2019. október 16. szerdaGál
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Múzeumok Éjszakája Marosvásárhelyen: ilyenkor van egy jó lüktetése a városnak

Horváth-Kovács Szilárd kérdezett: Horváth-Kovács Szilárd 2019. május 22. 13:57, utolsó frissítés: 16:11

"Sajnos ilyen ez a város: vagy nem történik semmi, vagy egyszerre minden." Fülöp Tímeával, a Kultúrpalota osztályvezetőjével beszélgettünk.


Sikeres volt az idei Múzeumok Éjszakája?

- Mindenképpen igen. Voltak kisebb szervezési gondok, ilyenek mindig vannak. De úgy gondolom, nagyon tartalmas programot tudtunk kínálni, és volt érdeklődés, nyitás. Ilyenkor érzi az ember, hogy nem értelmetlenül dolgozik. Mert nagyon hosszú időszak előzi meg a rendezvénysorozatot, amíg előkészítjük az eseményeket, műhelymunkákat stb. Ebben kutatók, szakemberek, múzeumpedagógusok, a múzeum munkatársai együtt dolgoznak.

És ahhoz képest, hogy milyen gazdag volt a program, és milyen szakmaisággal volt összeállítva, egy tulajdonképpen szimbolikus összegű karszalaggal (felnőttek 10, gyerekek 5 lej), mindenhova be lehetett menni. Én úgy tudom, hogy országszinten nincsen olyan Múzeumok Éjszakja program, ami ennyire gazdag és átfogó lenne. Mert kinyúlik a múzeum intézményi kereteiből és megszólít másokat is, partnereket keres és talál, ezeket koordinálja, és összegyúrja egy nagy egészbe.

A kultúra több területét is lefedi a rendezvénysorozat: vannak a hagyományos múzeumi területek, a néprajz, a természetrajz, a régészet stb. De például a néprajz esetében nem csak kiállítás, hanem néptáncoktatás is van, műhelytevékenységek, horgolás, csúhélykészítés. Vagy például az állatkert is látogatható volt a rendezvény keretében, családoknak volt kincskereső verseny. Ez nyilván a természetrajzi részéhez kapcsolódik a Múzeumnak, de nem csak a kitömött állatokról szólt, hanem meg lehetett találni őket élőben is.


E mellett például a Kultúrpalota is látogatható, maga az épület, a maga termeivel. Ez azért is érdekes, mert a mai napig, 106 évvel az építése után is ugyanazt a rendeltetést tölti be, mint amiért építették: nem csak múzeumi épület, ahol nem szabad semmit csinálni, hanem ott minden nap rendezvények zajlanak, helyet kapnak benne egyéb intézmények, képtár, filharmónia, könyvtár, múzeum. A Nagyteremben az Állami filharmóniával nyilvános próbákat tartottunk: benézhetett a látogató, hogy mi történik itt, meg lehetett nézni, hogy hogyan készülnek a zenészek egy koncertre. Volt filmvetítés is. Vagy másik példa a Nagy Zsinagóga, ami egyrészt szintén egy épített örökség, de ugyanakkor a helyi zsidó hitközség történelmét és jelenét mutatta be. Így a műemlék, a történelmi vonatkozás mellett mellett emberi, antropológiai mondanivalót is behoz. Vagy a Teleki-Tékában megnyílt egy különleges kiállítás angol könyvekből, és nagyon érdekes könyvritkaságok vannak kiállítva.

Nyilvános zenekari próba a Kultúrpalota Nagytermében. Nyilvános zenekari próba a Kultúrpalota Nagytermében.


Miből volt pénz minderre?

- A finanszírozás mindig a nagy kérdés. Nálunk még nem is nagyon gondolkodunk azon, hogy hogyan tud profitot hozni a kultúra. Az intézményi keretek között természetesen nem is kimondottan ez a fontos. Viszont ebből nem következik az, hogy ezzel nem is kellene törődni. Mert nyilván vannak olyan műtárgyak, amelyek azért kerülnek múzeumba, mert meg kell őrizni és kötelessége az államnak ezeknek a megfelelő állagmegőrzéséről gondoskodni. De ez nem kellene azt jelentse, hogy akkor most hátradőlünk, s nem is gondolkodunk azon, hogy hogyan lehet több látogatót behozni, ezzel némileg növelni az intézmény bevételét, és abból még több programkínálatot nyújtani, s ezzel visszaadni valamit az embereknek. Mert ez a múzeum küldetése, ezért van állami finanszírozása. Mert az emberekért, az embereknek van.

Ezek szerint neked nagyon tudatos közszolgálati, közműlelői beállítódásod van…

- Igen, én ezzel foglalkoztam a Múzeum előtt is, gyakorlatilag most is van egy kulturális egyesületem, nyáron a Kortárs Művészeti Fesztivált szervezem, és persze figyelemmel követem, ami a városban történik. És nagyon nem mindegy, hogy mi történik, mert itt élek.

Szerinted a Múzeumok Éjszakájának, mint programsorozatnak, mi a célja, szerepe, lényege, küldetése?

- Alapvetően az, hogy felhívni figyelmet a múzeumi gyűjteményekre, a történelmi örökségre stb. Mindezt egy olyan módon, hogy szokatlan időben nyitjuk meg a múzeumokat, és ez azért is jó – és talán egész évben lehetne ilyen akciókat szervezni – mert főleg az aktív lakosság körében sokan vannak, akik a hagyományos nyitvatartási időben nem tudnak eljönni többnyire, mert dolgoznak.

Az is idetartozik, hogy minden múzeum (s nem csak) nyitva van és be lehet pótolni azt, amire lehet nincs ideje az embernek, lehet „turistáskodni egyet a saját városunkban”. Itt náluk Vásárhelyen egy hozzáadott értéke az is, hogy már egy jó pár éve úgy szervezzük, hogy nem csak a múzeumok szerepelnek, hanem megszólítunk a városban olyan kulturális szervezeteket, vagy más intézményeket is, akik valamilyen formában hozzá tudnak kapcsolódni, tudnak programot biztosítani. Ilyenkor vagy a múzeum épületeibe hoznak programot, de számos esetben külön helyszínt is biztosítanak, és ott tesznek valamit hozzá az eseménysorozathoz. A rendezvénynek ez az aspektusa kimondottan a helyieknek szól.

Többször is hallottam látogatóktól, hogy „olyan mintha nem Vásárhelyen lennék”. Egyrészt, mert nagyon megtelik a város emberekkel. Én is nagyon szeretem látni azt, hogy programfüzetet böngészők szinte nekimennek egy oszlopnak, amikor próbálják kitalálni, hogy hova menjenek. Ilyenkor van egy nagyon jó lüktetése a városnak, ami máskor nincs. Illetve ilyenkor el lehet menni olyan helyekre, amelyek az év során zárva vannak, nem látogathatóak, de Múzeumok Éjszakájakor meg tudjuk nyitni. Például a főtéri Keresztelő Szent János plébániatemplom alatti örmény kripta. Most program szerint 2 órát volt nyitva, de 3 óra lett belőle, hogy mindenki le tudjon jutni. Vagy a Városháza tornya, ahova éjszaka soha máskor nem lehet feljutni.

"Jó napot kívánok, itt van a Tonitza kiállítás?"


Milyen volt a közönség véleménye például Tonitzáról, ami elég jelentős kiállítás?

- A Tonitza volt egyik legnagyobb látványosság a Múzeumok Éjszakája alatt, bár ez a kiállítás már egy ideje nyitva van, s még két hétig látogatható lesz. Ez a kiállítás a Maros Megyei Múzeum saját kiállítása, és voltak akik külön ezért jöttek el. Lehet, hogy eddig a Kultúrpalotában sem jártak, de ezért most eljöttek. Ha csak ennyire is sikerült becsalogatni az embereket, akkor az jó. És nagyon sok családos és nagyon sok gyermek jött el erre a kiállításra. Ami egy képzőművészeti kiállítás esetén elég ritkaság. Amúgy amióta a kiállítás nyitva van, óvodáscsoportokat is hoztak. Részben azért, mert a kiállítás témája a gyerekkor. A kiállítás úgy van megalkotva, hogy a festmények mellett játékritkaságok is vannak, amelyeket gyűjtőktől hoztunk. Illetve másrészt van egy külön játékszoba, ahol olyan játékok vannak, amik kapcsolódnak a kiállításhoz, Tonitzának a munkáihoz, és interaktívan tanulva el tudják foglalni magukat a gyerekek.

Akkor gyakorlatilag a múzeum intézményes szerepe és funkciója, illetve az ezzel kapcsolatos mentalitás is kezd megváltozni Vásárhelyen?

- Igen, és ebben eléggé elől jár a Maros Megyei Múzeum. Mi nem most kezdtük el a múzeumpedagógiát alkalmazni, ezt most már minden valamirevaló múzeum alkalmazza. Gyakorlatilag egy nagyon-nagyon hasznos eszköz, nem csak a gyerekek számára, hanem a felnőttek körében is. Nem arról szól, hogy az információt képileg vagy verbálisan közöljük, hanem csinálva, alkotva, részvétellel. És akkor sokkal jobban rögzül, illetve sokkal több mindent lehet átadni, ilyen foglalkozások év közben is vannak. A másik nagy volumenű rendezvényünk, az augusztusi Római fesztivál például teljes mértékben a múzeumpedagógiára épül.

És az zavaró volt, vagy jónak láttátok, hogy a rendezvényetek egybeesett a Városnapokkal?

- … és egybeesett a Folk Forum című fesztivállal, ami a várban volt, a Medve-tó napokkal Szovátán, az Agrománia fesztivállal Sáromberkén, szóval nagyon sok mindennel. Általában ilyen a május. A Múzeumok Éjszakáját mi nem szoktuk változtatni, hiszen ez az Európai Múzeumok nemzetközi napja, amely mindig a május 17-hez legközelebbi szombat. Sajnos ilyen ez a város: vagy nem történik semmi, vagy egyszerre minden.

Van egy olyan hozadéka, hogy ha már otthonról kimozdulnak az emberek, akkor lehet, hogy ellátogatnak egyik-másik rendezvényre is. Így volt például a Várban, ahol a Múzeum ottani épületét is látogatták, de közben a Folk Fórum fesztiválon is részt vettek. Nem mondom azt, hogy ez feltétlenül rossz, de nagyon vagány lenne, ha az év többi napján, több hétvégeken is lehetne különleges rendezvényből válogatni.

Interetnofotográfia kiállítás a Szűcsök bástyájában. Interetnofotográfia kiállítás a Szűcsök bástyájában.


Kicsit más téma: az intézmények vezetői és munkatársai lassan egy újabb generációból kerülnek ki, miközben az idősök nyugdíjba mennek. S ez természetesen meg fogja változtatni az egész intézményi-, kulturális életet is; zajlik egy nemzedékváltás. Te mindezt, hogy látod, tapasztalod?

- Hogy nem eléggé gyorsan!

Nem eléggé gyorsan?

- Természetesen egy nemzedékváltás sosem igazán gyors, mert a generációk nem tudnak olyan gyorsan cserélődni. S nem is biztos, hogy gyorsan kell a dolgok megváltozzanak.

Viszont számos olyan terület van, ahol már annyira megérett az idő a változásra… szerintem ezt érezzük a bőrünkön. És nem történik, és nem megy. Van egy csomó berögzült séma, amin nagyon kellene változtatni. Tehát egy csomó szempont miatt azt érzem, hogy nem elég gyors. És erre a váltásra mindenképp szükség van.

Ha a közönséget figyeljük, akkor kiderül, hogy a kultúra területe nem egy homogén közeg, különböző célcsoportok, értékek, szemléletek vannak, és ezeket mind másképp kell megszólítani. Nehéz ezt a nemzedékváltást, kultúraváltozást konkrétan megfogni, s megmondani, hogy mi lesz ebből. Nem tudom. Folyamatosan változik-változott a világ is. Mi lett belőle? Még a jelenben is nehéz megmondani, hogy mi a helyzet.

A vásárhelyi kulturális életben ez a nemzedékváltás mennyire történt meg, vagy miképpen történik? Hogyan képződik le ez a helyi kulturális intézményekbe?

- Hát intézményi szinten, és most azokra az intézményekre gondolok, amelyek a város vagy a megye fennhatósága alá tartoznak, tehát ezek a komoly intézményi struktúrák, lassabb az elmozdulás ilyen szempontból.

Ha pedig megnézzük a másik szektort, a civil szférát, a civil kulturális szervezeteket, akkor ott nagyon erőtlenséget érzek. És ez nyilván azért van, mert financiális gondokkal küzdenek, nincs meg a know-how, hogy hogyan tudunk egy szervezetet, rendezvényt felépíteni. Nincsenek komolyan gondolt stratégiák a továbbvitelre. Vagy humán erőforrás problémáik vannak. Valami elkezd kialakulni, vannak kezdeményezések, próbálkozások, aztán megszűnnek. Ilyenkor érdemes összevetni más városokkal a helyzetet. Nem is feltétlenül a legjobbakhoz mérve is úgy látom eléggé le vagyunk maradva, kulturális kínálat, kezdeményezőkészség stb. tekintetében.

Nyilván ezeknek megvan az oka. Amilyen a városvezetés, nem véletlen, hogy senkinek sincs kedve nekifogni. Mert egy kis egyesület pályáz kulturális forrásokért, és egyszerűen nem fizetik ki őket, vagy egy éves késéssel fizetik csak ki. Így ezek a kicsi szervezetek nem biztos, hogy túl tudnak élni.

Római legionárius eligazítás a Vár udvarán.Római legionárius eligazítás a Vár udvarán.


Számodra mit jelent az, hogy múzeum? Mi a múzeum? És mondj egy számodra példaértékű múzeumot!

- Ha nagyon le akarom csupaszítani, akkor a múzeum egy eszköz arra, hogy megismerjük magunkat és a körülöttünk lévő világot. És ezt független attól, hogy éppen milyen profilja van egy bizonyos múzeumnak, az emberiségről, a környezetünkről, a múltunkról és ez által a jelenünkről is próbál valamit elmondani. És így rólunk, rólam is személyesen. Valahol itt gyökereznek a személyes motivációim, vagy akár a szenvedélyem ehhez az egészhez.

Jó múzeum? Én nagyon szeretem a Petőfi Irodalmi Múzeumot.

És miért?

- Azért, mert egy elég megfoghatatlan dologgal, az irodalommal foglalkoznak, és megtalálták a módját, a módszereket, hogy hogyan lehet ezt megmutatni a közönségnek, és tényleg nagyon szépen, több oldalról, a kéziratoktól kezdve a költők, írók személyes tárgyaikig. Ez egy különleges terepe a múzeumoknak. Mert általában mire gondolunk? Festmények, cserepek, tárgyak és épületek. Pedig nem. Kéziratokat is lehet őrizni, értékesnek felmutatni, be lehet vonni az embereket: ebben nagyon sok kreativitás és gondolkodás van.

Szerinted Erdélyben a kultúrszakember-képzés hogy áll most?

- Kultúrmenedzsment szempontjából nem túl jól. Még viszonylag új szakmaként tekintenek rá. Lehet találni hasonló képzéseket, művészeti ügynök, vagy akár aki muzeológiát végez, az is tanul egy félév menedzsmentet... de konkrétan ilyent, hogy kulturális menedzsment teljes képzés nincs, csak mesterképzésben lehet találni. Külföldön ellenben már nagyon sok ilyen képzés van. Ezen a téren hiány van, lenne hova fejlődni. Közben vannak egyéb képzések, előadások, én is részt vettem ilyeneken, és találtam nagyon jókat. Viszont egyetemi-akadémiai oktatás-képzés szintjén van még mit behozni.

A másik probléma az, hogy intézményvezetőknek egyrészt óriási nagy a felelősségük és a támadhatóságuk. Bárki, akinek nem vagy szimpatikus, bármikor feljelenthet, elkezdődik egy kivizsgálás és téged akkor egy évig meghurcolnak. És ehhez képest amekkora ezeknek a kultúrmenedzsereknek a fizetésük… nem sok kultúrában jártas jó szakembernek van kedve bevállalni egy ilyen pozíciót. Egyrészt persze presztízs és nagyon szép, de nincsenek túl jól megfizetve.

Fülöp Tímea. Fotó: Bereczky SándorFülöp Tímea. Fotó: Bereczky Sándor


Mi a véleményed Vásárhelyről, a kulturális állapotáról?

- A városban rengeteg lehetőség van. És ezt azt hiszem, mindenki érzékeli. És ez az, ami a legeslegbosszantóbb, hogy látjuk, hogy ez is van, az is van, mindenünk van, s valahogyan még sincs semmi kihasználva. Sem a turizmus, miközben ott is rengeteget lehetne használni a kulturális életet… De minden vissza van fogva, főként a kezdeményező kedv. Én nagyon sok emberrel beszélgettem, ötletük volt, megpróbálták, de nem könnyű. Mert amikor a városvezetés nem támogatja, vagy egyáltalán ha hagyná, s nem gáncsolná el ezeket a kezdeményezéseket, akkor nyilván több minden megmozdulhatna. Ez olyan, mint a vállalkozók életében: ha a gazdasági körülmények, a vállalkozói atmoszféra megengedő, akkor sokkal szívesebben vállalkoznak. Hogyha nehéz, szigorított, és korrupció van, akkor senkinek nincs kedve belemenni egy ilyen buliba. És azt tapasztaljuk, hogy a hasonló kaliberű városok szárnyalnak el mellettünk, miközben mi állunk. És engem ez nagyon elszomorít.

Én ilyen cselekvő típusú ember vagyok. Egyébként a Kortárs Művészeti Fesztivál is úgy jött létre, hogy a barátaimmal ültünk, talán épp ennél az asztalnál, és azon sajnálkoztunk, hogy milyen ez a város. Hogy milyen jó lenne, ha ez lenne, ha az lenne, ha ilyen lenne… és oda jutottunk, hogy mi lenne, ha ezt megcsinálnánk. Nyilván nagyon kicsiből kezdtük építeni, de valahol el kell kezdeni. Viszont sokkal eredményesebb lenne jobb körülmények között. Tehát a város vezetősége irányából is kellene egy nyitás ahhoz, hogy ezek a kezdeményezések működjenek. Hogy érdemes legyen megpróbálni. Erről nem tudok sok pozitívumot mondani, mert óriási hiányosságok vannak.

S ami még nagyon tud bosszantani, az az, hogy ilyen mondvacsinált rendezvényeket csinálnak, csak pipáljuk ki, hogy megvolt. Ha szakmailag nézem a Városnapokat, akkor ez az érzésem. De hát, hogyha már veszik azt a fáradtságot, hogy valamit csinálnak, akkor mibe kerülne azt jól megcsinálni? Kicsit olyan, mintha kacagtatnák az embereket, vagy hülyének néznék őket...

És kritikusnak kell lenni: hiába mondjuk minden rendezvényre, hogy milyen hiper-szuper. Miben mérjük ezt a sikert? És magunkkal szemben is legyünk kritikusak.

Fotók: Maros Megyei Múzeum

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS