Mit gondolnak a sepsiszentgyörgyi fiatalok a művészetről és a pulzArt-ról?
Kovács-Ungvári Rebeka 2019. szeptember 11. 14:09, utolsó frissítés: 15:48Ha így gondolkodik a ma fiatalsága, akkor nem kell félteni a holnap kultúráját - derül ki az önkéntesjelöltek felméréséből.
A pulzArt kortárs művészeti fesztivál idén is olyan lelkes, aktív és kultúraszerető önkénteseket várt csapatába, akik kipróbálnák magukat a szervezésben, és csatlakoznának egy kortárs művészeti programsorozat lebonyolításához. Olybá tűnik, hogy a sepsiszentgyörgyi rendezvények közül a pulzArt örvend a legnagyobb érdeklődésnek a fiatalok körében – erről tanúskodik legalábbis az önkéntesfelhívásukra beérkezett jelentkezések száma.
A négynapos, szeptember 19–22. között megszervezett fesztivál önkénteskedésre szólító felhívására idén ugyanis hetvenhárman reagáltak kevesebb mint három hét leforgása alatt, ami kész csúcseredménynek számít. Az elbírálás nem volt könnyű, a szervezők végül 45 személyt választottak ki. A rendezvény korábban sosem foglalkoztatott ennyi önkéntest, a szervezők ezért is döntöttek úgy, hogy idén inkább több kisebb feladatot adnak a jelentkezőknek, hogy minél többüket tudják bevonni a munkába.
A jelentkezési űrlapon a szervezők nem csupán a jelentkezők életkorára, előzetes tapasztalataira, motivációira kérdeztek rá, hanem arra is, hogy hol hallottak a pulzArt-ról, illetve hogy mit gondolnak általában a művészetről. Mindebből érdekes szintézis rajzolódott ki a fiatalok világlátásáról, művészetről alkotott koncepciójáról.
Legmagasabb arányban (83%) tizenévesek töltötték ki az űrlapot, de azért a húszas éveik elején járók köreiből is szép csapat verbuválódott össze. A legtöbben barátaik, ismerőseik, családtagjaik által szereztek tudomást a pulzArt-ról és az önkéntesi lehetőségekről (52%), többen voltak ugyanakkor, akik már korábban önkénteskedtek, ezért vágytak vissza idén is a kulisszák mögé (12%).
Természetesen a közösségi média népszerű felületeiről, a Facebookról, Instagramról is sokan informálódtak (24%), az viszont már meglepőbb, hogy egyesek az utcán sétálva találkoztak először a fesztivállal, így ébredtek rá, hogy „valami zajlik” Sepsiszentgyörgyön. A helyi Tamási Áron Színház is sikeres önkénteshálózatot működtet, sokan (10%) ott végzett munkájuk során jutottak el a pulzArt-hoz.
Motiváció tekintetében általános volt, hogy a fiatalok nem pusztán fogyasztói kívánnak lenni a kortárs kultúrának, hanem bennfentesei is. Aki korábban a közönség soraiból követte végig a programokat, az most szeretett volna a háttérfolyamatokba is jobban belelátni, bekapcsolódni.
Ennek szakmai és személyes vonzatai egyaránt voltak. A kommunikációt, újságírást hallgató diákokat például a rendezvényszervezés terén felnyalábolható tapasztalatok vonzották, illetve a lehetőség, hogy ők is „élesben” vehessenek részt a fesztivál kommunikációs, közösségi médiához kapcsolódó feladataiban. Akiket pusztán a művészetek iránti érdeklődés, azoknak szeretete ösztökélt jelentkezésre, azok meg úgy gondolják, hogy a művészeti ágak e széles és változatos spektrumát keresve sem találni meg jobb helyen, mint a pulzArt-on, valamint hogy önkéntesként még közelebbi rálátásuk nyílhat az alkotó-alkotás tengelyre, mint nézőként.
A kérdésre, hogy mit jelent számukra a művészet, a jelentkezők sokféle, ám minden esetben rendkívül lényegi válaszokat adtak. A művészet életérzés és életvitel; a hétköznapok része vagy éppen szabadulás a hétköznapokból; egy érzés és kifejezésmód; önkép és világkép; minden és semmi; ugyanúgy a legnehezebb, mint a legboldogabb időszakok eredménye; vágy és valóság; zsongás és kikapcsolódás; újítás és szigorú szabályok rendszere; összekötő kapocs és küzdőtér; közös nyelv különböző értelmezésekkel; a nyelvi, életkori, etnikai meghatározottságokon való túllépés és lehetőség a hangadásra.
A meghatározásokból visszaköszön hát mindaz, amiért a pulzArt-ot megszerettük: a nyíltság, az újító szellem, a határátlépés igénye, s ha Sepsiszentgyörgyön így gondolkodik a ma fiatalsága, akkor nem kell félteni a holnap kultúráját.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!