„A mémkészítés magányos tevékenység, a konyhában száraz zakuszkáskenyér fölött zokogva”
Kovács Bea 2019. január 10. 16:26, utolsó frissítés: 16:39Hogyan készül a kultúrkampf? A fájó humorú mémoldal szerkesztői, André Ferenc és Mărcuțiu-Rácz Dóra elmondják.
Láttál mostanában fájdalmas(an jó) magyar kultúrmémeket az interneten? Mi is. A kultúrkampf úgy robbant be a közösségi médiák világába, mint a Tomahawk rakéták Aleppo belvárosába. A mémoldalt működtető háttérhatalommal beszélgettünk.
Van-e ma, most kultúrkampf?
- Miféle kultúr? Miféle kampf? Alapvetően pszeudocsatározások folydogálnak mindenfelé, mert az ún. kultúrát nem lehet csak úgy lenyomkodni az emberek torkán. Hiába tolunk mindenki orra alá egy Caravaggio festményt, attól nem lesz érzékenyebb, odafigyelőbb a másikra. Amúgy is minek a harczoskodás, az erőszak a gyengéknek való. És még csak le sem szögeztünk, hogy mit értünk a „kultúra” fogalom alatt.
Mégis, ezzel a névvel indult egy mémoldal, ami nagyon hamar nagyon népszerű lett. Mi volt a névválasztás mögötti motiváció?
- A magyar mémológiai diskurzus messze alulmarad a nemzetközi sztenderdekhez képest. Súlyos cringe faktor itatja át a magyar mémeket, vagy csak simán rosszak, vagy, ami még borzalmasabb: a 9gagről rosszul tolmácsolt anyagot tolnak, márpedig arról minden valamirevaló ember tudja, hogy egy elburjánzott, rossz indulatú, fekélyes daganat az internet szövetében. Úgy éreztük, a világ méltó arra, hogy létrehozzunk még egy magyar mémoldalt, ami nem vérciki, hanem töményen szolgáltatja az önálló, minőségileg kifogásolhatatlan, igényes, finom vonalvezetésű mémeket.
Alapvetően az motivált, hogy önzőség volna a kiváló humorérzékünket saját magunknak megtartani, ráadásul tisztában voltunk vele, hogy szellemi termékünk messzemenően kimagaslik majd a sivár magyar pusztán. Meg természetesen a pénz, a profit és hatalom, ami egy mémoldallal jár, szintén erőt ad a folytatáshoz. A népszerűségről pedig csak annyit, hogy még mindig pofátlanul kevesen követik az oldalunkat, ahhoz képest, hogy milyen zseniális. Például, amióta elkezdtünk „a rózsa vörös” formátumú cuccokat is megosztani, azóta ugrásszerűen megnövekedett a formátum hazai népszerűsége. Persze, erről még nem tud a nagyközönség, de már látjuk előre, hogy a 2030-ban a Mémológiai Intézet kutatói rávilágítanak erre az evidenciára. Addig is, nem csüggedünk, hanem töredelmesen hajtjuk magunk a békés világuralom felé.
A névválasztás mellett meg az szólt, hogy amikor a kultúra fogalma szóba kerül, mindenki egyből a „hűdemagasművészetre” gondol, meg esetleg egyéb humán műveltségre. De a mi kultúránknak ugyanúgy része a Linkin Park, a Mónika show, Esterházy, meg hogy karácsonykor rosszul kell lenni a töltött káposztától. Alapvetően a saját kulturális mozgásterünkből toljuk a shitpostot.
Egyetértek, a magyar mémek többnyire borzalmasak. Felismertétek a piaci rést, és süvít a forradalom szele. Hogyan készül hát egy mém? Lehet sokan nem tudják, de ketten vagytok: Dóra és Feri.
- Forradalom szele?! Fúj! A forradalom büdös. Abból általában nem sül ki semmi jó (lásd jakobinusok). A magyar felkelések is legalább annyira bizonyultak jó ötletnek, mint Dózsa Györgynek szülinapjára ülésmelegítőt venni. Mi is gyűlölünk felkelni, most is levertek vagyunk, mint egy forradalom. Egy mém akkor jó, ha érzed, hogy ott töcsköl az agytekervényeid közt. Előállításához szükséges: 300 forintos bableves, 32 szűzlegény köldökpiszka, egy megmikrózott kiscica, egy Nádas Péter esszékötet, a sokszor fájdalmasan kínos magyar újságírás, egy atomreaktor meg egy mémgenerátor. Alapjáraton a mémkészítés egy magányos tevékenység, a konyhában száraz zakuszkáskenyér fölött zokogva. Külön motiváló erő, ha tudod, hogy kurva sok a dolgod, halomban áll a mosatlan, rohad rád az életed és a harmadik határidőhosszabbítás után a leadandóid elszabadult velociraptorok éhségével fenik rád a fogaikat. (A Piaci rést már Kemény Zsófi amúgy is betöltötte.)
Karácsonykor például sok volt a töltött káposztás poszt, kevesebb a Petőfi.
- Karácsonykor több töltött káposztát látunk, mint Petőfi kötetet. Az inspiráció onnan jön, hogy szar az agyunk és úgy préseli ki magából a sületlenségeket, mint szekrétumot a gyermek, aki kakaóval ette a dinnyét. Azoknak is nehéz, akik csak pár órát kell velünk töltsenek. Gondolj bele, milyen lehet napi 24 órában a mi fejünkben létezni. Trust me, you don't wanna know that. Ehhez képest John Malkovich elméje egy babazsúr.
Szerintetek kik szeretik a mémjeiteket? Ki érti meg őket úgy istenigazán?
- Senki. Mi se értjük. Szerintünk valaki felbérelt embereket, hogy lájkolja a kontentünket. Nem tudjuk, ki állhat a háttérben.
Sokan a kortárs médiaművészet egyik válfajaként értelmezik a mémeket. Van bennük minden: kép, szöveg, jelentés, humor, utalások, szabad értelmezési lehetőség, társadalomkritika. Vannak olyanok, akik szakdolgozatot írnak a mémről. Mit gondoltok erről a jelenségről? Lehet a mém az új kultúrtermék?
- Abszolút. A mém művészet. Szabályai, esztétikája, retorikája van. A jó művészet célja, hogy segítsen megismerni a világot (és persze, mint minden rendes ember, a világ alatt saját magamat értem). Rámutat egy olyan igazságtörténésre, amit addig nem ismertem, viszont a rámutatás által bizonyos mértékig megértek, vagy éppen olyasmire világít rá, amit nagyon is jól tudtam, de nem figyeltem eddig oda. Ahogy a mémek is, gyakran olyan helyzeteket kontextualizálnak, amikben ráismerünk, de mégis valahogy nem képezték közbeszéd tárgyát.
Abból nem lehetne vállalható mémet csinálni, hogy valaki átmegy a járdán, de ha létrehozol egy kapcsolódást, pl. hogy csak a fehérekre lépsz, mintha A-mollból játszanál a zongorán, akkor már van egy átjárás, egy emlék (amihez kötődni lehet, mint a „csak erre szabad” kényszere, ahogy. pl. egy politikus csak a gyengékre szeret lépni), és ott egy asszociáció (zongora). Persze, ha ez jó mém volna, akkor elsütöttük volna, de kb. ez a logikája. És amennyiben ezek az asszociációk valóban képesek zsigeri tapasztalatot nyújtani, akkor a mém művészetté lesz (ahogy a haikut sem a 17 szótag teszi költeménnyé, hanem a tudatos megformálás, az asszociációs tér és az érzelmi eszköztár, amit megmozgat). Erős a gyanúnk, hogy a közeljövőben meg fog jelenni egy videó is ®iľekről, ahol a mémek retorikájáról és ideológiájáról beszél.
Ha a mém művészeti alkotás, mennyire nehéz az elengedés? Volt-e olyan, hogy valamit utólag módosítottatok, esetleg letöröltetek?
- A művészet mindenkié. Ha kitettük, nem fogjuk visszakérni. Nyilván naagyon fáááj, ha valaki lopja a kontentünket, de tudtuk, hogy ezzel jár. Igyekszünk vízjelezni, de nem görcsölünk rá. Ha egy kis mémfióka kiröppen a családi fészekből, mint Kiss Tibi az üvöltő bélszeleket, engedjük, hadd menjen, és suhanása tegye szebbé a világot.
Soha nem módosítottunk utólag egyetlen feltöltésben sem, bármivel hajlandóak vagyunk mémelni, ha a végeredményt eminens műalkotásnak érezzük. Egyetlen dolog, amihez következetesen ragaszkodunk, hogy kizárólag saját alkotásokat teszünk közzé, minden mi szellemi termékünk (sajnos). Fordult már elő, hogy olyan poént is elsütöttünk, amit már más is lelőtt valahol az univerzumban, de ilyenkor csak a véletlenek perverz játszmáiról van szó. Egyszerű ez, mint ahogy Bolyai János és Lobacsevkszij felépítette a nemeuklideszi geometria tereit. Egymástól függetlenül voltak ők is zseniálisak.
Mit üzentek a rajongóknak?
- Mind a kettőnek üzenjük, hogy igyanak elég vizet. A dehidratáció komoly következményekhez vezethet.