2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„A többiek elkapnak, és te is elkapod őket.” Színészportrék: Szilágyi Míra

színészportrék 2019. szeptember 25. 12:56, utolsó frissítés: 14:03

Rettenetesen „rossz” gyerek voltam, és kellett valami, hogy levezessem az energiáimat, tudtuk meg tőle a kezdetekről.


Sorozatunkban olyan fiatal színészeket mutatunk be, akik az utóbbi évadokban szerződtek valamelyik erdélyi színházhoz. Ezúttal Szilágyi Mírát, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulatának fiatal tagját ismerhetitek meg.

Melyik az első színházhoz kapcsolódó élményed?

- Rettenetesen rossz (bár talán nem is ez a megfelelő szó, inkább aktív) gyerek voltam, és mivel a sport nem segített rajtam, mármint azon, hogy levezessem az energiáimat, az igazgatónő tanácsára a szüleim elvittek a Kuckó Művésztanya Kulturális Egyesület és Utcaszínházhoz. Azt hiszem, addig „csak” bábszínházba jártam. Amikor megérkeztünk, a Kuckósok épp a Lúdas Matyit próbálták, amibe később én is belekerültem. Ez volt életem első próbafolyamata, ami azóta is szívmelengető emlék. Magunk varrtuk a jelmezeinket, közösen ötleteltünk, egy igazán családias légkör alakult ki a folyamat alatt.

Mikor volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész leszel? Vagy ez egy hosszabb döntési folyamat volt?

- Az előbb említett pillanat volt az, bár ez nem is egy színházi döntés volt. Tizenkét évesen csak azt tudtam, hogy ide vissza akarok jönni, ennek a csapatnak a tagja szeretnék lenni. Most viszont biztosan tudom, hogy ha én nem velük/általuk kerülök színházközelbe, akkor nem ezen a pályán lennék. Egy olyan jó és biztos alapot kaptam tőlük, mind emberileg, mind szakmailag, ami a mai napig tart és erőt ad.
Ha nem ezzel, akkor mivel foglalkoznál?

- Gimnáziumban még érdekelt a földrajz és a testnevelés, de be kell vallanom, nem volt ez olyan komoly; egy-két évig tartó fellángolás volt a részemről. Bár a restaurálás is nagyon vonzó.



Szerinted miben rejlik a színész sikerének titka?

- Fogalmam sincs. Szeretném én is tudni.

Miért vonz, mit jelent számodra a színház?

- Imádok nevetni, alkotni és boldognak lenni. Persze ez nyálasan hangzik, meg gyerekesen. Tudom. De ez az a szakma, amiben megtaláltam a boldogságom, akkor is, ha vannak néha napján nagyon nehéz mélypontok. Eszméletlenül szerencsésnek érzem magam, mert őszintén tudom azt mondani, hogy a munkám a hobbim. Kimerít. Jólesően elfáradok egy-egy előadás után. Mentálisan, pszichésen és fizikailag. És mindeközben egy teljesen más világba kerülök. Megváltozok én is, a gondolkodásom is. Előadás közben persze nem érzem magam fáradtnak. Lök előre az adrenalin.

Küprisz szerepében a Phaedrában (r. Albu István). Fotó: Jakab LórántKüprisz szerepében a Phaedrában (r. Albu István). Fotó: Jakab Lóránt


Számodra melyik a próbafolyamat legizgalmasabb része?

- Amikor már megvan az előadás vázlata. Legalábbis a legtöbb munkám során akkor éreztem magam a legjobban. Mert akkor már tudom, hogy mi felé tartunk. Hogy milyen irányba akar haladni a rendező, ehhez milyen díszlet/jelmez/kellék párosul, a kollégák és az én utam és irányom is megvan. Ilyenkor érzem, hogy tudok lubickolni a szerepemben.
Hogyan kerülsz közel egy szerephez?

- Megkeresem az igazát. Aztán azt megkeresem magamban is. Egyetértek-e vele vagy sem, kicsit vitázunk, aztán kezet fogunk, és jöjjön, aminek jönnie kell.

Mit szoktál tenni, amikor elbizonytalanodsz?

- Felhívom az édesapámat.

Mi jelent most számodra szakmai kihívást?

- Az énekléssel hadilábon állok.

Hogy töltődsz fel?

- A családommal, a párom társaságával, takarítással, emberek jelenlétével vagy épp egy bugyuta sorozat nézésével. Változó. Elég hangulatember vagyok. Nincs egy bevett szokásom. Ha tehetem, kimozdulok. Szeretek visszajárni Vásárhelyre, vagy ha több szabadnapom van, hazamegyek Debrecenbe.

Mi a játék?

- A csapatmunka. Ismered azt a bizalomjátékot, amikor egy ember feláll egy padra vagy székre, becsukja a szemét, hátradől és a többiek elkapják? Pont ilyen érzés színpadra állni. Tudni, hogy a többiek elkapnak, és te is elkapod őket, ha úgy van. Főszerep, mellékszerep: mind-mind egymást segítve léteznek. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy most egy olyan társulatnál lehetek tag, akik segítik és támogatják egymást. A csapat meghatározó abban, hogy az ember mennyire tud felszabadulni a színpadon. Legalábbis én ezt érzem. Itt a Figuránál pedig eddig csak jó dolgokat kaptam, aminek köszönhetően van kedvem játszani.

Melyik alkotó/alkotás volt a legnagyobb hatással rád az utóbbi időben?

- A Bëlga együttes. Azok a srácok valami eszméletlenek. Huszonegy éve mindig tudnak újat mutatni, de úgy, hogy valami hihetetlen tudás van a fejükben. Egyszerűen nem tudok velük betelni. Ha tehetem, elmegyek a koncertjükre. Veszedelem, amit ott is lenyomnak. Rendesen a rajongójuk vagyok.

Mi a célkitűzésed az új évadra?

- Két vagy három előadásba be kell ugranom az évadban. Ezek ugyebár már kész előadások. Talán ha elvárok valamit, akkor az az, hogy ezekben ne másoljam le a kolléganőmet, aki játszotta a szerepeket, hanem kicsit egyénítsem. Igazából nem szoktam kitűzni semmit. Főleg nem egy évre előre, majdhogynem látatlanba. Jön egy előadás, a próbafolyamat közben találok ki magamnak dolgokat, de akkor már tudom, hogy mi az, amit elvárhatok magamtól vagy elvárnak tőlem.

Ha egy dolgot változtathatnál a munkáddal kapcsolatban, mi lenne az?

- Szeretném, ha több szakmai beszélgetés, közönségtalálkozó lenne. Kíváncsi vagyok a véleményekre.

A vágy villamosának olvasópróbáján. Fotó: Bartalis ElődA vágy villamosának olvasópróbáján. Fotó: Bartalis Előd


Nyitókép: Abigail bulija (r. Barabás Árpád). Fotó: Bartalis Előd

A sorozatot szerkeszti: Kovács Bea

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS