Megnéztük az aradi tizenhármak Ereklyemúzeumát
Horváth-Kovács Szilárd 2019. október 15. 17:14, utolsó frissítés: 2019. október 16. 10:41Újabb relikviákkal bővült az Ereklyemúzeum, ahol az 1848-as szabadságharchoz és a kivégzésekhez kapcsolódó fegyvereket, illetve a vértanúk személyes tárgyait gyűjtötték össze.
A kiállításon Mizsur Anitta, a Múzeum gyűjteménykezelő-muzeológusa vezetett körbe minket, őt kérdeztük.
Mikor alakult és ki tartja fenn a múzeumnak ezt a részlegét?
- 1849. október 6-át követően az emberek számára ereklyének számított minden, ami a 13 tábornokhoz és a forradalomban és szabadságharcban részt vevő katonákhoz volt köthető. Ezért az 1881-ben létrejött Aradi Kölcsey Egyesület célul tűzte ki az eseményekhez kapcsolódó ereklyetárgyak összegyűjtését. 1892. október 6-án, a mai aradi Ioan Slavici Színház épületének második emeletén megnyílt az Ereklyemúzeum, amit 1893. március 15-én ünnepélyes keretek között átadtak a nyilvánosságnak. Ez a múzeum egész 1913-ig volt látogatható. Ekkor a Kölcsey Egyesület kezdeményezésére elkezdődött a Kultúrpalota megépítése, majd az 1913 októberi átadása után itt kapott otthont az Ereklyemúzeum.
A jelenleg látogatható három terem 2015-ben nyílt meg, a Kölcsey Egyesület és az aradi RMDSZ közreműködésével, amihez most, október 1-én, még egy termet kapcsoltunk, amely az Idő pillérei nevet kapta - a Múzeum és a Kölcsey Egyesület közös munkájának eredménye.
Mit láthatunk ezekben a termekben?
- Az első teremben a most megnyitott Idő pillérei időszakos kiállítást láthatjuk, ahol tulajdonképpen nemcsak a vértanúk kivégzésének 170. évfordulójának tisztelgünk, hanem az elmúlt 170 év olyan eseményeinek is, melyek szoros összefüggésben vannak a vértanúk tiszteletével is. Akár azt is mondhatjuk, hogy a megemlékezésekről való megemlékezés történik itt. Minden olyan fontos pillanatról próbáltunk valamit megmutatni, ami nem csak számunkra, magyarok számára fontos, hanem mások számára is érdekes és értékes lehet.
Ennek keretében megtekinthetők a kilenc bitófa darabjai, Damjanich János hajfürtje, amelyet feleségének küldött a kivégzés előtt, Vécsey Károly zsebkendője és keresztje, amelyet megcsókolt a kivégzés időpontjában, egy kis imádkozó zsámoly „makett”, amelyet abból a székből faragtak, amit kirúgtak a tábornokok lába alól a kivégzéskor. Az 1912-1913-as ásatások következtében előkerültek Lázár Vilmos és Schweidel József földi maradványai, láthatóak az ásatásról készült képek, valamint Lázár cipőtalpa és sarkantyútöredéke. De kiállítottunk olyan tárgyakat is, melyek az 1893-as múzeum megnyitásakor már a kollekció részei voltak és a kiállítótermekben ékeskedtek.
A 2015-ben átadott három terem kronologikusan halad előre a történelmi eseményeket követve. Az első teremben kiállított tárgyak a forradalom kitöréséhez kapcsolódnak, kokárdák, kardok, ágyúgolyók, fegyverek, tarsolyok. Ugyanakkor megtekinthető Török Gábor és Salacz Gyula portréja: az előbbi 1848-ban volt a város polgármestere, az utóbbi pedig 1875-től 1901-ig volt Arad polgármestere.
A második terem a kivégzett tábornokoknak és Kossuth Lajosnak van szentelve. Megtekinthető itt Damjanich portréja, párbaj-szettje (pisztolyai), elefántcsont markolatú díszkardja, illetve olyan személyes dolgai, mint a nyakkendője, pohara, tábori széke, mankója és annak a szekérnek a darabjai, mellyel a vesztőhelyre vitték (mivel ebben az időben el volt törve a lába). Ugyanitt helyet kapott Vécsey Károly harci kürtje, papírnehezéke, kardja, harci fokosa, valamint Kossuth Lajos házi sapkája, aláírás kliséi, szemüvege, zsebkendője, sétapálcája, amely egyben tűzfegyver is – ehhez csatoltuk az eredetiségét igazoló dokumentumot is. Továbbá megtekinthető Dessewffy Arisztid pecsétje, pecsétgyűrűje, portréja, Kiss Ernő mellénye, ingujja, gombjai, párbajszettje, pohara, s nem utolsósorban Leiningen-Westerburg Károly szívurnája is.
Az utolsó teremben az 1849-es események utáni történteket mutatja be: a 13 tábornok október 6-i kivégzése után az aradi várban még sok fogoly raboskodott. A fogvatartottak listáját kiállítottuk, valamint azokat az emléktárgyakat amelyeket a foglyok rabságuk idején fából faragtak: karkötők, kanalak, legyezők, különböző fából készült emlékek. Ezek mellett Rákóczy-Parcsetich Hugó portéit is, amelyeket a várban készített. De látható Görgey Artúr párbajszettje is. A sort az Aradi Szabadságszobor makettjével zárnám, amely Huszár Adolf munkája: az alkotó halála után ez emlékmű mai formájára Zala György alakította át.
Mennyire látogatott a kiállítás?
- Sokan jönnek külföldről, főleg Magyarországról, de nagyon sok romániai is meglátogatta. Természetesen főként március 15., október 6. körül a leglátogatottabb, most is több mint 500 látogatónk volt.
Milyen tervei vannak a múzeumnak?
- A jövőben különböző gyerekfoglalkozásokat szeretnénk indítani magyar nyelven is, hiszen román nyelven már 2006-tól működik: dr. Adelina Stoenescu kolléganőm különböző kreatív gyerekfoglalkozásokat tart régészeti, történelemi, néprajzi és természettudományi témakörökben.
Itt játékos módon tanulhatnak a kicsik és nagyok, megismerkedhetnek a múzeumi tárgyak útjával, életével, a régészet rejtelmeivel és a néprajz fontosságával is. Eddigi terveink szerint idén szeretnénk elindítani a magyar nyelvű gyerekfoglalkozásokat, melyek keretén belül a gyerekek megtanulhatják, hogyan írtak leveleket elődeink igazi tollal, tintával és viaszpecséttel, ennek minden nehézségével együtt. Valamint egy-egy titokzatos tárggyal is találkozhatnak, melynek együtt fejtjük meg a funkcionalitását, az útját a múzeumig, megtanuljuk, hogy mi az az adomány, milyen típusú tárgyak léteznek stb. Erről bővebb információkkal a jövőben tudunk majd szolgálni.
Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala újságíróknak, szakértőknek szervezett körutat Bánságban, azzal a céllal, hogy a térség etnikai-kulturális-vallási sokszínűségét feltérképezzék és népszerűsítsék.