„A pillanat, amikor azt mondják: igen, ez kell!” Színészportrék: Deák Zoltán
színészportrék 2019. szeptember 27. 13:12, utolsó frissítés: 2019. szeptember 30. 09:37A próbákon az a legizgalmasabb, amikor valamit közösen találnak ki, véli az M Studio fiatal színésze.
Sorozatunkban olyan fiatal színészeket mutatunk be, akik az utóbbi évadokban szerződtek valamelyik erdélyi színházhoz. Ezúttal Deák Zoltánt, a sepsiszentgyörgyi M Studio társulatának tagját ismerhetitek meg.
Melyik az első színházhoz kapcsolódó élményed?
- Gondolom az is egy színházi élmény, amikor először felvételiztem az egyetemre, de az első színházi előadás, amit láttam, a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál az Őfelsége pincére voltam volt, amit Michal Dočekal rendezett.
Megvan a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész leszel? Vagy ez egy hosszabb döntési folyamat volt?
- Későn döntöttem el; tudtam, hogy a színművészetire akarok felvételizni, de féltem, amikor megláttam, miről szól. Valahogy egyszerűbbnek képzeltem, elmegyek, énekelek valamit és szevasz. A második opciómat választottam, a sport és testnevelés kart, amit sajnos félbehagytam. Három év után, ahogy mondani szokás, felkötöttem a gatyámat és felvételiztem a színművészetire, és sikerült bejutni.
Ha nem színházzal, akkor mivel foglalkoznál?
- One-man-show-val, zenével, vagy sporttanár lennék.
Szerinted miben rejlik a színész sikerének titka?
- Ne magyarázzon, hanem csinálja. Tudja megkeresni azokat az utakat, a „mit, hogy, miért” kérdésekre a válaszokat egyedül is.
Miért vonz, mit jelent számodra a színház?
- A színpadon, a színházban több arcomat is meg tudom mutatni. Érdekesnek tűnik látni például azt, hogy egy-egy szerep mit hoz ki belőlem, más színészekből vagy a nézőkből. Az utóbbi időben elsősorban úgy nézek előadást, filmet, hogy tudom, hogy XY rendezte vagy játszik benne, és emiatt nézem meg.
Számodra melyik a próbafolyamat legizgalmasabb része?
- Mindegyik része izgalmas, leginkább az, ha valamit közösen találunk ki a partnerrel vagy a rendezővel. A pillanat, amikor improvizálsz, és azt mondják: igen, ez kell!
Hogyan kerülsz közel egy szerephez?
- Nagyon sokszor külső dolgokból táplálkozom, zenéből, filmekből, emberekből, állatokból inspirálódom vagy saját élményeimből. A To_R című előadásban például, amit Frenák Pál rendezett, a rendező kért olyan apró gesztusokat, reakciókat, ahogyan egy madár viselkedik. Van pár ötlet, módszer, amit elloptam a tanáraimtól a főiskolán.
Mit szoktál tenni, amikor elbizonytalanodsz?
- Újragondolom a dolgokat, de legtöbbször a szüleimhez fordulok vagy a páromhoz. A szakmámban pedig a tapasztaltabb kollégáimtól vagy a társulatvezetőnktől kérek segítséget.
Mi jelent most számodra szakmai kihívást?
- Olyan sok évem nincs a szakmában, hogy több példát tudjak mondani, de kihívás volt a nem fogadott hívás(ok) című előadás, Sebastian Marina rendezésében. Ebben egy kitalált figura vagyok, a telefonbeszélgetéseket jelenítem meg, és minden sms, hívás élőben történik.
Hogy töltődsz fel?
- Feltölt, ha kicsit haza tudok menni a szülővárosomba. Sok filmzenét hallgatok. Mielőtt társulatot váltott volna, egy időben Orbán Leventével előadás előtt zenéltünk. Vele a hülyeségünknek nem volt határa.
Mi a játék?
- A jókedv: felülök, aztán vigyen!
Melyik alkotó/alkotás volt a legnagyobb hatással rád az utóbbi időben?
- A ReflexFest4 alatt Keresztes Tamás az Egy őrült naplója című előadásban, Bodó Viktor rendezésében. Kétszer is megnéztem, tényleg egy őrült Keresztes Tamás az előadásban, de nemcsak ő inspirált, hanem a hangeffektusok, a beatbox, amit nagyon szeretek és szoktam is gyakorolni. Amikor valakinek erről az előadásról beszélek, azzal szoktam viccelődni, hogy egyszer megírom Keresztesnek: Nem adja el nekem ezt az előadást? Megveszem!
Mi a célkitűzésed az új évadra?
- Lépjek egy meg olyan határt, ajtót, vagy ki hogyan hívja, amire azt mondom, hogy ezt még nem próbáltam ki.
Ha egy dolgot változtathatnál a munkáddal kapcsolatban, mi lenne az?
- Legyen jobban elismerve, amit csinálunk.
Nyitókép: To_R (r. Frenák Pál). Fotó: Bereczky Sándor
A sorozatot szerkeszti: Kovács Bea