2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ady100: Varga László Edgár az egyik utolsó Ady-verset hozza

#ady100 2019. január 25. 09:58, utolsó frissítés: 09:58

"Nem lehetett felkészülve a halálra."


Kortárs költőket kértünk meg, hogy ajánljanak az olvasónak olyan Ady-verseket, amelyek 2019-ben, a költő halálának százéves évfordulóján is ütnek. Ezúttal Varga László Edgár választását olvashatják.

>> Mit ajánlottak még mások? Itt kiderül!

Sokat gondolkodtam, melyik Ady-vers áll hozzám közel, aztán rájöttem, hogy azért nehéz választani, mert már egyik sem. Felbecsülhetetlen jelentősége van a magyar irodalomban, nem erről van szó, csak már eltávolodtam tőle. Talán gimnazista koromban volt közel hozzám utoljára, talán a kedvenc költőm is volt akkoriban, mert harcos volt, konok, magabiztos, sőt szimpatikusan pökhendi, vagány, menő, nőzős, ivós, mégis hiteles. Egyszóval: Ady. Nem úgy volt nagyszájú, mint sok szalmaláng-tehetség, akik még be sem rúgták jóformán a látványos és nagyon hangos krómacél gépet, máris kifogyott az üzemanyag, hanem neki tényleg volt tehetsége a nagy pofájához.

Nem akartam valamelyik közismert versét választani, nem akartam olyat, amiben még költőzseniként tetszeleg magabiztosan – azt már mindenki ismeri. Ő a magyar költészet egyik megújítója, a hatujjú táltos, a vátesz, a legdepressziósabb macsó, a legmacsóbb szerelmes, a muszáj Herkules, a Holnap hőse stb. Nagy elánnal vágott neki az életnek, sikerült is neki majdnem minden, a legismertebb – és legvitatottabb – magyar költő volt korában, megszerezte „az Asszonyt, a legszebbet”, tán boldog is volt egy ideig. De, ahogy maga is bevallotta „túl gyorsan élt”. Komolyan vette az ivást – állítólag a Csucsa és Nagyvárad közötti vonatúton öt liter bort is képes volt elfogyasztani. Aztán a sok mámor, a sok ital, a sok csalódás, a magyar Ugar béklyói és nem utolsó sorban a szifilisz lehúzták, megtörték, elgyötörték.


A Holnap hőse, aki egyetlen hajóval érkezett, egész flottát gyűjtött maga köré barátokból, rajongókból, tisztelőkből, versekből, de végül, amint ebben a kései versében bevallotta, csak két hajója maradt: a félelem és az utálat. Gyanítom, hogy a félelem hajója süllyedt el utoljára, és Ady Endre is azzal együtt: 41 évesen halt meg a vérbaj szövődményeként jelentkező aorta-tágulat, majd a főverőér megrepedése következtében. Olyan fiatalon nem lehetett felkészülve a halálra. Mindegy, művei révén úgyis halhatatlan, és ma azok is nagy költőnek tartják, akik, ha kortársai lettek volna, utálták volna, mint a kukoricagölödint. Leszarta volna őket (is). Ahogy maga írta: „a talentumnak megvan a maga brutális fátuma minden időben." Oszt kész.


AZ UTOLSÓ HAJÓK

Szabad, hű tenger volt a lelkem,
Nem érdemeltem,
Hogy most legyen fáradt, hullámtalan, holt,
Mert igazam volt, igazam volt.

Szabad volt minden lobogónak
S a mentő csónak
Tengeremen mindig meglelte partját.
Gaz fátumok másként akarják.

De két hajó szeli még küzdve,
Lesve és űzve
Egymást tépett lobogókkal: a fáradt
Félelem s a hetyke Utálat.

De mit utáljak, mitől féljek,
És miért éljek?
Elsülyesztem még ezt a két hajómat,
Lelkem adom a Titkolónak.

A Titkoló, a Sors, az Isten,
Ez a sok Nincsen
Ne bántsanak: meghalt ez a hű tenger
S ásít sós, hideg, unott szemmel.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS