokból származó – terhek).”

Bár úgy tűnik, a szakma nyitottabb a mentális egészségről szóló párbeszédet illetően, félő, hogy tettek szintjén kevés eredmény várható. Végső soron ugyanis a munkaadók és vezérigazgatók feladata és felelőssége, hogy változást idézzenek elő és segítsenek a mentális zavarokkal küzdő munkatársaknak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS