2019. szeptember 18. szerdaDiána
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szenvedésközösségben élünk az állatokkal

Kovács Bea Kovács Bea 2018. december 12. 17:16, utolsó frissítés: 2018. december 14. 10:15

Szeretjük, ha fétiseink kicsit együgyűek és gyámolatlanok, írja a háziállatokhoz való viszonyunkról Serestély Zalán legújabb, negyedik kötetében. Rendhagyó könyvbemutatón jártunk.



Serestély Zalán meglepődve konstatálja, hogy sokan vagyunk kíváncsiak a kötetre, de ez valójában várható volt: apránként ugyanis a romániai magyar közbeszédben is teret kap az állatokról és az állatok jogairól szóló diskurzus. Bár elsőre úgy tűnik, sokak érdeklődési köre ki is merül a cuki cicás és kutyás képek, gifek és videók lájkolásában, úgy gondolom, van egy társadalmi mag, amely egyre elkötelezettebben foglalkozik a nonhumán élőlények jólétével és életterével, a veganizmussal, az állatjogi aktivizmussal.

Gegő Virág, Serestély Zalán, Bíró Noémi, Szigeti Attila. Fotó: Korunk KolozsvárGegő Virág, Serestély Zalán, Bíró Noémi, Szigeti Attila. Fotó: Korunk Kolozsvár


A bemutatott kötet esszék és tanulmányok formájában mindenek előtt az irodalom és a filozófia kereszteződésében pillant rá a nonhumán lények (viszontagságos) helyzetére. Szigeti Attila meglátásában a kötet egyik hipotézise az, hogy a testközösség tapasztalatából kell kibontani a vonatkozó testpolitikákat is. Szigeti radikálisnak látja Serestély azon javaslatát, hogy az embernek újra kell gondolnia azt, amit privátnak nevez. A sebezhetőség, a szenvedés, a szorongás és maga a halandóság is olyan tényszerűségei az emberi létezésnek, amelyek egyszersmind az állati valóra is vonatkoznak. Gegő Virág felveti a jogszabályozás kérdését, Serestély azonban úgy látja, hogy jogilag nehéz megalapozni azt a fajta lemondást, amely az emberek részéről igényeltetik.

Ember és állat találkozásánál bontakozik ki jobban a sebezhetőség kérdése, Serestély Zalán szerint az embernek hagynia kell, hogy sebezhetővé váljon az állattal szemben. Ilyen értelemben nem az állatnak kell felzárkóznia az emberhez, hanem az embernek feladata az „alázárkózás”. Szigeti a kötetben képviselt álláspontból a nonhumánnal szembeni eredendő bűn felöl érkező bűntudatot is vél felfedezni, és felteszi a kérdést, hogy ennek kiengesztelése végett enni kell-e adnunk magunkból az állatnak. Serestély inkább a lemondás gesztusában látja a kiegyenlítődés valamiféle szimbolikus megtörténhetőségét, lemondás az is, ha valaki önkéntesen éhes marad. Bíró Noémi a test szenvedésélményének közös tapasztalásában látja az állatokra való odafigyelés alapját.


Mivel a kötet javarészt az animal studies szempontjából nézve nem feltétlenül a fősodort képező irodalmi művek elemzésével foglalkozik, szó esik Borges, J.M. Coetzee, Thomas Mann, Krasznahorkai László és Nemes Nagy Ágnes állatairól is, a nyelv általi kisajátításról és az irodalmi érzékenység állatjogi funkciójáról is.

Részlet az esemény plakátjából.Részlet az esemény plakátjából.


Szigeti Attila ragaszkodik hozzá, hogy a könyvből részletek is elhangozzanak, a felolvasás valóban előre lendíti a beszélgetést.

A meghívottak az elvi és jogi kérdések mellett mégis gördülékenyebben tudnak beszélni az állatos mémekről, az internet állatfetisizálásáról és a négylábúak elcukiasításáról (Gegő). Ezek olyan témák, amelyekkel a szépirodalom és a filozófia világában nem jártas felhasználók is napirenden vannak, és a nonhumánhoz való viszonyukat nagy mértékben meghatározza. Megidéződik például Knickers, az ausztrál óriástehén, aki konkrétan azért menekült meg a rá váró vágóhídi haláltól (ami „láthatatlan és anonim”, jelzi Szigeti), mert túl nagy ahhoz, hogy elszállítsák a farmról. Knickers, az óriástehén története „cuki”, tipikus lájkhalmozó cikk a véget nem érő hírfolyamokban, ugyanakkor a több millió ledarálásra kerülő marha története továbbra is érdektelen marad az átlagolvasó számára. Szó esik arról is, hogy Románia a második legnagyobb sertésfarmot működteti Európában, Serestély szerint „exportáljuk az erőszakot”, de Szigeti elveti azt az ötletet, hogy az ipari húsfeldolgozás csak a balkán államok lelkiismeretét terhelné.

A kötetben kirajzolódó alapgondolat értelmében egy életkontinuumban vagyunk az állatokkal, de az az elmélet is feltűnik, hogy minden állat egyszeri és egyedi létezés, a kölcsönös sebezhetőség és „fölfalhatóság” pedig az állattal való politikai közösségvállalásra késztethet. Problémás azonban, amikor állatok kapcsán „lélekről” és „személyiségről” beszélünk. Többféle erőszak létezik ugyanis, mutat rá Bíró Noémi.

A könyvbemutató oldott hangulatú közönségbeszélgetéssel zárul, de az esemény után sem szabadulunk a sebezhetőség, a cukiság és a húsfogyasztás kérdésétől, az eszmecsere a zárszó után tovább folytatódik. Serestély Zalán könyve üdvözlendő adalék a nonhumánról való tudományos diskurzushoz, fontos lenne, hogy minél több helyre eljusson és minél több olvasót megérintsen. Ugyanis minden cuki cicás videó ellenére Romániában napi szinten folytanak vízbe macskakölyköket, kötöznek le nemkívánt kiskutyákat, éheztetnek halálra, ölnek meg brutális gyilkossággal mindenféle háziállatot, és a húsipar áldozatairól még nem is szóltunk.

Az állati jogokat az ember tudja biztosítani.Az állati jogokat az ember tudja biztosítani.


A sertéspestis járvány jelenleg országszinten virál téma és egyelőre semmilyen korrekt megoldásra nem jutottak a szakemberek. A kóborállatok ivartalanítása és/vagy örökbefogadása egy másik olyan probléma, amely egyelőre morális karanténban van. Az állatokkal és egyéb nonhumán lényekkel való viszonyunk kollektív és személyes emberi létünk milyenségére mutat rá, és a látvány jelenleg legalább annyira kényelmetlen, mint amikor télikabáthoz nyúzzák a csincsillát. Két opció van: vagy elfordulunk, vagy az elborzadással számolva, de a változás reményében tágra nyitjuk szemeinket. A One Way Ticket egy lépés ez utóbbi felé.

Serestély Zalán: One Way Ticket. Jegyzetek a nonhumánhoz. Ariadné Könyvek, Korunk Komp-Press, Kolozsvár, 2018.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS