2019. január 18. péntekPiroska
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Te vagy a helikopter: de ne nézz minket madárnak!

Ivácson András Áron Ivácson András Áron 2018. december 20. 18:59, utolsó frissítés: 2018. december 27. 13:44

Hosszú út vezet a madaraktól a nagy léptékű állami programokon át a létmagyarázatokig, de azért tegyünk egy kisebb sétát.


Ha már az év egyik kiemelkedő élménye volt a műalkotás, amit az év kommentelőjétől kaptunk, nézzük meg kicsit közelebbről a képet, amely feltehetőleg inspirálta. Ez némileg nekem is teret ad, hogy az év utolsó Helikopterében visszatérjek az általam nagyon kedvelt Nyugat-Kelet, Nyugat-Kína térfélen való evezésre. De annál is inkább, hogy ez a kép – no, nem az ajándékunk, hanem az eredeti – ismét egy igencsak érdekes és mélyreható gondolkodásbéli különbségre vezethető vissza. Előbb lássuk a képet:

"Animals" és 动物 (Dòngwù), avagy: állatok.


A nyugatot jelképező kék oldalon a madarak mintha összevissza helyezkednének el a fán, de mindenesetre rendszertelenebbül, mint a másik oldalon, illetve nyitott szemmel tekintenek az olvasóra. A Kínát jelképező vörös oldalon a madarak fekvő állapotban, behunyt szemmel alvó, vagy akár (tetsz)halott állapotra jellemző pozícióban helyezkednek el. Szintén különböző a két oldalon a fa megjelenítése: Nyugaton a fa vékonynak van ábrázolva, görbe ágakkal, míg a kínai oldalon vastag, robusztus törzse van, égnek meredő egyenes ágakkal.

Az alapvető különbség, amely látható a két kép között a természetről való gondolkodás bizonyos különbségei és más hasonlóságaira vezethetők vissza, amelyek léteznek a „nyugati” és a kínai filozófiákban. Legalábbis azokban a korszakokban, amelyek meghatározták a leghosszabb időkre azt, hogy adott alapvetőnek tartott koncepciókhoz a különböző civilizációk miként viszonyultak, hogyan gondolkodtak róluk. Adott témákban Nyugatról az ókori görög gondolkodás lesz jelen alább, kisebb részben a kereszténység bizonyos gondolati elemei, míg Kína esetében egy olyan eszmei irányzatról van szó, amely szinte folyamatos az ókortól a mai kínai filozófiáig.

Yuk Hui kortárs kínai filozófus írt egy remekbe szabott könyvet, amely többek közt nagyon nagy arányban járult hozzá, hogy Kína annyira kezdett foglalkoztatni, amennyire és ahhoz is, hogy eldöntsem, hogy meg akarom tanulni a nyelvet is. A könyv angol címe: The Question Concerning Technology in China (A technológiát érintő kérdés Kínában). A cím egyértelműen utal Martin Heidegger szinte azonos című munkájára, azonban nem ez a filozófiai kapcsolódási pont a lényeges számunkra.

A kínai filozófus hívja fel a figyelmet az említett munkájában, hogy van egy, a két civilizációt alapjában meghatározó gondolkodásbéli különbség, amely mindkettő esetében az ókorig megy vissza. Könyvének angol alcíme – An essay in Cosmotechnics (Egy esszé a kozmotechnika terén) – jelzi, hogy mi is ez a különbség. A végletekig leegyszerűsítve: a nyugati filozófiai gondolkodásban kozmológia létezik és határozta meg a mindenkori kulturális miliőt, míg Kínában kozmotechnika, amely szintén a kultúra egész hossza alatt hatást fejtett ki annak jellegére és működésére.

Rendben, ok, de mit is jelent mindez? A kolozsvári filozófiai képzésnek köszönhetően legalábbis az első fogalommal tisztában voltam még Yuk Hui könyvének elolvasása előtt is. A kozmológia a cosmos és logos görög szavak összeillesztéséből jön létre és voltaképp „világmagyarázatot”, „kozmoszmagyarázatot”, „létmagyarázatot”, illetve mindezek megindoklását és megérvelését is jelenti, tekintve a logos szó többletértelmeit. Ezért van az, hogy Nyugaton egy hatalmas filozófiai ív létezik addig, amíg az elmélettől a gyakorlatig eljut az eszmetörténet: el kellett jutni addig, amíg Marx leírta azt, hogy mindeddig csak elemeztük (logos) a világot (cosmos), a lényeg viszont megváltoztatni (praxis, tekhné) azt.

Ezzel szemben Yuk Hui alapvető meghatározásában a kozmotechnika azt a gondolkodásmódot jelzi, amely szerint a világ mint olyan létezik, alapvetően a környezetünk által ismerjük, de annak is különösen a társadalmi vetületeit, így pedig a világgal kapcsolatos elsődleges viszonyunk nem az elemzés, hanem a fennálló viszonyok megváltoztatása, a világ (cosmos) megváltoztatása (praxis, tekhné) kell legyen lehetőleg a jó irányba. Ezért annyira gazdag a kínai történelem nemcsak forradalmakban és társadalmi átalakulásokban, írja Yuk Hui, hanem a békeidőkben is mindig működő hatalmas társadalommérnöki, társadalomreformra irányuló állami programokban.

Fotó: Urbanomic.Fotó: Urbanomic.


Illetve ebből következik az is, hogy mind a mai napig a kínai társadalomról gondolkodásnak elkerülhetetlenül van egy nagyon erős morális dimenziója. Példának okáért: amikor a kínai állam azt mondja, hogy célja 2020-ig megvalósítani azt, amit „mérsékelten virágzó társadalomnak” (小康社会) nevez, ez nem valami csúnya kommunista találmány. A fogalmat, de főleg az elképzelést már Konfuciusznál is megtaláljuk, amikor a társadalmi szakadékot az ultragazdag elitréteg és a végletekig szegény parasztság között egy mérsékelten virágzó, mai szóval élve középosztály létrehozásával akarta áthidalni. Modern értelemben a fogalmat először Deng Xiaoping használta 1979-ben és tőle vette át még fokozottabban Jiang Zemin.

Azonban, mint nagyon jól felismeri Yuk Hui, pontosan ezért talált annyira gazdag talajra Kínában a huszadik század elején a marxizmus: Marx azon gondolata, hogy a világot szükséges megváltoztatni a jó irányba, távolról sem volt idegen attól az alaptól, amely végigkísérte a kínai eszmetörténet alakulását. Azonban többek közt ebből az alapvető kozmológia-kozmotechnika különbségből adódóan alakul ki mindaz, amit később Deng „kínai jellegzetességű szocializmusnak” (中国特色社会主义) nevezett, noha ennek vannak egyéb más fontos gyökerei is már egészen Maotól kezdődően.

Ennek a kozmotechnikai gondolkodásnak azonban van egy olyan következménye is, amely a világot és mindent, ami benne létezik a világ saját maga megváltoztatása nyersanyagának tekinti. Másképp fogalmazva meg, társul ehhez a gondolkodáshoz egy hatalmas mértékű intstrumentalista és funkcionalista gondolkodás – erre utalhat a fenti képen a kínai oldalon a madarak szinte tárgyszerű elrendezése a fa szépen rendezett, polcszerű ágain. Filozófiai szempontból ez alapozza meg a kozmotechnikának azt a vetületét, véli Yuk Hui, hogy lehetséges a világ elemeinek eszközként való használata, de csak akkor, ha a morális szempontból jobb irányba történő változást érünk el.

Mindezekből következően az is része a kozmotechnikai gondolkodásnak, hogy mindennek megvan a maga helye a világban és az egész létezésben. A morális szempontból megfelelő és helyes világ pedig csak akkor érkezik el, amikor minden a helyére kerül. Minden egyes elem: ezért annyira erős az a tendencia a legtöbb kínai filozófiai eszmei irányzatban, amelyek a nyugati szóval élve a harmónia elérését tűzték ki célul, illetve ezért olyan erős mindig a morális dimenzió hangsúlyozása is.

Az, amit mi harmóniának nevezünk, amott explicit azt fejezi ki, hogy minden eszköz, cél és cselekvő ágens a neki megfelelő helyen található és ott végzi el a feladatát. Továbbá a kínai gondolkodásban a harmónia nemcsak létállapot, hanem morális kategória is, ami szintén nem kis következményekkel jár a nagy társadalmi projektek megtervezése és gyakorlatba ültetése szempontjából.

Ha a fenti képet innen közelítjük meg, már jóval érthetőbb. Azt nehéz megmondani, hogy a képet tervező Liu Yang dizájnernek van-e a képpel kapcsolatban olyasféle morális felvetése, amely a Nyugatot a káosszal, Kínát pedig a harmóniával ruházná fel, de tekintve, hogy egész fiatalkora óta előbb Németországban, majd Kanadában és az Egyesült Államokban élt, nem valószínű. Sőt, a kínai oldalon a madarak lehunyt szeme, tetszhalott állapota még kritikai mozzanatnak is felfogható akár.

Ez a Kunshan városban (Kína, Jiangsu provincia) található épület talán a legtisztább megnyilvánulása a kozmotechnikai gondolkodásnak az építészet terén. Forrás: Shutterstock.Ez a Kunshan városban (Kína, Jiangsu provincia) található épület talán a legtisztább megnyilvánulása a kozmotechnikai gondolkodásnak az építészet terén. Forrás: Shutterstock.


Különösebben nem akarok lándzsát törni azon eszmei irányzat felett, amit Yuk Hui tehát kozmotechnikának nevez, mert egy rövid publicisztikában nincs erre lehetőségem. Közrejátszik azonban az is, és összefügg az előző ponttal, hogy a téma igencsak kényes és számomra sem ismert minden egyes vetülete és részlete – még. Azonban addig be kell érnie mindenkinek ennyivel: csak reménykedni tudok, hogy valamennyire érdekes és informatív volt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS