Az emo, a trash és a személyiség találkozása a kommunikációs boncasztalon
Kovács Bea 2018. december 10. 16:00, utolsó frissítés: 2018. december 12. 11:48Online identitásunk: már maga az a tudat, hogy egy eseményről Facebook-fotó készül, befolyásolni fogja a viselkedésünket, derült ki az egyik előadásból.
A konvergencia jelensége köré épülő X. KommNapok záróelőadásait láttuk. A jubileumi konferencia szombat esti előadásai olyan népszerű jelenségeket vizsgáltak, amelyek sokak életében kézzelfogható valóságként voltak vagy vannak jelen. A meghívott előadók igen különböző, de lekötő stílusban beszéltek kutatásaik eredményeiről, így a nem szakavatott közönség is számos fogódzót kapott a kortárs szubkultúrák, illetve az online és offline terek személyiségreprezentációjáról.
Guld Ádám médiakutató és kommunikációs szakember nemrég megjelent, doktori disszertációjából készült könyvét Keszeg Annával közösen mutatták be. Az emo. Egy stíluskultúra karrierje a médiában című kötet a Letöltés média- és kommunikációtudományi könyvsorozat hetedik darabjaként látott napvilágot, és a 2010-es évek eleji pécsi emo szubkultúrát vizsgálja. A szerző kitért magára a kutatás folyamatára is és elmondta, hogy bár egyesek szerint az emonak van egy új, negyedik hulláma, ma már nem vizsgálná ezt a szubkulturális jelenséget.
Guld 2010 és 2014 között foglalkozott az emoval, kifejezetten a pécsi fiatalok körében. Kutatásaihoz mélyinterjúkat és talk-show elemzéseket készített, illetve a szubkultúra vizuális kommunikációját, felismerhetőségét vizsgálta. A szakember végül az önmagukat emoként meghatározó fiatalok közül mindössze három fiúval tudott életútinterjút készíteni, ezek közül kettővel ma is tartja a kapcsolatot. Guld a megnyílás nehézségének okát többek között abban is látja, hogy az emós fiatalok többsége valamilyen trauma elszenvedője volt, és ebben az önkifejezési formában tudta valamilyen módon feldolgozni nehéz tapasztalatait. A szakember bevallja, hogy őt csak szakmailag érdekelte az emo szubkultúrája, kívülállóként foglalkozott a témával, hiszen nem tudott azonosulni azzal, amit az emo képviselt.
Keszeg Anna felteszi a kérdést, hogy mi a helyzet azzal a „morális pánikkal”, amit annak idején az emo keltett. Az irányzat ugyanis több ízben úm. reklámozta az öncsonkítást, a negatív érzések megélését és egyben a depressziót, az öngyilkosság lehetőségét is. Guld elmondja, hogy azt a pánikot, amit anno az emo a médiában kiváltott, 2-3 éven át ébren is tartotta. Manapság ezek a pánikszerű hullámok sokkal gyorsabb lefutásúak, feltűnik egy-két ijesztő jelenség, mint például a Kék Bálna, majd hamar el is csitul.
A kommunikációs szakember a pánikkeltésben egyfajta, a fiatalokra való odafigyelést lát, amely révén a társadalom tudatosabban kezd el vigyázni fiataljai jóllétére. Kérdésemre, hogy az olyan szubkultúrák, mint a gót vagy a metál, miért nem égtek ki olyan hamar, mint az emo, Guld azt feleli, hogy ez utóbbi akkora mainstream népszerűségnek örvendett, hogy az bizonyos értelemben tarthatatlan volt. Ez a fajta kiégés manapság az influencerekre jellemző, akik olyan életstílusra rendezkednek be, ami idővel elviselhetetlenné válik. Guld Ádám könyvét sajnos a helyszínen nem lehetett megvásárolni, így egyelőre nem nyílt alkalmunk közelebbről is megismerni az egykori pécsi emokat.
Ezt követően Keszeg Anna kultúrakutató dinamikus és szórakoztató előadása következett a trash jelenségéről és esztétikájáról. Az egyetemi oktató elmondta, hogy viszonylag meghökkentette a szervezők felkérése, amelyben implicit módon az is benne volt, hogy ő ért a szeméthez. A prezentáció alapján efelől minden kétségünk szertefoszlott.
Keszeg Anna megfogalmazásában a trash az, amikor felvállaljuk azt, ami a szépség következményeként létrejön. Trashnek nevezhetjük az upcycling folyamatát, az újrahasznosítás azon formáját, amely során felhasználunk valami olyat, amit mások eldobtak. De trashnek számít az is, ami ciki, de mégis szeretjük, illetve egy csoport legáltalánosabb megjelenésű arca/képviselője is.
Keszeg gazdagon illusztrált bemutatója terek, fotók, zenék, filmek, testek, nyelvhasználat, új média, étel és divat kategóriában is mutatott példát a trashre, ezzel bizonyítva, hogy a kultúra szinte minden területén, a kifutóktól kezdve az Instagram-celebeken át az utcai viseletig szembejöhet velünk a trash. A bemutatót magát is egy trash PowerPoint egészítette ki, a hírhedt Comic Sans MS fonttal írt szövegek, mindenféle diaeffektek, színes hátterek és véletlenszerűen elrendezett képek vállalt cikiségével együtt.
A trash kapcsán gyakran szó esik a giccsről is, Keszeg szerint e két kultúraszociológiai kategória áll a legközelebb egymáshoz. Mindkét esetben észrevehető a társadalom és a társadalmi ízlés egyfajta vertikális tagolása, amelynek értelmében vannak alsó, közép és felső szintek, és amely megadja az irányt, hogy vizuálisan-intellektuálisan mi elfogadható és mi elvetendő.
A trash műfajában nem hagyható figyelmen kívül a szubkultúra attitűd-alapú berendezkedése, ami voltaképp azt jelenti, hogy a viselő ítélete által legitimálttá válik a csúnyaság, a cikiség. A trashben ugyanakkor benne van a kinevetés gesztusa is, amely mások (általában alsóbb társadalmi helyzetű, de mindenképp az entellektüell, illetve szupergazdag világon kívül eső körök) járatlanságára és ízlésére irányul.
A trash esztétika elterjedtsége, sokdimenziós megnyilvánulásai azonban arra is engednek következtetni, hogy meg tud valósulni az átjárás a feszes értékkategóriák között. Keszeg Anna számtalan vizuális példát hoz a trash legkülönfélébb árnyalataira, és megjegyzi, hogy a romániai esztétikák igen kedvezőek a műfajnak és művészeknek egyaránt.
Az est és egyben a konferencia záróelőadását Kádár Magor egyetemi docens, kommunikációs szakember tartotta online és offline identitások összeborulásáról és szétválásáról. Az előadás egy interaktív egyetemi kurzus agytornáztató stílusában zajlott, játékkal és kérdésekkel vonta be a közönséget, és legfőképp arra kereste a választ, hogy milyen összefüggés van személyiség és online jelenlét között, hogy mennyire tudatos az egyéni online arculatépítés és hogy milyen formát ölt a benyomásalkotás pszichológiája a digitális bennszülöttek világában.
Kádár Magor egyszerre lenyűgöző és félelmetes adatokat közölt a digitális bennszülöttek online médiafogyasztását illetően. Elképesztő belegondolni, hogy percenként több millió üzenetet küldünk, képet osztunk meg és profilt húzunk jobbra-balra különböző applikációk révén. A közösségi médiák népszerűsége mégsem oldja fel a fiatal közösségek elmagányosodását, az online felületeken való részvétel és jelenlét így pszichológiai szempontból is vizsgálandó.
Kádár a Big Five („Nagy Ötök”) személyiségmodell felől közelítette meg a médiahasználat és személyiségtípus összefüggéseit. A Big Five elmélete szerint az öt fő személyiségvonás az extroverzió, a barátságosság/együttműködés, a lelkiismeretesség, az emocionalitás és az intellektus nyitottsága. Úgy tűnik, az extrovertált emberek sokat posztolnak a különböző közösségi felületeken, a magányos, befelé forduló emberek pedig több időt töltenek ott, mint extrovertált társaik.
Kádár felvetette a kérdést, hogy mennyire tudatos az a kép, amit felhasználóként önmagunkról kiállítunk, illetve arról is beszélt, hogy számos, a mi hatáskörünkön kívül eső tényező is (például megjelölt fotók) hozzájárul az imázsunk kialakulásához. Kádár megjegyzi, hogy manapság sok médiatartalom szándékosan azzal a céllal készül, hogy felkerüljön a közösségi platformokra, ez a tudatosság pedig befolyásolja a szereplők megjelenését: ha tudjuk, hogy fotónk biztosan felkerül egy alapítvány vagy esemény Facebook-oldalára, másként viselkedünk, mintha csak baráti körben maradnának a képek. A kommunikációs szakember előadásában emlékeztet, hogy az internet egy nyilvános tér, ami oda felkerül, az ott is marad, és ad pár jó tippet annak kapcsán is, hogy mire figyeljünk, amikor elénk kerül egy profil (például hogy egy kép alapján ne vonjunk le következtetést).
Az előadások érdekes szakmai szempontokat adtak környező valóságunkhoz, a szakemberek elméleti meglátásai pedig más vetületeit is megvilágítják olyan jelenségeknek, amelyeknek általában résztvevői, mintsem tudatos elemzői vagyunk. Az előadásokat a tanszéken végzett alumni kerekasztal-beszélgetése, majd állófogadás követte.
Nyitókép: Virginia Lupu