2019. szeptember 20. péntekFriderika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hadat üzenni az őszintétlenségnek. Találkozás Kincses Rékával

Tőkés Hunor 2019. augusztus 24. 12:15, utolsó frissítés: 2019. augusztus 26. 15:50

A rendező önmaga kereséséről, az emberek megértéséről mesélt, és arról a kalandos sodródásról, amely előbb Ázsiába, majd Berlinbe röpítette.


A marosvásárhelyi születésű rendező, író, dramaturg nevéhez olyan filmek és előadások fűződnek, mint például a Szülőföld, szex és más kellemetlenségek, a Balkán Bajnok, a Double Bind, a Nem vagyok Miriam és a Romos Sapiens. Közös bennük, hogy az emberközpontú szemlélet, a jelenségek feldolgozni, megérteni akarása mindegyikben hangsúlyosan jelen van.

A 10. Kolozsvári Magyar Napokon szervezett beszélgetésen Egyed Emese az alkotó lázadó természete kapcsán úgy fogalmazott, hogy Kincses Réka "vad leány volt, akit mostanra egy megállíthatatlan Hermésszé festett át az idő". Nem véletlenül, hisz a dokumentumfilmekben is jártas színházi író és rendező, mielőtt rémálomtól vezérelve kezébe vette életének irányítását és útnak indult felfedezni a világot, megvalósítani álmait, hadat üzent az őszintétlenségnek.

Kincses Réka a rendszerváltást követően egy összekovácsolódott, ötvenfős magyar tagozat oszlopos tagjaként érkezett meg Marosvásárhelyről Kolozsvárra. Az évfolyamon tanulók közül ma sokan írók, költők, a kulturális élet ismert tagjai (Vida, Jánk, Vermesser stb.) A kilencvenes váltás utáni néhány év olyan volt, mint a robbanás utáni csend. Egy pillanatra megállt az idő, a jelen uralkodott. Nem volt rendszer, amibe bele lehetett volna simulni, nem voltak célok, nem volt karrier. Senki nem tudta, hogyan tovább - meséli. A káosz szabadságában töltöttek el egy-két nagyon intenzív és kreatív évet, utána mindenki elindult a maga útján, a lehető legkülönbözőbb irányokba. Sokan éppen külföldre.

Egyed Emese és Kincses Réka a beszélgetésen. <i>A szerző felvételei</i>Egyed Emese és Kincses Réka a beszélgetésen. A szerző felvételei


Kincses Réka Budapesten át - egy Ázsiai kitérővel - 1996 elején Berlinbe költözött, ahol azóta is él. A bejárt utat sok munkájában is tematizálja. Generációjának jellegzetes témáin túl erősen foglalkoztatja a kultúrák közötti, többnyelvű létezés, az identitás rétegei a globalizált kultúrában. És ezen belül a nő és férfi szerepének átalakulása is.

Németül már az utazás előtt is tudott, az út során pedig szótárból angolul is megtanult, derült ki a beszélgetésből. Ezért is választotta a londoni filmegyetem berlini kirendeltségét. Nyolc éve könyvet is ír németül, mivel ezen a nyelven szabadabbnak érzi magát. Véleménye szerint a magyar irodalomoktatás hierarchiákat szigorúan ápoló világában a zsenik – akik általában férfiak – írnak, és a többiek, ha szerencséjük van, esetleg olvashatnak. Az ebből a helyzetből származó görcseit egy idegen nyelv használatával sikerült levetkőznie.

Elmondása szerint sok idő telik el két munkája között, mivel minden projektje személyes szívügye, és meg kell érjen benne. Ha nem érzi ezt, akkor inkább nem csinálja. Berlinben egyébként egykori egyetemén tanít, bár tart órákat Marosvásárhelyen is.



Kincses szerint nem lehet igazán megérteni, és arányaiban felmérni azt, hogy miben élünk, ha nem ismerjük a világot, és nincs viszonyítási alapunk. „A magyar kisebbség helyzete belülről nézve szar, kívülről elég rózsás”. Hozzátette, a kisebbségben élők ugyanakkor intenzíven tapasztalnak, elsődleges gondként kezelnek olyan problémákat, amelyek a többségben élők számára teljesen érthetetlenek.

A spanyolok ugyanolyan nehezen értik a baszkokat, mint a románok a magyarokat, vagy akár a németek a magyarokat - véli. Kincses rájött arra, hogy a határ tulajdonképpen nem a románok és a magyarok, hanem a kisebbségiek és a többségiek között húzódik. Kurd barátai pl. tökéletesen értik a témákat, míg német férje már kevésbé. Ugyanakkor 5000 népcsoport él a Földön és 200 ország létezik. Ezért egy globális fontosságú dolog az, hogy a saját állammal rendelkező népek megtanulják érteni és elfogadni, esetleg értékként felismerni a diverzitást - és vice versa.



Mert nem magától értetődő az, ha egy népnek saját országa van, hanem egy privilégium és felelősséggel jár. Viszont a kisebbségnek is mindig van felelőssége. Ez különösen a Double Bind című magyar-román színházi előadás kapcsán derült ki számára. A próbafolyamat során terápiás módszereket is használtak. A pár hetes műhelymunka alatt, ahol helyet kaptak olyan csoportterápiás módszerek is, mint a család- és rendszerállítás vagy a pszichodráma, de a filmszínészetben ismert Meisner-technika és a method acting is. Ezáltal megmutatkoztak a dominancia és alárendeltség olyan rétegei is, amelyek nem tudatosak, csak a test emlékezetében élnek.

Aki kisebbségiként szocializálódott, másként használja a teret, másként van jelen, mint az, akinek a létjogosultságát sosem kérdőjelezték meg. A felismerés azonban kötelez is, mert a minták megváltoztatásával, kisebbségiként is sokkal jobb helyzetbe lehet kerülni. Hiszen a törvényi alap sokszor megvan rá, és Kincses Réka szerint pont ezért kell megtanulnunk használni a rendelkezésünkre álló teret.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS