2019. november 14. csütörtökAliz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Központ a marginalitásban. A Sapientia film-fotó-média szemléjén jártunk

Kovács Bea Kovács Bea 2019. június 28. 18:03, utolsó frissítés: 19:29

Öregedés, periférikus élettapasztalatok, kelet-európai trash és egy csepp metareflexió: a First Cut III dinamikus képet adott a kolozsvári diákok munkáiról.


Az idei First Cut köntörfalazás nélkül magukra a munkákra fókuszált, semmilyen hagyományos értelemben vett kísérőprogram nem volt az esemény kínálatában. Míg a vetítések 18 órától kezdődtek, a fotókiállítás, az installációk, a hangosképek és egy hangjáték megtekinhető volt már 17 órakor. A főépület első emeletén Fazakas Bence Operation, illetve Vadász Botond DISTRICT F(ear) kiállításai voltak láthatók. Míg előbbi egy gyerekkori trauma, a műtéssel való találkozás felejthetetlen élményét dolgozta fel vegyes technikával, utóbbi egy képzeletbeli, szabad asszociációkból felépülő lakótelepet jelenített meg.

Nyitókép és fotók: Tóth HelgaNyitókép és fotók: Tóth Helga


Fazakas Bence képein egy férfi látható a benne rejlő különféle tárgyakkal, testrészekkel. A képek digitális és hagyományos kamerával, valamint nagyítással és klasszikus előhívással készültek, és a műtés tapasztalatának szürreális volták ragadják meg.



Vadász Botond képei a közösségi médiák jelenleg népszerű témáit, a brutalizmust és a szocreál építészetet hozzák közel a nézőhöz, azonban a szokásos fekete-fehér minimalizmus helyett a fényképeken a fiatalság és az önfeledtség színfoltjai is helyet kapnak. A szürkék és a tarkaság összeolvasztja a régit az újjal, a múltat a jelennel, a szocreált a hipszterséggel. Otthonosan érezzük magunkat Vadász világában, annak minden félelmével és paranoiájával együtt.


Hasonló trash életérzést teremt meg Tomasz Szewczyk Alo? Salut! című installációja, amely a lengyel cserediák romániai impresszióit rögzíti. Az installáció a kelet-európai Erasmus-élmény maradéktalan megidézése: bulik, drogok, haverok, szex és sok-sok zene. Szewczyk, úgy tűnik, meglehetősen aktív éjszakai életet élt Kolozsváron töltött hónapjai alatt, sokat ismerkedett, sok party-ra eljárt, és sokat fotózott közben.

A volt Idea bolt terébe érkezve egy egyetemista szobában találjuk magunkat, ahol enyhén repetitív és csöppet ködös-technós feldolgozásban megy az O-Zone Dragostea din tei című világslágerének első két sora (ha valaki külföldön volt cserediák, tapasztalhatta, hogy Drakulán kívül valószínűleg ez a szám ugrik be első mindenkinek Romániáról). Szewczyk szobájában üres borosüvegek, százféle színű karszalagok, hajnali snapshotok, elhasznált ocb-k és egyéb cserediák-kelléket találhatók. Ezt a látképet a külföldi egyetemek biztos nem mellékelnék a romániai Erasmus-program reklámfüzetébe, pedig úgy valós, hogy végtelenül sarkított: szex, drogok és italo disco.



Az installációk közül a Fourth Wall mozgatta meg leginkább a látogatókat, azoknak ugyanis egy rövid, önreflexív filmes összeállítás megtekintése végig kellett menniük egy Lynch-hangulatú kis folyosón. Az elsőéves mesteris diákok (Incze Kata, Búzási Gyopár, Frunza Roland, Török Etele, Gzenes-Kristófi Gergely és Miklós-Deák Hunor) a színházi és filmes értelemben vett negyedik falat értelmezték újra a közösségi médiák korára való tekintettel. A kukkolás visszacsapódását ragadja meg a Fourth Wall, amikor a kifelé tekintés értelemszerűen maga után vonja a visszanézés gesztusát is. A kis vörös lámpákkal megvilágított szűk folyósón két helyen kukkolhattunk, és meglepő módon, nagy titkok helyett, egymást láthattuk viszont.



Tóth Helga installációja, a Nature Bubble „a tágabb környezetünkről való leszakadást, a természettől való elidegenedésünket vizsgálja”. Az egyetem stúdiótermében egy kényelmes (rendezői?) székbe ülve, igazán zen állapotba lépve csodálhatjuk azt, ami a természetből maradt: zöldövezet képernyőkön, madárhangok lejátszóról, a szél érintese a bőrünkön – képzeletben. Ahogy telefonjaink és laptopjaink egy biztonságos, de mesterséges buborékba szippantanak, úgy érdemes megfontolni, hogy az ember természettel való viszonya, a természet közelségére való igénye változott-e a technika fejlődésével. Tóth Helga installációjában ülve arra jutok, hogy nem, de néha mégis megelégszük egy virtuális erdővel ahelyett, hogy összesároznánk a cipőnk.



Hangosképeket Dózsa Endre, Fazakas Bence, Jámbor Erik, Lestyán Kata, Mátyás Zsolt, Medve Ferenc és Nagy Márton mutattak be. A munkák egy saját készítésű fotóhoz készült saját rögzítésű hangokból-zörejekből álltak, és a kép-hang összjátékára kérdeztek rá. Száva Hunor Levente Corporate Purgatory rádiójátéka ugyancsak egy állóképhez rendelt hangjáték volt, itt viszont zörejek helyett egy korporatista cég két, egy régi és egy új alkalmazottjának párbeszédét hallgattuk a multik bonyolult működéséről és a szigorú szabályrendszer útvesztőiről.

Mátyás Zsolt Törés című hangjátékának fotója. Fotó: K.B.Mátyás Zsolt Törés című hangjátékának fotója. Fotó: K.B.


A vetített kisfilmek közül voltak kiemelkedők és kevésbé megfogók is, de mivel mégiscsak egyetemisták munkájáról van szó, nem lenne túl szerencsés rangsorolni az alkotásokat. Kovács Flóra R.E.M. fázis című kisjátékfilmje egy fiatal nő jelenlegi és gyermekkori énjei között ugrálva próbálta megfogalmazni a külső-belső valóságok közti átfedéseket. Tóth Helga Áramszünetje egy testvérpár életéből ragad ki egy jelenetet, és főként a fényjáték és a párbeszéd természetessége miatt volt emlékezetes. Tóthpál Béla Blue Day című, 23 perces kisjátékfilmje egy skizofréniában szenvedő fiatal viszontagságait igyekezett megfogalmazni, az életösztön és a halálösztön között vacillálva. Csapó Huba dokumentumfilmben mutatta meg a gyimesi tájat és a hangszerkészítés mikéntjét: Gyimesek ritmusa című 15 perces alkotása kép, hang és ritmus játékából varázsolt egyedi utazást. Páll Adél Nagyothalló című animációs kisfilmje egy öregúr és kutyája rutinos világába vezet, aminek meghittségét hirtelen váltja fel az erős hangok zavara.

Részlet a Gyimesek ritmusából.Részlet a Gyimesek ritmusából.


S.M.T.M. címmel rendezett az amerikai gyártásra hajazó rövid akciófilmet Benő Pál-Árpád, Farkas Boglárka pedig egy temetés apropóján reflektált a bensőséges családi együttlétekre, a halál és az utána folytatódó élet törvényszerűségére a fekete humort sem mellőző Amit nem vettünk észre kisfilmjében.

Kali Andrea Farkas Boglárka filmjében.Kali Andrea Farkas Boglárka filmjében.


Frunza Roland Eb gondolat című alkotása ugyancsak az elmúlást tematizálta: a főszereplő idős Lajos egy váratlan látogató hatására úgy dönt, hogy megkövesedett rutinjait valami életszerűbbre cseréli – kérdés, hogy mit szól ehhez maga az élet. Szentpéter Zsolt Nosztalgiája a virtuális valóság-függőség esetét tárgyalta egy vizualitásában letisztult alkotásban. Miklós Nóra 35 perces dokumentumfilmje mélyszegénységben élő nagycsaládoktól származó gyerekeket mutatott be a közönségnek, akik szociális munkások és tanárnők figyelme, fegyelme és türelme mellett nevelkednek, egy jobb és élhetőbb élet reményében (Tejjel kifli).

Tejjel kifli. Kép Miklós Nóra dokumentumfilmjéből.Tejjel kifli. Kép Miklós Nóra dokumentumfilmjéből.


Nehéz lenne általánosságokban beszélni a bemutatott filmekről, viszont pár közös pontot és észrevételt kiemelnék: értékelendő az idősebb generáció képviselői felé való fordulás, a társadalmi érzékenység és a Kolozsváron túli helyek és életek feltérképezése is. A nem hétköznapi élettapasztalatok (mentális betegség, testi fogyatékosság) témaként fontosak, kivitelezésük azonban sokszor közhelyessé válhat – ez alól az érintett művek sem tudtak teljesen kibújni. A mainstream vagy amerikai topikok újraértelmezése pedig akkor tud sikeres lenni, ha valamilyen helyi vonatkozásba ágyazódik: a túlzott Hollywood-lenyomat elfedi a saját szemszögeket, bár ebben az alkotói fázisban (egyetem alatt, egyetem végén) a szuverén hang vállalása értelemszerűen nehéz feladat.

A kisfilmek azonban azt bizonyították, hogy ha valaki meg akar csinálni valami, módot kap rá: a módszer, a technika mindig fejlődik, és a kreativitás sem fogy el attól, hogy élünk vele. Bízunk abban, hogy a diákok kisfilmjei online is elérhetők lesznek majd, hogy azok is, akik nem vettek részt a First Cut III-an, megnézhessék, hogy gondolkodik, mit lát a világból egy fiatal itthoni filmes.

Nyitókép: Tóth Helga

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS