2019. november 21. csütörtökOlivér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Gyakran azzal is álmodok, amit ott bent csinálunk.” Színészportrék: Trabalka Cecília

színészportrék 2019. október 06. 12:48, utolsó frissítés: 2019. október 07. 10:17

Szerinte egy fiatal színészt sok csalódás ér, de nem szabad alábbhagyni a munkával.


Sorozatunkban olyan fiatal színészeket mutatunk be, akik az utóbbi évadokban szerződtek valamelyik erdélyi színházhoz. Ezúttal Trabalka Cecíliát, a nagyváradi Szigligeti Színház társulatának fiatal tagját ismerhetitek meg.

Melyik az első színházhoz kapcsolódó élményed?

- Hogy a legeslegelső melyik, azt nem is tudom pontosan, mert kicsi gyerekkoromtól vittek színházba a szüleim, de talán a legemlékezetesebb egy Csehov-előadás a szegedi színházban, amit szinte kölyökként láttam.

Megvan a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész leszel? Vagy ez egy hosszabb döntési folyamat volt?

- Nem emlékszem ilyen pillanatra. Gyerekkoromtól izgatott a színház világa, szerettem közösségben lenni, játszani, olvasni. Aztán lassanként megéreztem azt is, hogy tulajdonképpen semmi nem köti le úgy az egész lényem, mint ez. Volt pár kitérő is, de végül csak a színháznál kötöttem ki.

Ha nem ezzel, akkor mivel foglalkoznál?

- Ki tudja. Ha mondjuk másképp alakult volna az életem lehet, hogy régész lennék vagy zenész, vagy egy tanár, mondjuk.

Marcell Lobenwein fotójaMarcell Lobenwein fotója


Szerinted miben rejlik a színész sikerének titka?

- Attól függ, miféle sikerről beszélünk. Egy nagy adag szerencse mindenesetre nem árt. Receptet pedig nem tudok kiszűrni a sok sikeres színész életrajzából. Dolgozni kell, nem adni alább.

Miért vonz, mit jelent számodra a színház?

- Amiért színész akartam lenni annak idején, azért már nem vonz. Sok csalódás ér egy fiatal színészt, azt hiszem. Ennek ellenére még mindig egy olyan helynek gondolom színházat, ahol mi, emberek, együtt lehetünk, ahol van értelme megszólalni, ott lenni, satöbbi. Szóval még nem untam meg a színházat, még próbálom megérteni, szeretnék a része lenni.


Számodra melyik a próbafolyamat legizgalmasabb része?

- Nagyon szeretek próbálni, de talán a főpróbahetek sűrű, monomániás időszakait kedvelem a legjobban. Azt a körülbelül egy hetet, amikor minden összeáll, reggeltől éjszakába menően egy csapattal alakot adtok annak, amin hónapok óta dolgoztok. Ilyenkor gyakran azzal is álmodok, amit csinálunk ott bent. Ilyenkor minden apróságnak jelentősége van, és persze be is szivárog az életedbe mindaz, ami a színpadon történik. Csak történik, csak csinálod, csak csinálod, közben találsz dolgokat és párhuzamosan rakod össze puzzle-t. Érzelmileg és intellektuálisan is jobban égek ilyenkor.

Hogyan kerülsz közel egy szerephez?

- Attól függ, milyen szerep, milyen előadás, de persze észrevettem már magamon, hogy hajlamos vagyok belülről kifelé haladni, a megértés útján. Aztán van, amikor egy próbán simán megértem, hogy egy érzéki tapasztalat, egy illat, egy pillanat elég ahhoz, hogy összerendezze egy szerepről felhalmozott információk sokaságát a fejemben.

Mit szoktál tenni, amikor elbizonytalanodsz?

- Elbizonytalanodok, aztán van, hogy megadom magam ennek az érzésnek, de szerencsére valahol mélyen tudom, hogy ez az állapot nem marad mindig így. Elbizonytalanodva is, de bemegyek dolgozni és ha figyelek a társaimra, jó esetben egyszer már azon kapom magam, hogy elfeledkeztem azokról a dolgokról, amiken napok óta eszem magam. Úgy mondanám, hogy leomlik a gát, amit magam építettem.

Szofjaként az Apátlanul (r. Botos Bálint) című előadásban, Balogh Attilával. Fotó: Vigh László MiklósSzofjaként az Apátlanul (r. Botos Bálint) című előadásban, Balogh Attilával. Fotó: Vigh László Miklós


Mi jelent most számodra szakmai kihívást?

- Észrevettem, hogy van már egy-két sablonom, biztonságos utam. Jó lenne kidobni őket.

Hogy töltődsz fel?

- Zenélek, de a csendet is egyre többre értékelem.

Mi a játék?

- Most jönne ide egy nagy mondat a szabadságról, a végtelen lehetőségekről, a feloldódásról. De most épp azt hiszem, hogy egy nagyon törékeny dolog a játék és több ember kell hozzá.



Melyik alkotó/alkotás volt a legnagyobb hatással rád az utóbbi időben?

- A szabadkaiaktól (Kosztolányi Dezső Színház - szerk. megj.) láttam a tavasszal egy Felhő a nadrágban című előadást és köszönöm nekik, de tényleg.

Mi a célkitűzésed az új évadra?

- Kevesebbet agyalni fölöslegesen.

Ha egy dolgot változtathatnál a munkáddal kapcsolatban, mi lenne az?

- Egy dolgot? Inkább mindent vagy semmit.


Nyitókép: Ocskó Ferenc
A sorozatot szerkeszti: Kovács Bea

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS