2019. november 17. vasárnapHortenzia, Gergő
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Ember és ember közötti kapcsolat.” Színészportrék: Vári Vivien

színészportrék 2019. október 09. 14:28, utolsó frissítés: 14:28

Ha elbizonytalanodik, eszébe jut, hogy mekkora öröm gyerekeknek játszani, mondja a fiatal színész.


Sorozatunkban olyan fiatal színészeket mutatunk be, akik az utóbbi évadokban szerződtek valamelyik erdélyi színházhoz. Ezúttal Vári Vivient, a nagyváradi Szigligeti Színház Liliput Társulatának fiatal tagját ismerhetitek meg.

Melyik az első színházhoz kapcsolódó élményed?

- Pontosan emlékszem azokra az érzésekre és hatásokra, amik legelső alkalommal értek a bábszínház kapuit átlépve. Elemi iskolás voltam, nem emlékszem az előadás címére, amit akkor játszottak, de két színész hangja abszolút emlékeimbe vésődött (azóta ez a két ember már a kollégám), és az, hogy a kezeik között életre keltek azok a tárgyak, amik élettelenek. Akkor azt egy csodaként éltem meg.

Megvan a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész leszel? Vagy ez egy hosszabb döntési folyamat volt?

- Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, de kilencedik osztályban tudatosult bennem igazán, hogy a színház áll a legközelebb a szívemhez, és ebben a szakmában örömömet fogom majd lelni. Arra viszont korán rájöttem, hogy mindenképp művészettel kapcsolatos dologgal akarok majd foglalkozni. A tánc volt tervben, és a fotózás; viszont egyiktől sem váltam meg igazán azóta se. Az előbbitől azért nem, mert a színészet, a színház annyira összetett művészeti ág, hogy alkalmam van olykor táncosként is érvényesülni egy-egy szerep kapcsán; a fotózás pedig hobbi maradt.

VANmeSE (r. Foltin Jolán). Fotó: Izsák ElődVANmeSE (r. Foltin Jolán). Fotó: Izsák Előd

Ha nem színházzal, akkor mivel foglalkoznál?

- Szívesen nyitnék egy cukrászdát.

Szerinted miben rejlik a színész sikerének titka?

- Elhivatottság, őszinteség, szorgalom.

Miért vonz, mit jelent számodra a színház?

- Ember és ember közötti kapcsolat. A játék öröme. Jobb adni, mint kapni.

VANmeSE (r. Foltin Jolán). Fotó: Izsák ElődVANmeSE (r. Foltin Jolán). Fotó: Izsák Előd

Számodra melyik a próbafolyamat legizgalmasabb része?

- Onnantól kezdve izgalmas, ahogy beülök az első olvasópróbára. Aztán elkezdődnek a rendelkező próbák és mindenkinek beindul a fantáziája, elkezdődnek az ötletelgetések, a játék. Négy hét erejéig egy közös ügye van annak a pár embernek.

Hogyan kerülsz közel egy szerephez?

- Próbálok mindig magamból kiindulva építkezni. Hogy én hogyan reagálnék azokban a bizonyos szituációkban, amibe a „karakterem” belecsöppen.

Mit szoktál tenni, amikor elbizonytalanodsz?

- Mindig eszembe jut az, hogy mekkora öröm az, hogy gyerekeknek játszhatok.

Mi jelent most számodra szakmai kihívást?

- A gyerekek. Hogy az ő figyelmüket fenn kell tartani, hogy nem lazíthatok egy percet se. Soha.

Hogy töltődsz fel?

- Elmegyek futni vagy boxolok.

Mi a játék?

- Játék = egymásra figyelés. „A játéknak sok munka kell. De amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának. A színház - játék.” (Peter Brook: Az üres tér)

Melyik alkotó/alkotás volt a legnagyobb hatással rád az utóbbi időben?

- Mindegyik előadás más-más hatással bír, és mindegyik megtapasztalására szükségem volt, de különleges helyet foglal el a szívemben a Túl a Maszat-hegyen című előadásunk. Hatalmas élmény ennyi csupaszív gyerekkel egy színpadon lenni.

Túl a Maszat-hegyen (r. Bartal Kiss Rita), Szabó J. Viktorral és Dóczi Richarddal. Fotó: Vigh László Miklós
<br />
Túl a Maszat-hegyen (r. Bartal Kiss Rita), Szabó J. Viktorral és Dóczi Richarddal. Fotó: Vigh László Miklós

Mi a célkitűzésed az új évadra?

- Minél több hangszeren megtanulni.

Ha egy dolgot változtathatnál a munkáddal kapcsolatban, mi lenne az?

- Ne legyünk idegesek felesleges dolgok miatt, hanem gondoljunk arra, hogy azzal az energiával mennyi minden jó dolgot tudnánk csinálni.

A sorozatot szerkeszti: Kovács Bea

Nyitókép: Csatlós Lóránt

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS