Sokezer ember kapott impulzust Kolozsvárról. A búcsúzó Balcony TV producerével beszélgettünk
Kovács Bea 2019. április 05. 16:41, utolsó frissítés: 2019. április 08. 09:41Megszűnik a helyi zenekarok videómegosztó platformjaként ismert Balcony TV, mintegy 60 városban áll le szimultán a gyártás. Stanik Bencével, a kolozsvári projekt elindítójával nosztalgia-beszélgettünk.
Hogy kapcsolódtál be a Balcony TV kolozsvári csapatába?
- Nemrég költöztem Kolozsvárra Bukarestből, amikor belefutottam egy Balcony TV-s videóba, a londoni stáb Jessie J-vel forgatott anyagába és beugrott, hogy ezt mi is meg tudnánk csinálni. Felmentem a honlapra és láttam, hogy ez egy globális dolog, több mint hatvan városban működik világszerte. Talán még aznap ráírtam Jozsóra (Halmen József – szerk. megj.) és megkérdeztem, hogy lenne-e kedve hozzá. Belement, és közben behívta Hunit a projektbe (Nagy Hunor Györk – szerk. megj.).
Jozsó tehetségmenedzseri pozícióban zenekarokat keresett és tartotta velük a kapcsolatot, Huni projektmenedzserként a szervezéssel foglalkozott, én a producer voltam, ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a sofőrködésen, hangcuccpakoláson át a kamerázásig mindennel is foglalkoztam. Igyekeztem partnerségeket kötni, pályázni és új ötleteket végigvinni.
Mikor készült az első videótok és mikor jött ki az utolsó?
- Az utolsó múlt héten került fel a honlapra és a Facebook-oldalunkra, az elsőt 2014 decemberében tettük ki. A licenszjogot 2014 elején kaptuk meg a New York-i irodától, akkor kezdtük el a gyártást.
Mit jelent pontosan a lincenszjog? Koncepció, visual?
- Kaptunk egy komplett brandbook-ot a Balcony TV brand használati módszertanáról. A szerződés aláírásával vállaltuk, hogy ezt be fogjuk tartani. Ez szabályozta azt, hogy havi két anyagot ki kell adnunk, hogy milyen helyszíneken forgathatunk vagy hogy a felvételeknek például kötelezően egysnitteseknek kell lenniük. Voltak olyan stábok, akik havonta négyet gyártottak, mi úgy éreztük, hogy nekünk és Kolozsvárnak is elég lesz a havi kettő.
Hogy kommunikáltatok a New York-iakkal? Beleszóltak, támogattak vagy egyszerűen hagyták, hogy csináljátok a dolgotokat?
- E-mailen és chat-en ment a kommunikáció, és abszolút hagytak kibontakozni. Válaszoltak, ha kérdeztünk, egyébként nem igazán szóltak bele semmibe. Volt egy közös csoport, amelyben az összes producer benne volt, ott néha felmerültek a gyártással kapcsolatos kérdések. Főleg a helyszínekről vitáztunk, igyekeztek rávezetni mindenkit, hogy olyan helyen forgassunk, ahonnan jól látszik egy-egy utcarészlet. Ez azért, hogy a néző elcsíphessen valamit az adott hely dinamikájából.
Ez az egyik érdekes dolog a Balcony-ban: összekeveri a helyet a helyi zenével. Ha valaki felmegy a portálra és elindít pár videót, a zenék mellé a városokról is fog kapni egy-egy impulzust. A host, a bemondó személye is fontos. Általa kapsz egy kóstolót a városban élőkről, arról, hogy beszélnek ott, mi a szleng. Közben meg nyilván a zene volt a koncept alapja.
Gondolom ti a „helyi zenét” Erdélyre és Romániára is kiterjesztve értettétek.
- Igen – gondolom a mumbai, tokiói vagy a Sydney-i stáb is felvételezett más városból jövő zenekarokkal, de ők, öt-tízmillió lakos fölött könnyebben találtak helyi bandákat, náluk sokkal nagyobb volt a merítés. Mi eleve úgy gondoltuk, hogy kolozsvári lesz a zenekarok nagy része, de ha itt koncertezik egy temesvári vagy bukaresti vagy pesti zenekar, és meg tudjuk szervezni, hogy forgassunk velünk, akkor miért ne!
Mindegyik felvétel Kolozsváron készült?
- Volt egy különkiadás Marosvásárhelyen, még terveztünk egyet Szatmárra, de az nem jött össze. Még ez is belefért – megkérdeztük a New York-i kollégákat, hogy lehet-e ilyet csinálni, és azt mondták, persze.
A videókat nézve arra gondoltam, hogy valahogy élőbbé teszik a várost…
- Ha egy külföldi megnézi Románia promófilmjeit, egy erőltetett konzumérzést kap az országgal kapcsolatban. Szerintem sokkal többet megtud, valahogy tájközelibb lesz a fogalma egy helyiről, ha megnéz egy Balcony TV videót. Azt élveztem a legjobban ebben a projektben, hogy erdélyi zenekarok zenéi eljutottak a világ nagyon távoli pontjaira. Nem rossz, ha mondjuk Dél-Afrikában hallanak az emberek Kolozsvárról és bele is szagolnak a levegőbe. Ezt a lehetőséget ki kellett használni. A mainstream-úthenger szépen elegyengeti az emberek zenei ízlését, egyre kevesebb az esélyed arra, hogy a fogyasztói profilodon kívül is felfedezz valamit.
A projektnek köszönhetően két dolgot értünk el: egyrészt a világ sok pontjáról sokezer ember kapott egy impulzust Kolozsvárról. A For the Wicked-del készült videót megosztotta egy amerikai metálportál, ami többszáz kommentes vitát generált a videó alatt, és egy nap alatt harmincezer fölé húzta a nézettséget.
A nézők kábé egyharmada külföldi, mert a videók maguktól terjedtek az anyaportálon. A különböző stábok egymás anyagait is nézték. A másik az, hogy a helyi zenekarok úgy érezték (és mi is amúgy), nem egy elszigetelt kelet-európai városban élnek, hanem egy olyanban, ami összeköttetésben van a világgal egy olyan platformon, ami rájuk van szabva és értük van. A külföldi zeneipari termékek sokszor elnyomják a lokális kultúrát. Persze bárhonnan jöhet egy jó benyomás, ami inspirál, nekem mégis a helyi alkotók megismerése és felkarolása tűnt igazán érdekesnek. Kicsit olyan ez, mint amikor a saját kertedben növő salátát eszed: biztos, hogy az fog a legjobban esni.
Azért élveztem még ezt a munkát, mert heti szinten találkoztam a bejáratott kolozsvári magyar ismerősi körömön kívüli román zenészekkel.
Egy interjúban említetted, hogy Facebookon kialakult egy közösség, ami sokat segített a működésben és hogy javarészt önkéntes alapon dolgoztatok…
- Majdnem önkéntesen. Amit New York-ból kaptunk, nem fedte az összes kiadásunkat, de úgy gondoltuk, megéri ebbe fektetni, mert sokat tanulunk. Ma már nem csinálnék olyat, hogy a saját pénzem toljam évekig egy projektbe, anélkül, hogy erős lábakon álló terv lenne rá, hogy fog az megtérülni. Remény az volt, de nem jutottunk el odáig, hogy megkössünk egy erős szponzorszerződést, pedig közel voltunk hozzá. Lehet az volt a gond, hogy a csapatunkból senkinek sem volt különösebben célja, hogy megéljen ebből, pedig meg lehetett volna. Gondolom, ezért hanyagoltuk el a részét.
Amikor önkormányzati támogatást kértünk, nem haraptak rá. Igaz, nyertünk egyszer, de olyan kevés pénzzel támogattak, aminek nem lett volna számottevő hatása. Évek alatt, az együttműködés erősítésével gondolom feltornázhattuk volna az összeget, de kinek voltak évei ezt kivárni? Azt hiszem, akkoriban nem volt elég rugalmas és nyitott a megyei önkormányzat arra, hogy meglássa a videókban a lehetőséget.
És igen, a Facebook-oldalon a legjobb emberek gyűltek össze, akiket el tudok képzelni. Ők stílustól függetlenül a jó zenét szeretik, nem trendekben gondolkodnak, hanem minőségben és relevanciában, ráadásul picit talán lokálpatrióták is. Most azon gondolkozom, hogy mit kezdjek az oldallal, kár lenne hagyni, hogy szétszóródjon ez a banda.
Bukarestben is volt Balcony. Az mikor indult el, volt közötök hozzá?
- Utánunk egy évre indult el a bukaresti csatorna. Tőlünk függetlenül dolgoztak és egy év-másfél év után abbahagyták.
Az utóbbi időben két friss klippet tettetek ki, azelőtt pedig sokáig szüneteltetek. Miért állt le a gyártás?
- Jozsó és Huni javarészt a Balcony-s tapasztalatokra támaszkodva elindította a Stairway Booking ügynökséget, nekik az lett a prioritás. Nekik mindenképp ugródeszka volt ez a munka, az első komolyabb turnékat Balcony TV brand alatt közösen szerveztük, most pedig ők hozzák Erdélybe a legjobb magyarországi előadókat. Eltelt pár hónap az újraszervezéssel, új embereket kerestem, Monica Rațiu lett a projektmenedzser és a host, akivel pár nagyon vagány forgatást sikerült lebonyolítani. A támogatók keresésére is sok idő elment.
Lehet tudni, miért zár be globálisan a Balcony TV?
Az okot nem tudjuk, minket nem rég tájékoztattak, hogy a Sony többségi tulajdonában álló The Orchard nevű amerikai médiaipari cég, a Balcony TV brand tulajdonosa lezárja a projektet. Arra lassanként rájöttem, hogy nem volt a központi irodának semmilyen növekedési stratégiája. Javasoltunk például egy Kolozsváron tartott globális Balcony TV találkozót, ahol megismerkedhettünk volna személyesen, erősíthettük volna a hálózatot és kitalálhattuk volna, merre tovább, de nem nyitottak rá.
Melyik a kedvenc videód?
- Azt hiszem az első, a Lights out-tal, mert akkor hittük el, hogy tényleg képesek vagyunk rá. Volt egy (több) lélektani pillanat, amikor fogalmunk sem volt, mi sül ki ebből. Felcipekedtünk a Sapientia tetejére, leforgattuk, majd hetekig néztem, hogy te jó Isten, ez elég vagány lett.
Melyik volt a legnehezebb forgatás?
- Talán a Danagás volt a legnehezebb, ha már választani kell. Irtózatosan hideg volt. Nem tudom miért, de levette a kabátját, mielőtt elindítottuk a felvételt. Látszik is, hogy remeg végig, de mi is vacogtunk. A téliek voltak a legnehezebbek. Nagyon sokszor szétfagytunk hangcucc cipelés és beszerelés közben. Volt, hogy -15 fok volt, párszor esőt is kifogtunk.
Melyek azok az együttesek, amelyeket a BTV által ismertél meg és emlékezetesek?
- Jessie J-t ismertem korábban, de a Balcony TV videója miatt kedveltem meg. Matt Corbey-t viszont a portálon fedeztem fel, a Sör és fű-re vagy a Makrohangra pedig a pesti anyagok között találtam rá.
Tudsz-e olyan együttesről, akinek a pályáján konkrét ugródeszkát jelentett a BTV?
- Általában segítette a bandák ismertségét, nem hallottam olyan esetről, hogy konkrétan a klipp miatt hívtak volna el egy zenekart koncertezni.
Van-e olyan kedvenc pillanatod, ami a host-hoz kötődik és be is került a videóba?
- A Nava Mamă zenekarral forgattunk, amikor eleredt az eső. Benji (Horváth Benji – szerk. megj.) egy pólóban odaszaladt a zenekarhoz a szám végén és mondta, hogy ez akkor rövid lesz, mert esik, feltett egy kérdést és be is fejeztük és elkezdtünk vadul szedelőzködni. A Hajnal negyedben a Profi előtti új, gömbpanorámás blokk tetejére mentünk fel. Az egész város látszik a videóban a Monostoron kívül. A második videónkban, amelyben Monica volt a host és Alexuval forgattunk, egy hatalmas fekete füst szállt fel a hátuk mögött, mintha rakéta csapódott volna be. Olyan nyugodtan folytatta a beszélgetést, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, szuperül reagált.
Volt olyan együttes, akit mindenképp szeretettek volna látni, de visszamondta a fellépést?
- Olyan is volt, hogy felvettük a videót és utólag mondták vissza: a Vodka Juniors punkzenekar. Nekik köszönhetően megtanultuk, hogy a szerződést a forgatás előtt kell aláíratni a zenekarral. Amikor rájöttek, hogy a projekt a Sony tulajdonában van, azt mondták, nem fognak egy korporációt segíteni a zenéjükkel.
Punk’s not dead! Volt olyan forgatás, amin nem vettél részt?
- Egyet hagytam ki a mintegy negyvenből, épp azt, mikor Jozsóék bandájával, a Funkorporationnal készült anyag.
Milyen zenekarokkal forgatnál most?
- A Kimérával, a Zimbruval, Csabika és bandájával, a Teddy Queennel, Marcus Abureliusszal és 13rikkel, aki épp a Românii au talentben szerepel és szerintem meg fogja nyerni.
Mi a legvagányabb dolog most a kolozsvári zenei közegben?
- A MMNW zenesuli, amit Német Előd Dodo alapított nemrég. Nagyon kell a helyi erőknek az ilyen típusú befektetés és a bizalom.
Az, amit a Balcony TV megcsinált zenével és együttesekkel, megcsinálható más művészeti ágakkal?
- Igen, mert szinte bármi jól tud kinézni egy tetőn vagy egy balkonon.
Nyitókép: Transilvania Reporter - Vakarcs Loránd (fotó) - Pogonyi Hunor (utómunka)