2019. április 24. szerdaGyörgy
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Borbáth Szilveszter: visszahívtak, mert úgy gondolták, még van, amit megmutatnom

G. L. kérdezett:G. L. 2019. január 07. 17:16, utolsó frissítés: 2019. január 15. 09:03

A vargyasi fiatal első osztályos kora óta jár versenyekre, bár itthon soha nem volt énektanára. A Fölszállott a páva székely győztesével beszélgettünk.


Másodjára már megnyerte a Fölszállott a páva népzenei vetélkedő énekes szólisták és együttesek kategóriáját a vargyasi Borbáth Szilveszter, aki ugyan már 2017-ben is indult, de akkor még nem jutott be a döntőbe. Az erdővidéki fiú jelenleg a Nyíregyházi Szakgimnáziumban tanul néptáncot. Arról beszélgettünk vele, hogy miként fér meg egymás mellett az ének és tánc, illetve miben kellett fejlődnie a tavalyhoz képest, hogy jobb eredményt érjen el.

Mennyi munka van ebben a győzelemben?

- Tavaly valamikor az év közepén tudtam meg, hogy ismét lesz Fölszállott a páva, akkor kezdtem el készülni rá. Akkor egy hanganyagot kellett leadni, az alapján választották ki, hogy kik vehetnek részt a területi válogatókon, ahonnan az elődöntőbe jutottunk. Tavaly már szerepeltem a műsorban, de akkor nem nyertem.

Idén meg volt előre határozva, hogy öt produkciót kell megtanulni, amiből a zsűri fog választani. Elég sok munka volt vele, ki kellett választanom az énekeket, meg kellett tanulni. Előre kellett készülni belőle, mert nem tudhattam, hogy mivel kell a következő körben induljak. Az utóbbi időszak egy kicsit zsúfoltabb is volt, nagyon egybefolyt a középdöntő a döntővel. Például pénteken még a középdöntőben énekeltem, utána szombaton visszamentem Nyíregyházára, mert vasárnap egy egész napos műsorom volt. Hétfőn éjszaka egész nap vonatoztam, mert kedden készítették a döntőre az alapítvánnyal a kisfilmemet. Szerdán pedig már utaztam vissza Pestre. Csütörtöktől már próbák voltak: hangbeállás, fény és hasonlók, hogy a pénteki élő adásra minden készen legyen.


Tehát a jelentkezésnél leadtuk a listánkat. Az elődöntőben még mi választhattunk ki, hogy mivel indulunk, a középdöntőben és a döntőben már a zsűri választott a maradék négyből.

Az volt a kikötés, hogy három tájegységet kell érinteni. Én székelyföldi, somogyi és szatmári népdalokat választottam. A műsort úgy próbálták minél színesebbre szerkeszteni, hogy több tájegységben kipróbáljuk magunkat. Én ennek örültem. Szerintem jó, ha egy versenyző több tájegységnek is el tudja énekelni, táncolni az anyagát. Ezek kifejezetten a versenyre való felkészülést jelenti.

Szilveszter az elődöntőben és a középdöntőbenSzilveszter az elődöntőben és a középdöntőben


Menjünk egy kicsit jobban vissza az időben, mert nyilván nem népzenei tapasztalat nélkül jelentkeztél a műsorba. Egyáltalán mikor kezdtél el versenyszerűen énekelni?

- Komolyabban első osztályos korom óta versenyzem, tehát már elég rég. Elég jó eredményeim voltak már akkor is.

Szerettem volna már a gyerekpáván is indulni, de nem tudtam, mert akkor már túlléptem a korhatárt. 2017-ben jött el végre a lehetőség, mindenképp meg akartam próbálni. Idén az előző öt év versenyzőiből hívtak vissza néhányat, akiről úgy gondolta a zsűri, hogy megéri.

Te tudod, hogy a zsűri miért gondolta azt rólad, hogy idén is meg szeretne hallgatni?

- Konkrétan nem. Amikor felhívtak, annyit mondtak, úgy gondolják, hogy még van, amit megmutatnom, tehetséges vagyok. Szeretnének látni még.



Volt lámpalázad?

- Így visszamenni a Fölszállott a pávába már barátságosabb volt, tudtam, mire számíthatok. Ahogyan egyre tovább jutottam a fordulókon, egyre otthonosabb volt az egész. Nem volt az a fura érzés, hogy nem tudtom, mire számíthatok. Akkor izgultam jobban, amikor már lejárt a produkció, és vártuk, hogy ki jut tovább és ki nem.

Melyik volt az első sikerélményed, ami a motivációt adta, hogy tovább folytassad?

- Tisztán emlékszem, hogy amikor elsősként egy versenyen második lettem. Utána már jobban összemosódnak az emlékek, de általában első vagy második voltam. Jó löketet ad az embernek, hogyha a versenyeken jó eredményt ér el, mert akkor gondolhatja, valamit csak jót csinál. Persze kell olyan, aki támogat, biztat, hogy csináljam. Nálam ez a család volt.



Az előző években kaptál olyan tanácsot, amit idén használni tudtál? Mi volt az a plusz, ami még tavaly nem volt meg?

- Nem kaptam semmi olyat, ami a szakmára vonatkozna. Tavaly még azt mondták, hogy azért érződik a produkciómon, hogy gyerek vagyok, még kell férfiasodjak Most azt a visszajelzést kaptam, hogy sokat segített ez az egy év. Észrevehető, hogy másképp látom a dolgokat.

Te kitől tanultál énekelni? Ki volt a mentorod, aki irányított? Gondolom, hogy első osztályban, az első versenyedre nem te akartál menni...

- Más lehetőség nem nagyon volt, csak ilyen népzenei versenyek voltak, ahol kibontakozhattam. Ezeket kellett kihasználni. Itthon énektanárom soha nem volt, mindig anyukámmal készültem. Együtt válogattuk az énekeket. Amikor kikerültem Nyíregyházára, akkor két évig volt énektanárom, de már a mostani versenyre is egyedül készültem. Ott kaptunk mentorokat, akik segítették a munkánkat, ők meghallgattak, tanácsokat adtak, amit kellett, azt kijavították.

Te hogy kerültél egyáltalán Nyíregyházára?

- Mindenképp olyan pályát akartam, aminek köze van a néptánchoz vagy népdalhoz. Ilyen lehetőségem itthon nem nagyon volt, tehát választani kellett, és egy kicsit messzebb mentem itthonról. Nyíregyházát több ismerősünk is ajánlotta, mint egy jó helyet, ahová megéri menni. Így felvételiztem oda.

A középiskolában néptáncot tanulsz, de a Fölszállott a páván mégis énekeltél, pedig táncolhattál is volna. Miért?

- Az énekben biztosabb vagyok. Az az igazság, amikor felvételiztem, még én sem tudtam pontosan, hogy milyen szakon fogok tanulni, hanem csak mentem a művészeti iskolába. A felvételinél elküldtek minket a tánctagozatra, ott pedig felvettek. Mi csak ezután kérdeztük meg, hogy mi lesz az énekkel? Azt a választ kaptam, hogy lesz lehetőségem, lesz heti egy alkalom. Bár azt gondoltam, hogy nem valami sok, de attól még maradtam. Itthon nagyobb hangsúlyt fektettem az énekre, ott sem akartam félbehagyni. Sőt, még mindig fejleszteni akarom magam benne. Nem volt kérdés számomra, hogy melyiket választom az indulásnál, mert egyelőre még jobban érzem magam az ének terén, mint a táncban.

De a táncos pályát szeretnéd folytatni, ha jól tudom.

- Ha Nyíregyházán végzek az iskolával, akkor táncművészeti egyetemre szeretnék menni Budapestre.



Jobbnak gondolod az esélyeidet egy ilyen sikeres szereplés után?

- Nem szeretném azt, hogy azért vegyenek fel, mert pávás voltam, hanem inkább azért, mert jó vagyok, tehetséget látnak bennem.

A jövődet hogyan képzeled el?

- Mindenképp szeretném folyatni az éneket, semmiképp nem hagyom abban. Az a kép van előttem, hogy egy hivatásos néptáncegyüttesben táncolok, mellette pedig énekelek és tanítok. Elég sok dolog van, amit szeretnék csinálni. Most nyilván az iskola az első, aztán oda megyek, ahol jobb lehetőség adatik.

Borbáth Szilveszter (MTI Fotók: Máthé Zoltán)Borbáth Szilveszter (MTI Fotók: Máthé Zoltán)


A Székelyföldi Tehetségsegítő Tanácsnak ajánlottad fel az 1 millió forintos nyereményedet. Miért pont őket választottad?

- Pár évvel ezelőtt volt náluk egy pályázati lehetőség, amire én is jelentkeztem, és néhány évig ők ösztöndíjjal támogattak. Tudtam, hogy nekem milyen nagy segítség volt az, amikor megkaptam. Most másnak is nagy dolog lehet, ha megkapja.

Melyik a kedvenc népdalod?

- Inkább kedvenc tájegységet tudok mondani. A kalotaszegi népdalokat nagyon szeretem, de természetesen az itthoniak állnak hozzám a legközelebb.

Miért épp Kalotaszeg?

- Kalotaszeg mind táncban, mind énekben elég színes. Az egész néptáncmozgalomnak a vezérei, amit mindenki szeret. Vannak olyan zenei díszítések, hajlítások, amelyek megkülönböztetik a miénktől. A székelyföldi népdalokban nőttem fel, azok a természetesek számomra.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS