2019. június 24. hétfőIván
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Almodóvar, Rossz versek és sokféle nyalánkság: szubjektív TIFF-ajánló utolsó percre

összeállította: Kovács Bea 2019. május 31. 18:03, utolsó frissítés: 2019. június 05. 14:52

Ma startolt a 18. TIFF. Aki még nem döntötte el, hogy mire szánna mindenképp időt, annak segítünk: ezeket a filmeket a Transindex biztosan nem fogja kihagyni.


Filmkedvelőket, filmrajongókat és filmfanatikusokat kérdeztünk.


Kész Orsolya, az aszem.info szerkesztője

A TIFF minden évben egy több millió eurós költségvetéssel készülő, tíznapos, giga filmes fesztivál, az egyik legizgalmasabb és színvonalasabb kulturális esemény Kolozsváron (rengeteg filmmel és több helyszínnel a város és vonzáskörzetének legkülönbözőbb részein), amire érdemes Excel táblázattal készülni.

Engem első körben mindig a román nagyjátékfilmes blokk érdekel, még akkor is, ha javarészt az év folyamán is meg lehet tekinteni őket a mozikban. Az idén ezek közül kötelező Radu Jude új filmje, a Nem érdekel, ha barbárokként vonulunk be a történelembe (Îmi este indiferent dacă în istorie vom intra ca barbari), de Corneliu Porumboiu friss rendezését is nagyon várom, a La Gomerát, amit Cannes-ban is sokan szerettek. Jónak ígérkezik a versenyfilm kategóriában (ezt a szekciót egyébként is érdemes figyelni, ha nincs idő az Excel táblázatra, mindig remek jelöltekkel startol) is felbukkanó Marius Olteanu-film, a Szörnyetegek (Monștri), merész formai kísérletezéssel és témaválasztással.





Minden évben izgalmasak a Focus-szekciók is, idén az albán, a francia és a kínai filmes világba kaphatunk betekintést. Nekem a kínai most a legvonzóbb, régóta kíváncsi vagyok Yimou Zhang rendezőre vagy A mozdulatlan elefánt című Hu Bo-filmre – a fiatal kínai rendező alkotása abszolút közönség kedvenc (figyelem, majdnem négy órás maratoni vetítésre kell készülni!).

A magyar filmes blokkból most Az Úr hangja című Pálfi-film és a Rossz versek must-see, de Milorad Krstić Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs mozifilmje is jó élmény.



Amit a legjobban várok ezúttal, az Pedro Almodóvar spanyol filmrendező Fájdalom és dicsőség (Dolor y gloria) című önéletrajzi eposza, de alap Nadav Lapid izraeli rendező szintén önéletrajzi ihletésű tragikomédiája, a Szinonimák (Synonyms) is, amely a legjobb filmnek járó Arany Medvét zsebelte be az idei Berlinálén.

A doku-felhozatal szintén minden évben erős, ezúttal az Il Sindaco - Italian Politics 4 Dummies van nálam tervben.



Vetítik Wojciech Smarzowski lengyel rendező Kler (Clergy) című rekord nézettségű és óriási botrányt kavaró filmjét, amely élesen bírálja a katolikus egyházat, miközben olyan témákat vet fel, mint az egyházi visszaélések és szexuális erőszak. Évtizedek óta nem mutattak be ilyen nagy sikerrel filmet a lengyel mozikban, most egy egész szekció épül rá a Wojciech Smarzowski-filmre, nyolc másik hasonló témájú alkotással – nem könnyű blokk, de érdemes belőle szemezgetni.

Gergely Zsuzsa, a Kolozsvári Rádió szerkesztője

Régi vágású TIFF-rajongó vagyok, ami azt jelenti, hogy soha nem szempont az „Ezt egy héten belül le lehet tölteni!”, amit moziban láthatok, moziban nézek. Van két kedvenc kategóriám, a Supernova és a No limits, ezekből legalább két-két filmet idén is beiktatnék a programomba.

Szeretem, ha sokkolnak, ha borzongatnak, ha megsiratnak, ha megdöbbentenek, ha felhúznak, ezek az érzések a két kategóriából bőven szoktak érkezni. Kíváncsi vagyok az év tematikus tömbjére, a „Hittanórára”. Mindenképpen megnézek egyet, ami az egyház berkeiben zajló botrányokról szól, és egyet, ami a hit intimebb kérdéskörét érinti. Felkeltette az érdeklődésemet az Il Sindaco, Italian Politics 4 Dummies című film is, ami azt hiszem, a romániai politikai életre is ráhúzható fertőt fog megmutatni, muszáj belekóstolnom. Szeretem Almodóvart, ezért a Pain and Glory sem maradhat ki, akarom tudni, ki ez a szimpatikus őrült.



Várom a magyar filmeket, végre ismét lesz Pálfi György-film, és Reisz Gábor Rossz versekje is kell nekem. Corneliu Porumboiu La Gomera című új filmje állítólag film noir, lássuk, hazánkban milyen a fatális nő. Mióta kiájultam Bogdan Mirica Kutyák című filmjétől, azóta mindent szívesen nézek, ami nem román újhullám, hanem valami egészen más hang. A 3x3 kategóriában szerepel Agnès Varda, neki az utolsó filmjét nézném meg, ugyanis a Cleo 5-től 7-ig annak idején meghatározó alkotás volt számomra.



Az az igazság, hogy fesztivál közben minden egy-kettőre újraterveződhet, ugyanis a legfontosabb (már megint régimódi leszek) a szájhagyomány útján terjedő reklám: TIFF-rajongókkal cserélünk filmcímeket az utcasarkon, s az ő élményeik alapján újrakarikázom a programfüzetet. Ha nekem nem jön be az ő választásuk, utólag egy sör mellett nagyon jót lehet vitatkozni. Márpedig anélkül semmit nem ér a TIFF.

Bálint Katalin, filmkedvelő

A filmeket alapos utánanézés alapján választom: megnézem, mit ajánl pár kritikus és filmlap, meg hogy melyik film szerepelt a Berlinálén és Cannes-ban, ehhez jönnek a versenyfilmek és kész a program. A valóság azonban ennél sokkal kaotikusabb: miután az előzőeket végignéztem, rájöttem, hogy esélytelen mindet megnézni, és pár díjnyertes, kritikailag elismert filmet már a gyomrom sem bír, úgyhogy maradt a részleges szubjektivitás.

Nekem most fontos, hogy egy film szórakoztasson és minimálisan elgondolkoztasson (a sokkoló részeket idén igazán kihagynám), úgyhogy a választásom könnyebb hangvételű filmekre esett. Személy szerint nagyon szeretem a dél-amerikai és az izlandi filmeket, meg Almodóvart. Ezért felkerült a listára a Woman at War, a White White Day és a Pain and Glory.



Németh Szabolcs Előd, filmkritikus

Tiffező tervez, Tudor Giurgiu és Mihai Chirilov röhög. El akarom kerülni az utólagos idegeskedést, ezért évek óta csak halványan karikázgatom a programfüzetet. Felét sem tudom végignézni az eltervezetteknek, mert olyan álmos leszek az ötödik filmre, hogy nagyobb erőfeszítés nyitva tartani a szemem, mint követni a képkockákat. S amúgy is az a legnagyobb tanulság az elmúlt 6 évből, hogy a fesztiválban úgy kell keringeni, mint egy labirintusban: néha vakon, s lazán be kell térni egy-egy vetítésre, mert soha nem tudhatod, milyen lesz! A legjobb filmek zömét így láttam.

Okoskodom, de a főtéri vetítések háromnegyedét bejelöltem, mert nem szándékszom idén annyit moziteremben szorongani esténként, de erre esőisten is szemberöhögött. Ha zuhogni fog, beülök Árnyak-szekciós horrort nézni, mert azok is hanyagolódtak a múltban, szívesen adnék egy adrenalinfrissítést magamnak egy minőségi közösségi ijesztgetés keretében, ugyanis erre az év közbeni, gyenge rémfilmekkel nem sok lehetőség adódik.

Idén, ha jól tudom, nem lesz vetítés filmszalagról, főleg hogy az Urániából diszkót csináltak, de a klasszikusokat mindenképp érdemes újranézni nagyvásznon. A Bertoluccikon, s pár Michel Gondry-n biztosan ott leszek, s ha már Nicolas Cage tiszteletét tette, akkor az Ál/Arc mindenképp élmény lesz a főtéren, még viharban is!



A többit a szerencsére bízom, kivéve az új Florian Henckel von Donnersmarck (A mások élete/Das Leben der Anderen, 2006) Werk ohne Autor című új filmjét, akinek hollywoodi bukása után (The Tourist) állítólag ez a nagy visszatérése. De az obskúrus francia kultfilmes Quentin Dupieux (Rubber, 2010) vadonatúj őrületére, a Deerskinre is jegyet váltok.



Veres Szilárd, újságíró

A filmválasztásnál többnyire azokra a filmekre megyek rá, amiről olvastam már kritikákból, például az A-kategóriás fesztiválok tudósításából, és érdekesnek tűnt. Ilyen szempontból az idei TIFF-fel gondban lennék, mindössze a The Fall of The American Empire-ről olvastam, de arról legalább jókat - szatírába hajló heist-film, aminek az üzenete az, hogy sokkal könnyebb sima kapitalistaként a rendszer kiskapuit kihasználva bűnözni, mint megtervezni egy bonyolult rablást? Ide vele!



Ezen túl ismert nevekre mennék. Például Michel Gondry-nak rég nem láttam semmijét, szóval pont ideális lenne pótolni, meg újranézni moziban a kedvenceimet tőle. Hatalmas hiányosságom Agnès Varda, ha meg már pótolni akarom, a legjobb moziban. Ezen túl a Pauline Kael doksi is tökre érdekel, mivel elég komplex kép él róla bennem, de minden egyes újabb dologgal, amit megtudok róla, csak érdekesebb figurává válik számomra.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS