„A játék: hormonbomba.” Színészportrék: Tóth Eszter Nikolett
színészportrék 2019. szeptember 17. 16:38, utolsó frissítés: 2019. szeptember 19. 17:54Új sorozatunkban olyan fiatal színészeket mutatunk be olvasóinknak, akik az utóbbi évadokban szerződtek valamelyik hazai színházhoz. Először a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház fiatal színművészét ismerhetik meg.
Melyik az első színházhoz kapcsolódó élményed?
- Nem az első, de igen meghatározó színházi élményem középiskolásként, kb. tizenhat évesen ért a budapesti Katona József Színházban. Drámatagozatos iskolába jártam, és az akkori osztályfőnököm meglepte az egész osztályt és elvitt minket a Ledarálnakeltűntem című előadásra, Bodó Viktor rendezésében. Az előadás végén csak ültem a széken és, nyersen fogalmazva, leszakadt az arcom – az akkori énem ott a székbe ezt érezte. Megvártam, míg az utolsó néző is elhagyta a termet, magamba akartam szippantani a légkörben maradt atmoszféra „szagát”.
Megvan a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész leszel? Vagy ez egy hosszabb döntési folyamat volt?
- Középiskolás éveim alatt döntöttem el, hogy a színész szakmával szeretnék foglalkozni. A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium nagy hatást gyakorolt rám, a játékos tanulási módszer és az iskolai légkör miatt is: a felső emeleten kis színpad volt kialakítva, az osztálytermet a diákok saját maguk díszíthették fel, a folyóson a diákok rajzai, festményei lógtak, a sarokban kiállítások vagy installációk váltogatták egymást, a folyosón mezítláb gitároztak, énekeltek a diákok… egyszóval beleszerettem.
Ha nem színházzal, akkor mivel foglalkoznál?
- Jógával, meditációval és a gyógynövények világával foglalkoznék, szívesen átadnám másnak ezt a spirituális, természettel összekapcsolt dolgot. A másik alternatíva a szexuálpszichológia szakirány lenne. Mindenképp olyan valamivel foglalkoznék, ami az ember testi-lelki összefüggését vizsgálja.
Szerinted miben rejlik a színész sikerének titka?
- Hullámvasút.
Miért vonz, mit jelent számodra a színház?
- A színház az emberi együttélés egyik formája. Közös alkotás, ami az ember lelki, szellemi, testi folyamatait vizsgálja, ami közben magamat is „boncolgatom”. Sokszor ijesztő, mert tükröt tart a másik és én is tükröt tartok másoknak.
A Romlás című előadásban (r. Mátyás Zsolt Imre) Nagy Istvánnal. Fotók: Petru Cojocaru
Számodra melyik a próbafolyamat legizgalmasabb része?
- Minden próbafolyamat más és más, attól függően, hogy hogyan dolgozik egy rendező. Attól is függ, hogy szöveggel, tánccal vagy énekkel, vagy mindhárommal dolgozunk. És pont ettől izgalmas számomra ez a színházi világ, mert képlékeny, változatos.
Hogyan kerülsz közel egy szerephez?
- Megkeresem azt az oldalamat vagy énemet, amit éppen kíván az adott szerep, magamból mutatok egy szeletet, hogy milyen vagyok/lehetnék. Bár nem mindig ilyen egyszerű. Néha a hülyeség vagy a humorizálás miatt születik meg valami, egy gesztus vagy hangsúly, amiből kiindulva magától értetődően kezdünk el dolgozni.
Mit szoktál tenni, amikor elbizonytalanodsz?
- Felhívom édesanyámat és a barátaimat, kibeszélem magamból az elbizonytalanodásom tárgyát, persze hisztivel megspékelve. Utána napokig mérlegelek, elvonulok, lenyugtatom magam, megköszönöm azt, amim van, megnézem, hogy most hol tartok, hol szeretnék tartani. Aztán pár nap vagy pár óra múlva kezdem elölről.
Mi jelent most számodra szakmai kihívást?
- A nyáron eltörtem a lábközépcsontom. Többször volt már gipszben mindkét lábam, mert gyengék a bokáim, folyton kimennek. Nagyon óvatosnak kell lennem, mert egy rossz mozdulat, és megtörténik a baj. A Hattyúk tava újratöltve című előadással indítottuk az évadot, ami intenzív mozgást igényel és persze balettet. Sajnos hamar elfáradnak a lábaim, és emiatt van bennem feszültség, mivel gátként tud jelen lenni a munkámban és az életemben is.
Hattyúk tava újratöltve (r. Kokan Mladenović) Lukács Szilárddal és Csata Zsolttal.
Hogy töltődsz fel?
- Járok futni, illetve most már csak kocogni. Teljesen feltölt a reggeli és esti jóga is, bár néha elmarad a gyakorlás , mert akkor a barátokkal töltődöm fel és a természetben való kirándulással, Erdély gyönyörű helyein.
Mi a játék?
- Hormonbomba.
A Romlásban.
Melyik alkotó/alkotás volt a legnagyobb hatással rád az utóbbi időben?
- A Nadara Gypsy Band, ami román, roma és magyar származású zenészekből áll. Balkáni stílusú zenéjük és féktelen energiájuk zseniális volt.
Mi a célkitűzésed az új évadra?
- Szeretném fejleszteni a hangomat, és szeretnék megtanulni zongorázni, hogy a zenés műfajokban is erősítsem magam.
Ha egy dolgot változtathatnál a munkáddal kapcsolatban, mi lenne az?
- Talán amin jelenleg változtatnék az a színházon belüli hierarchia, ami miatt jelentős feszültségek keletkeznek.
A sorozatot szerkeszti: Kovács Bea
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!