Balla Zsófia: akárhol legyek a világban, ha az otthonomról álmodok, mindig Kolozsváron vagyok
Tőkés Hunor 2019. augusztus 26. 18:22, utolsó frissítés: 20:40A diktatúra idején sikerült írásaiban úgy elrejtenie az igazságot, hogy azt a cenzorbizottság sem vette észre, hangzott el.
Ahogyan élek címmel ünnepi beszélgetésen vett részt Balla Zsófia, költő, író a Kolozsvári Magyar Napokon, ahol Mészáros Sándorral, a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent, A darázs fészke című esszégyűjteményről, a kommunista korszak írói szerepvállalásáról, emberi sorsokról és az irodalmi jelenről is beszélgettek.
A jelenleg Budapesten élő, kolozsvári származású költő publikált már esszét, tárcát, bábdarabot, librettót, interjúkötetet és rádiójátékot. A Kalligram Kiadó gondozásába most megjelent értekező lírája a költői gyakorlatban megélesedett pillantását, humorát hozza a felszínre első és egyben összefoglaló jellegű esszékötetében.
Ballai Zsófia és Mészáros Sándor a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében. A szerző felvételei
Az esszéista műveit Mészáros szerint páratlanul rokonszenvessé teszi néhány ritka tulajdonsága: bensőséges, elmélyedő hangneme, egyetemes értékekre összpontosító szemlélete, világos stílusa, a költői gyakorlatban megélesedett pillantása, humora. És főleg: a versengő értékek egyidejű felismerése. A kötet, semmi kétség, a klasszikus ízlés, néhány magas szempont és egy méltányos elme fényjelzése - hangzott el.
„Balla Zsófia azok közé tartozik, akiknek súlyos tudása van ahhoz, hogy nagy kérdésekben illetékesek és szellemesek maradjanak” – írja az újonnan megjelent esszégyűjtemény hátlapján szerkesztője.
A kiadó igazgatója szerint Balla Zsófia mindig is megmaradt kolozsvárinak, valahol mindig jelen volt írásaiban ez az identitás, amire a költő elismerte, ha azt álmodja, hogy otthon van, mindig Kolozsvár jelenik meg lelki szemei előtt, akárhol is tért nyugovóra. Első számú otthona ugyanis mindig Kolozsvár marad. „Mindazonáltal egyik magyar író sem lokális, akárhol szülessenek, az egyetemes magyar irodalomnak a részei” – jegyezte meg Mészáros.
A költő annak a nemzedéknek az oszlopos tagja, akik az erdélyi magyar irodalom tradícióját szándékoztak megújítani. Mészáros szerint már-már a magyar irodalommal szembemenőnek látszott kezdeményezésük. A kortársak jelentős hatással voltak közösségükre, de egymásra is. Ezek közül Balla Zsófia kiemelte: Szőcs Gézát, Egyed Pétert, Tamás Gáspár Miklóst, Markó Bélát, Cselényi Lászlót és öccsét, Bélát. Utóbbiról Balla azt is megjegyezte, hogy Eszterházy Péter azt mondta róla, Cselényi Béla a legtehetségesebb ismeretlen költő. A lista Selmeczi Györggyel, Orbán Györggyel és a néprajzkutató Salamon Anikóval folytatódik, de korántsem ér véget. A költő úgy véli, a felsorolásnak tagja minden tanára is, akik között Bretter György is megtalálható.
Tordai Tekla, Tompa Gábor és Gergely Balázs felköszöntik Balla Zsófiát és Mészáros Sándort.
Egy Babits Mihály idézettel lehet talán a leginkább Balla Zsófia költői szerepvállalást összefoglalni, amit fel is olvasott a beszélgetés során: „Az „áruló” írástudó tehát nem avval lesz árulóvá, ha lába nem megy egyenesen a Csillag felé, melyre ujja mutat. Az árulást akkor követi el, ha nem is mutat többé a csillagra. Léptei magánügyek; de szavaiért és útjelzéséért felelős a világnak, melynek kalauzává szegődött” –.
Ballai Zsófia dedikálja köteteit.
Balla Zsófiának a romániai diktatúra idején sikerült írásaiban úgy elrejtenie az igazságot, hogy azt a cenzorbizottság sem vette észre. Meghatározó időszak volt ez az életében, amit érdekes tapasztalatnak nevezett, hozzátéve azonban, csak utólag visszanézve az.
Amikor december 20-án, a forradalmi hangulatban vértócsákra ébredt a város, amit hallani és látni vélt, amikor bemondták, hogy Ceausescu és felesége helikopterrel menekültek el – így a diktatúra megbukott, hihetetlen bódulat lett úrrá a költőn, de az egész országon. A tömeg a hír hallatán ismeretlenül is, akár különböző etnikumokként is, örömében testvéri ölelkezésbe kezdett. Ezeket felejthetetlen pillanatokként értékelte a mindig is a szabad bölcsészet és a zene vonzásterében alkotó művész, aki a rendszerváltás után fontos művészi, egzisztenciális témák köré építette alkotásait.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!