2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Bele lehet halni és újból feltámadni.” Színészportrék: Román Eszter

színészportrék 2019. október 04. 16:06, utolsó frissítés: 16:06

A színház egyben a hobbija is, ezért néha furcsa számára, hogy pénzt kap a játékért, mondja a kolozsvári születésű színész.


Sorozatunkban olyan fiatal színészeket mutatunk be, akik az utóbbi évadokban szerződtek valamelyik erdélyi színházhoz. Ezúttal Román Esztert, a nagyváradi Szigligeti Színház társulatának tagját ismerhetitek meg.

Melyik az első színházhoz kapcsolodó élményed?

- Valószínű, hogy a Kolozsvári Puck Bábszínház egyik bábelőadása volt az első, talán a Lyukas mese vagy a Micimackó. A szüleim előszeretettel vittek a Kolozsvári Állami Magyar Színházba is, akkor már nagyobbacska voltam. Ott láttam a Túl a Maszat-hegyent, Keresztes Attila rendezésében, aminek mai napig ismerem a dalait, és rengeteg jelenetre emlékszem belőle, például a piros vödörre vagy a Paca cárra; de emlékszem a Kék csodatortára (r. Keresztes Attila - szerk. megj.) vagy Az elveszett levélre (r. Tompa Gábor - szerk. megj.) is.

Megvan a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész leszel? Vagy ez egy hosszabb döntési folyamat volt?

- Azt, hogy pontosan mikor döntöttem el, hogy színész leszek, nem tudom, ez inkább egy folyamat volt. Nagyjából hetedikes lehettem, amikor egy amatőr színjátszó-csoporthoz csatlakoztam. Az ODFIE színjátszó rendezvényére készültünk egy előadással, és szerintem akkor jöhettem rá, hogy én ezt nagyon szeretem. Ezután az iskolám színjátszó csoportjával is színpadra léptem, és akkor is szerettem. Jó volt a csapatmunka, jó volt az a szabadság, ami ezzel a munkával járt. Meg az előadások izgalmát is szerettem, legalábbis sokkal jobb volt, mint egy felmérő izgalma. Valójában sok dolog és sok ember sodort engem errefelé.

Ha nem színházzal, akkor mivel foglalkoznál?

- Ha nem ez, akkor valószínű, hogy pszichológia vagy pedagógia lenne. Lehet magyartanár lennék, de inkább pszichológus. De az is lehet, hogy elvégeztem volna a jogot.

Szerinted miben rejlik a színész sikerének titka?

- Nem tudom. Talán a jelenlét, a rugalmasság, a szenvedély, a kíváncsiság, az érzékenység, az alázat.

Hermia szerepében a Szentivánéji álomban (r. Tarnóczi Jakab), Tőtős Ádámmal. Fotó: Vigh László MiklósHermia szerepében a Szentivánéji álomban (r. Tarnóczi Jakab), Tőtős Ádámmal. Fotó: Vigh László Miklós


Miért vonz, mit jelent számodra a színház?

- Tulajdonképpen a hobbim. Néha furcsa is, hogy én ezért kapok pénzt. Azért, hogy játszom. Azért, hogy az érzelmeim és gondolataim kinyilatkoztatom. Vonz, mert színes, mert izgalmas, mert emberközpontú, mert rugalmasságot igényel, mert adok és kapok, mert bele lehet halni és újból feltámadni.

Számodra melyik a próbafolyamat legizgalmasabb része?

- Szerintem minden színész szereti az első e-mail pillanatát, vagyis a szereposztás kihirdetését. Azután szeretem az első olvasópróbát is, amikor először találkozom a szöveggel. Az első rendelkezőpróbák nekem még feszülten szoktak zajlani, de amikor már ráéreztem a darab ízére, azt nagyon tudom szeretni. És persze a bemutató...

Hogyan kerülsz közel egy szerephez?

- Ha minden jól megy, minden egyes nappal közelebb kerülök hozzá. S addig gondolkozom rajta, addig rakom össze és bontom szét, amíg megtalálom a közös dolgokat a szerepben és magamban.

Thea szerepében A tavasz ébredése című előadásban (r. Keresztes Attila), a Figura Stúdió Színházban. Fotó: Jakab LórántThea szerepében A tavasz ébredése című előadásban (r. Keresztes Attila), a Figura Stúdió Színházban. Fotó: Jakab Lóránt


Mit szoktál tenni, amikor elbizonytalanodsz?

- Ha a szereppel kapcsolatban, akkor keresgélek, segítséget kérek - végül is nem egyedül vagyok a próbafolyamatban. Ha a színészi kvalitásaimmal kapcsolatban… az már nehezebb.

Mi jelent most számodra szakmai kihívást?

- Pont most Tóth Manci (a Lila ákác női főszerepe, r. Botos Bálint - szerk. megj.).

Hogy töltődsz fel?

- Sporttal, olvasással (versolvasással), tánccal, családdal, barátokkal, beszélgetésekkel. De gyakran egy jó próba is megteszi.

Nancy-ként az Olivér!-ben (r. Tóth Tünde). Fotó: Vigh László MiklósNancy-ként az Olivér!-ben (r. Tóth Tünde). Fotó: Vigh László Miklós


Mi a játék?

- A játék az, amit úgy szeretek. Az, ami időnként önfeledten boldoggá tud tenni, harcra késztet, máskor pedig álmatlan éjszakákat, gyötrődéseket okoz, sírásra fakaszt. Amibe belemerülök és amit elrontok időnként. Egy helyzet, egy környezet, ahol másokkal és másokat tapasztalhatok, ahol lehetek más is és annak semmi következménye nincs. Amit komolyan kell venni, nagyon (de nem komoly), pedig odakint is nagyon komolyan nézik (vagy pont nevetve), hogy hogyan és mit csinálunk.

Melyik alkotó/alkotás volt a legnagyobb hatással rád az utóbbi időben?

- A Song of the Goat színház Songs of Lear című előadására mondtam legutóbb, hogy, ha valaha elfelejteném, hogy mi a jó a színházban, akkor kérlek nézessétek meg velem ezt még egyszer.

Napnyugat expressz (r. Zakariás Zalán), próbafotó.Napnyugat expressz (r. Zakariás Zalán), próbafotó.


Mi a célkitűzésed az új évadra?

- Valami újat kipróbálni, valami nehéz dolgot megcsinálni.

Ha egy dolgot változtathatnál a munkáddal kapcsolatban, mi lenne az?

- A színház gyár-hangulatát szüntetném meg.

Nyitókép: Galactoria / Andra Salaoru

A sorozatot szerkeszti: Kovács Bea

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS