2019. aug. 22. csütörtökMenyhért
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nekem a Beatles... Danny Boyle új filmjét ajánljuk

Kovács Bea Kovács Bea 2019. július 28. 10:38, utolsó frissítés: 10:40

Ha szereted a Beatles zenéjét, és egy könnyű nyári filmre vágysz, megtaláltuk neked.


Milyen lenne a világ, ha nem létezett volna a Beatles, ha nem lett volna John, Paul, George és Ringo? Nem lenne a Yesterday, a Let it be, a Hey Jude, az Eleanor Rigby, de nem lennének se eperföldek, se sárga tengeralattjárók, nem lenne fontos az Abbey Road, máshogy szólna a rock’n’roll? Nem lenne minden szerelemre egy dallam, és nem született volna meg Danny Boyle utolsó filmje, a Yesterday sem.

A zenés komédia főszereplője, Jack Malik (Himesh Patel), egy csalódott zenész, aki kudarcai miatt közel áll ahhoz, hogy lemondjon gyermekkori álmáról. Egy autóbaleset következtében egy párhuzamos valóságban ébred fel, és nem csak két foga hiányzik, hanem a világból a Beatles is. Jack barátainak játssza el a Yesterday-t, akik könnyekig hatódva ámulnak a férfi új szerzeményén. Csakhogy mégsem ő írta ezt a varázslatos, szívbemarkoló dalt, ismételgeti Jack, de senki nem hallott erről a négytagú bandáról, senkinek nem ismerősek a dalok, és a férfi, menteni próbálva a helyzet abszurditását, úgy dönt, életre kelti a Beatles-életművet.



A közel kétórás filmet elsősorban megrögzött Beatles-rajongóknak ajánlom, ugyanis a Yesterday referenciahálózata akkor tud teljes mértékben működni, ha előzetes tudásba ágyazódik. A film valójában a hős útjának egy zenés újragondolása, amely során szerelem, kaland, kudarc, veszély, kísértés, kihívás és méltó jutalom is kerül Jack elé, és mindez a Beatles zenéjének vonzásában. Ahogy Jack próbálja felidézni az elfelejtett dalok szövegét és igyekszik pontosan újrakreálni a legendás számokat, rövid részleteket hallunk a legismertebb Beatles-művekből. Daniel Pemberton átdolgozásában frissen hangzanak ezek a dalok, de inkább mintaként hatnak, ugyanis csak pár másodpercet, egy-egy strófát énekel belőlük Jack. A gyors vágás és a film pörgőssége miatt nem lehet úgy igazán belehelyezkedni a dalokba: épp kapunk egy keveset a jóból, és aztán gyorsan máshol tartunk már.


A Yesterday szerethető szereplői, álomszerű, utopisztikus világa, naiv konfliktusai és humora miatt habkönnyű film. Szerepel benne önmagaként Ed Sheeran, tinik és ötvenes anyukák szomorú szemű kedvence, aki a filmben annyira természetes és humoros, hogy szinte elfelejtette velem, mennyire nem bírom a zenéjét. Ebben a párhuzamos univerzumban ugyanis, amelyben nincs Beatles, Sheeran a legnagyobb dalszerző-énekes, akit szinte azonnal letaszít trónjáról Jack, a saját szerzeményként eladott Beatles-dalokkal.

Jack és Ed. Fotó: Vanity FairJack és Ed. Fotó: Vanity Fair


A kiégés széléről visszatérő zenész, látva, hogy tényleg senki nem tudja, ki volt ez a négy zenés kedvű fiatalember, úgy dönt, hogy Jack Malik-alkotásként mutatja be az éleművet. Az éles szemű, ambíciózus menedzser, Debra (a zseniális humorú, ezerarcú Kate McKinnon) le is csap az új sztárjelöltre, és az amerikai sztárgyár receptje szerint készül elindítani a pályán Jack-et. Nem nézi ezt túl jó szemmel Ellie (Lily James), Jack gyerekkori barátja és egykori „menedzsere”, aki évek óta szerelmes a férfiba. Az olyankor drámaibba csapó feszültséget legtöbbször az elszállt jóbarát, Rocky oldja el, aki Joel Fry alakításában az egyik legszínesebb karaktere a filmnek.

Az apró fordulatokkal, sok lendülettel és még több jókedvvel megcsinált történetet nem érdemes most spoilerezni, de annyit mondhatunk: ebben a világban a jóindulat a nyerő. Jack-nek is van lelkiismerete, mégiscsak brit, nem amerikai, a zene érdekli, nem a pénz. Fontos a barátság, a szerelem, a család, a zenélés öröme, és ezek az értékek, úgy tűnik, megállják helyüket egy olyan (fiktív) világban, ahol a békés együttélés egyik legnagyobb hírnöke él. Hogy ki ő? Kiderül a film végén.

Ellie, Jack és a zene. Fotó: Royak DailyEllie, Jack és a zene. Fotó: Royak Daily


Én sírtam a filmen, de a Beatles-t hallgatva is sírok. Hogy lehet nem szeretni a Beatles-t? Kételkedők kíméljenek. A Yesterday disztópia és utópia között mozog, nézőpont kérdése. Nem akar nagyot mondani a világról, de felveti a populáris kultúra és a popzene fontosságának kérdését. Rákérdez arra is, hogy melyek a közös dalaink, amelyek kortól, helytől és időtől függetlenül összekötnek, hogy létrejöhetne ma, 2019-ben egy olyan kaliberű és világszemléletű együttes, mint a Beatles, és, még fontosabb, lenne-e sikere? Hogy Paul McCartney, John Lennon, George Harrison és Ringo Starr tudna-e nagyot dobni ma, vagy a pacifistákban is kételkednénk már a poszt-igazság korában? És ha nem lenne Beatles, és tényleg Ed Sheeran lenne a világ legjobb dalszerzője, akarnánk-e valaha még bekapcsolni a rádiót? Még jó, hogy csak egy film.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS