2019. június 24. hétfőIván
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mindenki szerelmes típus, csak van, aki nem beszél róla. Reisz Gábor villáminterjú

kérdezett: Kovács Bea 2019. június 06. 14:06, utolsó frissítés: 2019. június 08. 18:06

A Rossz versek rendezőjét, forgatókönyvíróját és főszereplőjét Kolozsvár főterén csíptük el, és versekről, kedvenc zenekaráról és az örök romantikusok sorsáról kérdeztük.


A TIFF magyar napján mutatták be Kolozsváron Reisz Gábor második nagyjátékfilmjét, a Rossz verseket. A film egy harmincas éveiben járó férfiról, Tamásról szól, aki egy kényelmetlen szakítás után arra kényszerül, hogy számot vessen eddigi szerelmi életével. A filmet másodjára ma, csütörtök este 19 óra 30-tól a Mărăști Moziban vetítik, és mindenkinek ajánljuk, aki valaha volt szerelmes és/vagy szakítottak vele. Reisz Gábor és filmje holnap Marosvásárhelyre is ellátogat.

A rendezővel Kolozsvár főterén beszélgettünk egy rövidet.

Melyik a kedvenc versed?

Reisz Gábor: Nem tudom. De tényleg nem. Nem olvasok olyan sok verset. Ciki ezt bevallani, mindig kínosan érzem magam, közben egyszerűen tény, de én nem olvastam túl sokat a gimiben, nem kapott el az olvasás. Mindig ott volt előttem és nagyon akartam, de valahogy szétcsúsztam kicsit ebben a „vízilabda-zenélni akarok-festeni akarok-filmezni akarok”-ban. Ellentétben a két-három generációval előtti rendezőkkel, én kevésbé inspirálódtam irodalomból, és az osztályomból más rendezők is vannak így. De igyekszem; most sok kortárs irodalmat olvasok, verseket is, de azt mondani, hogy a kedvencem – nagyon szeretem persze József Attilát, Kosztolányit a régiek közül. Voltam slam poetry esten, tetszik nagyon, amit Závada Péter ír, de azt, hogy „kedvencem”, nem merném mondani. Azt, hogy „a kedvenc rockzenekarom” azért merem mondani, mert nagyon sok rockzenekart ismerek.


És melyik a kedvenc rockzenekarod?

- Zágoni Bálinttal volt egy érdekes levelezésünk, mert amikor megtudtam, hogy ott leszünk a Rossz versekkel a TIFF-en, egyértelmű volt, hogy jönni kell, és már fél évvel ezelőtt megvettem a jegyet a Tool-nak a bécsi koncertjére…

Fotók: Gál LászlóFotók: Gál László

Ez tegnap volt.

- Tegnap volt. Kicsit szomorú voltam, hogy akkor ezt a jegyet el kell adnom… Nem gond egyébként, mert végül is 13 évvel ezelőtt voltak Európában, tehát semmi probléma, itt vagyok szívesen…

„Elmorzsol egy könnyet…”

- Hogy magyarázzam el Bálintnak, hogy mit jelent nekem a Tool? Írjak neki egy novellát? Ez így alakult. Nyilván a Rossz versek fontosabb, és imádok Kolozsváron lenni, nem volt még olyan kolozsvári túra, ami ne lett volna baromi jó. Tök szívesen jöttem, de az, hogy ez egybeesett, fájó volt. Most [a sajtótájékoztatón] kérték, hogy mondjuk el, hogy a 18 év mit jelent nekünk, és én mondtam, hogy nekem azt, hogy akkor ismertem meg a Toolt.

A filmben Valinak miért Arany János a vesszőparipája?



- Mert volt egy nagynéném, aki betéve tudta az Arany-balladákat, és nagyon sokat idézgetett belőle. És tényleg volt egy hülye asszociációm, hogy hasonlít Sztálinra. Erről sokat beszéltünk, hogy ez sértő-e, mi lesz, vajon kimennek az emberek a moziból. De semmi ilyen nem lett, hála Istennek. Erről van egy rövid történet: kerestünk képet Arany Jánosról, és a Petőfi Irodalmi Múzeum átküldött nekünk fotókat. Berkes Julihoz, a producerünkhöz érkeztek, és az egyikről azt hitte, hogy Sztálin…

Én soha nem gondoltam erre amúgy.

- Én se. Addig. Volt ez a könyv, „Így élt Arany János”… És az ott… Lehet ahogy be volt árnyékolva a kép, nekem az összekeveredett.


Ha nem is kapott el a versolvasás, írtál verseket, írsz verseket?

- Persze.

És jó versek?

- Nem. Nyilván szeretném, hogy jók legyenek. Írtam verseket, odaadtam egy lánynak, miután sikerült százat írni, ezek mind valóban megtörténtek. Nem voltak jók. Most volt alkalmam beleolvasni, mert készülünk egy furcsa kiadásra, ami részben a film, részben egy könyv. Erről még nagyon nem beszélnék, mert most kezdjük összerakni, de ebben lesz egy-két régi borzadályos [szöveg]. De ha esetleg jó is lenne, akkor a helyesírásom még jobban lehúzza, mert az se volt jó sose. De van a zenélés, és szeretek dalszöveget írni, úgyhogy ott próbálok valami eredetiséget belevinni. Nem tudom, mennyire sikerül, nem tartom magam egy komoly dalszövegírónak vagy írónak.

Színházban dolgoztál valaha?

- Nagyon szeretnék, de még nem volt alkalmam. De az, hogy nagyon szeretnék, egy éve, másfél éve van így. Nem jártam túl sokat színházba, de az utóbbi időben sokat járok és próbálom feltérképezni azt, hogy engem mi érdekel benne, milyen lehetőségek vannak. Jó lenne kísérletezni; van a film oldaláról egy csomó minden, amit jó lenne kipróbálni színházban, vetítős játékok, optikai trükkök. Most próbáltunk pályázni, nem nyertünk, de nem baj, remélem, összejön előbb-utóbb.


Szerinted aki szerelmes típusnak születik, mint Tamás a filmben, az mindig az marad?

- Mindenki szerelmes típus szerintem, csak van, aki nem beszél róla. Az utóbbi időben például nem vagyok szerelmes és nagyon felszabadító érzés. Kicsit úgy érzem, hogy nem próbálom megkeresni a magamban lévő hiányzó részeket, hanem megelégszem azzal, ahogyan vagyok, és ez jó érzés. De nem hiszem, hogy vannak emberek, akik állandóan ebben az állapotban vannak. Ezek is átmeneti időszakok. Azért mindig szeretnénk valakibe belekapaszkodni… Nem növi ki szerintem az ember. Nyilván, ha valakivel együtt élsz, mint a szüleim negyven évet, az egy másik helyzet. Tök jó őket látni, hogy fel tudnak menni a Várba, három órát sétálni és beszélgetni. Ez ritka, de történnek ilyenek, és ez jó. De nem tudom, hogy ők mennyire voltak szerelmes típusok, őket már csak így látom. Őszintén szólva nem tudom...

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS