2019. aug. 22. csütörtökMenyhért
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nem látni a füsttől az előadást. Színházas mémek belsősöknek és nem csak

Kovács Bea Kovács Bea 2019. július 29. 17:17, utolsó frissítés: 17:45

Cseke Tamás teatrológus hallgatót, a Színházas mémek Facebook-oldal ötletgazdáját kérdeztük az egy képbe sűríthető, szakmai tragikomédiákról.


A Színházas mémek oldal egyik képe akkor jött elém a Facebookon, amikor épp azon gondolkodtam, hogy mivel tudnám megfogni a Transindex kultúra rovatának olvasóit.

by Darvay Boti. Képek forrása: a Színházas mémek Facebook-oldalaby Darvay Boti. Képek forrása: a Színházas mémek Facebook-oldala


A magas és populáris kultúra szembeállítása már akkora közhely, hogy elsütni is kár, és nem is biztos, hogy érdemes különválasztani a kettőt. De annyi biztos: művészeti szakmákban általában hatalmas szakadék tátong alkotói koncepció és befogadói igény között. Ez igaz a színházra is.

A mémek világában legtöbbször általánosan fellépő helyzetek, problémák, jellemvonások tematizálódnak. Cseke Tamás ötlet- és házigazda kivitelezésében a Színházas mémek oldal is azokra a kényes pontokra tapint rá, amelyek a színházi szakmában vezérmotívumként jelennek meg.

A rendezői attitűdök, a színészi hozzáállások, a műszak felelősségvállalása, a dramaturg (létezésének) enigmája, a kritikus (vélt vagy valós) hatalma, a drámairodalom abszurdumai, a repertoárok sablonossága, az átlagnéző igényei és a kortárs színházi törekvések - ezek szolgáltatják az alapját azoknak a képeknek, amelyeket most ajánlunk színházkedvelő olvasóinknak.

by Borsi Krisztiánby Borsi Krisztián


„Eredetileg antik görög mémekként startolt az oldal”, meséli Cseke Tamás, aki jelenleg másodéves teatrológia szakos hallgató a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Tóth Zsófi színészhallgató kollégájával ébredtek rá egy reggel, hogy a kötelező egyetemi tanagyag (az ógörög drámairodalom) egyben remek mémforrás is. Az első mémet Szophoklész Antigonéja ihlette: „Antigoné az élő testvére helyett a halott testvért választja, és ez nyilván indokolt a drámán belül, kontextusból kiragadva komikus”, emlékszik vissza Tamás az ősmém fogantatására.



Mivel az elején csak évfolyamtársaik értették és értékelték a poénokat, Tamás úgy döntött, hogy kitágítva inspirációs forrását, a színházi élet egészéből merít. Így született meg az „Alternatív színház starter pack”, utat törve a színházi szakma összes sajátosságának, örömének és kihívásának.



„Mindenkinek szól az oldal, de elsősorban azoknak, akik valamennyire jártasak a színházban, színházról tanulnak vagy színházban dolgoznak”, mondja a célközönségről Tamás. Beismeri, hogy az átlagnéző, aki nincs beavatva a színházi előadások folyamatába, nem biztos, hogy érteni fogja a mémeket. Viszont azok, akik belsősként nézik a képeket, nevetve vagy nem, de meg tudják majd állapítani, hogy „hát ez így van”.



Az oldal eddig javarészt pozitív visszajelzéseket kapott, de Tamás vigyáz is arra, hogy ne foglaljon feltétlenül állást, ne fikázzok senkit, és ne akarja megmondani a tutit. Eddig, úgy tűnik, mindenki megértette, hogy az (ön)irónia nem sértő szándékú, és ez Tamás szerint annak tudható be, hogy színházi körökben közvetlen és önazonos emberek mozognak. Meglepte viszont, hogy mekkora távolságra jutottak el, mind földrajzi, mind szakmai értelemben, a mémek: „pont ugyanúgy nevet rajtuk egy aprócska vidéki színház önkéntese, mint egy, a szakmában nevesnek számító kritikus”, számol be a feedback-ről Tamás.



„Körülbelül 65-70%-ban egyedül találom ki őket, a maradék 30-35% vagy mások által beküldött mém, vagy mások által felvetett ötlet, amely nem konkrétan mém, hanem alapanyag, például drámabeli vagy előadásbeli szituációk, saját színházi tapasztalatok”, mesél a munkamódszerről az oldal házigazdája. „Van úgy, hogy már akkor eszembe jut, hogy ebből jó mém lehet, amikor valaki elkezd mesélni, de van, hogy elraktározódik, és egy impulzus hatására válik ötletté. Fel kell ismerni a történetekben azokat a részleteket, amelyek igazságot hordoznak úgy, hogy egyben komikusak is.”



A jövőre tekintve Tamás elmondja, hogy konkrét célkitűzései nincsenek, de szeretné, ha tovább növekedne az oldal, és ha a követők ötleteket, sőt akár kész mémeket is beküldenének. „Akármennyire is próbálok lépést tartani, a mémjeim a saját műveltségem határánál végződnek. Egyedül nem olvashatok el mindent, nem tudhatok minden szituációról, viszont hiszem, hogy mindenkinek van legalább egy olyan története, amit megéri megosztani”.

Az oldalon nemrég elindult egy új kezdeményezés is, amelynek célja, hogy színházi dolgozók küldjenek képet színházuk nézőteréről, egy anekdotával ellátva, amelyhez aztán mások is kapcsolódhatnak.

„Számomra a színház az a környezet, ahol a legjobban meg tudom ismerni az embereket. Használjon bármilyen színházi kulcsot az előadás, az az alapja, hogy élő emberek csinálják élő embereknek. Színházi alkotóként erre kell a legjobban odafigyelni: hogy aki bemegy az előadás terébe, ne úgy jöjjön ki onnan, ahogy bement”, feleli Tamás arra a kérdésemre, hogy mit jelent neki, az ő életében a színház. „Az igazán jó előadások képesek erre. Bár senki nem tudja megfogalmazni, mit kapott, mégis érzi, hogy több lett.” Az alkotó-alkotó, illetve alkotó-néző viszony kapcsán hozzáteszi: fontos, hogy figyeljünk oda egymásra, hogy megismerjük egymást, főleg azért, hogy ezáltal mindketten többek legyünk.



Nyitókép: Színházas mémek

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS