2019. november 21. csütörtökOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Anekdoták a nem vastag, hanem „magas” szótörténeti tárról és három mondatok Éváról

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2019. június 24. 17:14, utolsó frissítés: 2019. június 25. 16:20

Családias hangulatban avatták fel pénteken a BBTE bölcsészkarán a Szabó T. Attiláról és Gyimesi Éváról elnevezett termeket.


A Babeș-Bolyai Tudományegyetem egykori Marianum épületének a 202-es termét nevezték el Szabó T. Attilá (1906-1987), nyelvészről, irodalomtörténészről, aki a szélesebb nyilvánosság számára alighanem a híresen hosszú és alapos Erdélyi magyar szótörténetei tár kapcsán vált ismertté, ami egy 14 kötetből álló munka és 1975-2014 között készült el.

A 203-as terem pedig mostantól Gyimesi Éva terem lett, aki nyelvész, irodalomtörténész, egyetemi tanár, és a BBTE bölcsészetének tanszékvezetője volt. Publicisztikai írásaiért Pulitzer-díjat kapott, leghíresebb munkája alighanem a Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába.

A 203. és 202. termek névtábláiA 203. és 202. termek névtáblái


A 202 kis termében alig maradt hely, a péntek délutáni meleg megrekedt a falak között, amin az sem segített sokat, hogy az utcára nyitottak egy ablakot. A kolozsvári forgalom zümmögése, tülkölése mégsem nyomta el az összegyűlt társaság családias zsongását. Benő Attila ünnepélyesen üdvözölte a közönséget, majd megnyitotta az eseményt.

A kerekasztal-beszélgetés Péntek János előadásával kezdődött, aki összefoglalta Szabó T. Attila életének hét jelentős állomását, mindegyiket egy-egy sorseseményhez kapcsolva. Így képet kaphattunk az 1900-as évek Fehéregyházáról, ahol Szabó T. született, majd a század eleji kollégiumi életről, a Skóciai protestáns teológiai tanulmányokról, a tudományos kutatói élet kezdeteiről. Majd a második világháború utáni kilátástalan, nyomasztóan magányos egzisztenciáról, aztán ismét a kutatómunkáról, kollegiális kapcsolatokról, majd a szótörténeti tár körüli szorgalmas munkáról. Az ismertető-tájékoztató előadás közben kivetítve fotókat láthattunk a nagy vonalakban felvázolt, történeti keretbe helyezett életpályáról.

Szabó T. (E.) Attila, a megemlékezés ünnepeltjének a fia, kollégája, kutatótársa, mindezt személyesebb vonatkozásokkal egészítette ki. Az előadás kitért arra, hogy milyen volt Szabó T. Attila tanárként, a szigorú vizsgákon melyik gesztusait, mozdulatait lesték félve a diákok. Arról is hiteles képet kaptunk, hogy a tanszéken hogyan dolgozott, illetve milyen fegyelem és felelősségtudat határozta meg az akkori egyetemi műhelyek atmoszféráját.

A közönség önkéntelenül elnevette magát, amikor kiderült, hogy a nyelvészeti tanszéken kötelezően fehér köpenyben kellett a nyelvészeti kutatómunkát végezni, amelyet a visszaemlékezés szerint Láng Gusztáv „nyelvészek lázas semmitevésének” nevezett. Majd az is szóba került, hogy ez a munka – a szótörténeti tár elkészítése, kiadása – nem lehetett egyéni vállalás, mi több, nemzedékeken átívelő feladattá vált: Szabó T. Attila még „tentával és pennával” kezdte, a következő nemzedék írógéppel folytatta, s ma már számítógéppel zajlik a munka.

Az ezt követő visszaemlékezés még személyesebbé, elevenebbé tették Szabó T. figuráját, hiszen Szilágyi N. Sándor mesélt, anekdotázott, magyarázott. „Hogy mondjam: rendkívül kötelességtudó, pontos egyetemi tanár volt.” Szilágyi N. Sándor mikor a Kriterionhoz kerül, szembesül a szótörténeti tár kéziratainak egy részével: „Én azt ésszel nem tudtam felfogni. Úgy képzeljék el, nem vastag volt, hanem magas.”

Mesélt a szerkesztési munka aprólékos jellegéről, a kezdeti lexikográfiai tapasztalatlanságukról, és Szabó T. hozzáállásáról. „Nem volt az a könnyű ember, aki könnyedén elhiszi, hogy másnak is lehet igaza” - mondja, amit Szabó T. E. Attila is megerősít: „Na, erre én jól emlékszem”. Végül nekem leginkább az a kép rögzül, ahogy a markáns, megszállott férfi „mindig gyalog járt, volt egy fekete bőrtáskája, azt így hátul összefogta, és baktatott”.

Péntek János, Szabó T. E. Attila, Szilágyi N. Sándor, T. Szabó Csilla és Fazakas EmesePéntek János, Szabó T. E. Attila, Szilágyi N. Sándor, T. Szabó Csilla és Fazakas Emese


A következő két előadó már nem ismerhette személyesen Szabó T. Attilát, viszont ők képviselik azt a nemzedéket, akik a munkáját, a munkásságát megörökölték. T. Szabó Csilla az Erdélyi Múzeum-Egyesület képviselőjeként mesél. Ennek az intézménynek a szellemiségében máig megőrződött egyféle munkastílus, az elmélyült, széles merítésű nagy munkák felvállalása, amely az Erdélyi szótörténeti tár szerkesztésével, gondozásával, és kiadásával idéződik meg. „A régi Kolozsvár, régi embereinek” szellemisége, beállítódása ez. S bár jelenleg a szótörténeti tár digitalizációja zajlik, az EME számára kiemelten fontos Szabó T. Attila hagyatékának-hagyományának ápolása, amelyet minden megemlékezésen, konferencián, kutatásban érvényesítenek.

Fazakas Emese azt a pillanatot elevenítette fel, amikor elsőkét találkozott Szabó T. Attila nevével, amikor az édesapja hazaérkezett a szótár első kötetével, ami nem csak a humán szakosok érdeklődését keltette fel. Már akkor látszott, hogy ez egy „hatalmas, csodálatos munka” lesz. Majd az anyag szerkesztőjeként, főszerkesztőjeként mesélt a mindent elborító cédulahalmokról, a munkáról, ami az utolsó két kötet végigolvasásából, korrektúrázásából állt. Megerősítette Szilágyi N. Sándor véleményét, hogy ez a munka nem csak egy tudományos ajándék, hanem emberi történetek, élethelyzetek tára, amelyből kibontakozik egy teljes világ. Végül kifejezte reményét, hogy sikerül legalább azt átadnia a diákoknak, hogy belenézzenek, picit megismerkedjenek ezzel a világgal, s majd merni fognak nagy terveket szőni. „Vagy legalább a kérdőjellel nyitva maradt címszavakat hátha megoldják, amiket az előző, és a mi generációnk nem tudott megoldani”. - zárta előadását.

A közönség ezután átment a szomszédos, 203-as terembe, amely Cs. Gyimesi Éva (1945-2011) nevét vette fel. A terem felavatása teljességgel eltért az előző eseménytől.

Selyem Zsuzsa röviden és közvetlen hangnemben elmondta, hogy megkérték Cs. Gyimesi Éva barátait, kollégait, tanítványait, hogy írjanak három mondatot a névadóról. Ezeket most felolvassák, és felragasztják a táblára, de arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szeretnének formális, kultikus eseményt, csak együtt lenni és megemlékezni. Ez a visszafogottság teljesen természetes volt, hiszen Cs. Gyimesi Éva tragikus halála és emberi közelsége összekeveredve még mindig jelen van a tanszék, a kolozsvári közösség, és az erdélyi értelmiség életében.

Három mondatok Cs. Gyimesi ÉvárólHárom mondatok Cs. Gyimesi Éváról


László Noémi, Láng Zsolt, Benő Attila, Kovács András Ferenc, és Vida Gábor olvastak fel műveikből, amelyek hol lazábban, hol szorosabban kapcsolódtak Cs. Gyimesi Évához vagy Szabó T. Attilához, vagy csak megidéztek valamit az 1989 előtti időkből, amely így vagy úgy, de mindkettejük életét meghatározta.

Nyitóképen a felolvasás. A szerző felvételei.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS