2019. november 20. szerdaJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A borosjenői faragványoknak már az előfordulási helye is érdekes, ráadásul hasonlóból eddig csak keveset találtak Erdélyben

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2019. október 23. 17:07, utolsó frissítés: 2019. október 25. 10:53

Az egyik gyönyörű, palmettás fejezet egy lepusztult mellékhelyiség szellőzőjébe volt beillesztve, hogy ne fújjon be a szél, mesélte a kőfaragványok megtalálásának kalandos körülményeiről Weisz Attila művészettörténész.



A borosjenői vár falában több tucat középkori kőfaragványt találtak, ami érintőlegesen kapcsolódik egy eltervezett régészeti kutatássorozathoz is. A kutatásban részt vevő Weisz Attila művészettörténészt, a kolozsvári Művészeti és Design Egyetem oktatóját kérdeztük a napvilágra került, komoly művészettörténészeti jelentőséggel bíró feltárásról és ennek utóéletéről.

Hogyan lehetséges az, hogy ennyire nagyszámú és ily sokféle leletre bukkantak már a felújítási folyamatok előtti kutatások során?

- A leleteknek nemcsak a száma jelentős, hanem maga az előfordulási helye is érdekes. A leletegyüttest egy középkori vár falaiból „bányásztuk” ki, mivel ezeket a faragványokat már másodlagosan használták fel, és a faragványok nem feltétlenül egyidősek (a középkor különböző évszázadait, nagyjából a XII-XV. századokat fedik le).

A vár bővítéséhez a XVI. század második negyedében korábbi épületek anyagát is felhasználták, s nyilván nemcsak a díszítőelemeket, hanem az egyszerűbben megmunkált köveket is. Ezek között van olyan is, amin látjuk, hogy faragva van, tudjuk, hogy középkori, de ennél többet nem tudunk róla mondani.


Azt sem tudjuk, hogy pontosan milyen szerkezetnek lehettek a részei. Stilisztikailag a tizenkettedik század második felére lehet saccolni a faragványok legérdekesebb darabjait. Ennek a korszaknak az emlékanyaga eléggé gyengén reprezentált Erdélyben és a Partiumban egyaránt. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért? Vagy azért, mert még nem ismerjük őket, vagy azért, mert nem is volt olyan sok ezekből az elemekből. Mind a két opció érvényes lehet.

Borosjenői vár.Borosjenői vár.


Több, mint két tucat leletről tudunk, ez a szám még bővülni fog?

- A kutatásoknak és főleg a faragványok művészettörténeti értelmezésének nagyon az elején járunk még és reménykedünk abban, hogy felbukkan még olyan faragvány, aminek jobban ismerjük az analógiáit. Egyelőre a váron belüli számukat nem lehet pontosan belőni. Látunk jobb minőségű faragványokat a falakban, amelyeket egyelőre technikai okokból nem lehetett kiváltani, és szép számú faragvány rejtőzhet olyan helyeken, ahol még nem kutathattunk. Reménykedünk abban, hogy a későbbiekben, a helyreállítási munkák alkalmával ki tudjuk ezeket is sértetlenül venni, és még több, ma ismeretlen faragvány is előbukkan.

Egyes faragványoknak az előkerülése igen érdekes volt. Egy palmettás fejezetet például egy pince padlóján találtunk meg, apró darabokban. A sötétben egy, a helyreállításhoz szükséges geo-szonda ásásakor csákánnyal szétverték a földben az „útban levő” román-kori fejezetet. Egy másik gyönyörű, palmettás fejezet pedig egy lepusztult mellékhelyiség szellőzőjébe volt beillesztve, hogy ne fújjon be a szél, valamikor a ’70-80-as években kerülhetett oda…

Borosjenői vár. A fotókat küldte: Kovács Zsolt, művészettörténész. Borosjenői vár. A fotókat küldte: Kovács Zsolt, művészettörténész.


Ezek a faragványok hogyan kerültek a borosjenői vár falába?

- A késő középkori építkezésekkor különböző épületeket elbontottak, illetve a vár az első fázisaiban kisebb volt. Az elbontott épületekbe bele kell érteni azt a Dénesmonostorának nevezett kolostort is, amiről már tudjuk, hogy 1500 környékén már elhagyott volt, és amiből több lelet is származhat. Azonban a megtalált maradványok közül nem mindegyik származik feltétlenül ebből a kolostorból.

Mi úgy látjuk, hogy a faragványokat akkor használhatták fel építőanyagnak, amikor a török veszély okán, az 1530-40-es években kibővíthették a várat. Akkor, amit el lehetett a környékről mozdítani, azt mind bedolgozták az új falakba. Azt tudjuk, hogy itt egy ferences custodia is állt, ami szintén „bekerülhetett” az új várfalakba, de ugyanúgy a korábbi, kisebb várnak a bővítéskor elbontott részei is.

Ha építkezési faragványokról beszélünk, akkor általában meg kell különböztetni, hogy valami díszítőelem vagy inkább funkcionális faragvány, aminek nincs nagyon különleges díszítése, de mondjuk a formájából egy szakember meg tudja állapítani, hogy mi is lehetett. Nyilván az előbbi a ritkább és az értékesebb.

Szerencsénkre díszítő jellegű, igényesen megfaragott elemek is előkerültek, viszonylag nagy számban, leginkább oszlopfejezetek. Hogy ezek a faragványok egy épületen belül hol állhattak eredetileg, ezt mi is csak találgatjuk.

A kolostor maradványainak alaprajzát a 19. században Márki Sándor elkészítette, ám azóta ezek az akkor még látható romok is eltűntek. Most azonban úgy néz ki, hogy az aradi régész kollégánk, Florin Mărginean beazonosította, hogy hol lehetett Dénesmonostora.

Más ismert épületek is felmerültek esetleg, melyek az említettekhez hasonlóan beépülhettek a vár falaiba?

- Olyan faragványokat találtunk, amiket valaki, valamikor, valahonnan elvett. Arad megye és a Délkelet-Alföld kolostorainak faragványanyagából nagyon kevés őrződött meg. A faragványokat valamikor a 12. század második felében készítették, ám az erre az időszakra vonatkozó iratokból és emlékekből is kevés maradt fent.

Az viszont látszik, hogy mennyire kifinomult és igényes a munka, ami a magas megrendelői igényszintre és a jó mesterekre egyaránt utal. Mindenképp olyan művészi kvalitású együttesről van szó, ami különlegesebb, gazdagabb kolostorra lehetett csak jellemző.



Amennyiben aprólékosan megvizsgáljuk azokat a motívumokat, amik itt megjelennek, akkor ezek nem ismétlődnek meg az Erdélyből ismert, hasonló korú faragványokon. Egyelőre nem ismerjük a leletanyag konkrét kontextusát, pedig a művészettörténészeket általában ez izgatja a leginkább: olyan párhuzamokat keresni, amik formailag nagyon hasonlítanak, s időben és térben is közel állnak a mi faragványainkhoz.

Először ilyeneket kellene találni, és ezek alapján majd el lehet gondolkozni a kapcsolatrendszeren. Kell legyen nyoma a mestercsapatnak, amely ezeket elkészítette, hiszen azelőtt vagy azután nagy valószínűséggel készítettek máshol is még hasonlóakat, vagy valahonnan megtanulták, valahol látták ezt a formavilágot.

Az, hogy egyelőre ezek nem ismertek, nem jelenti azt, hogy nincsenek. Jöhetett az a mestercsapat messzebbről is, például az Adria környékéről. Az is elképzelhető, hogy a környék legjobb, legkiválóbb mestereit hívták el, hogy készítsék el ezeket a faragványokat, de aztán, hogy ők honnan jöttek és hová mentek tovább, azt egyelőre sajnos nem tudjuk.

A leletegyüttes végső helye a helyreállított borosjenői vár lesz, de addig is a restaurált faragványokból a nagyközönség számára tárlatot terveznek a jövő év során. Mely városokba terveznek kiállítani?

- Van néhány ötletünk, hogy hogyan és hol hozzuk össze ezeket a kamara-kiállításokat. Nyilván az aradi múzeum lenne a legfontosabb helyszín, oda mindenképpen jó lenne, ha az egyik termében egy külön tárlatot tudnánk nyitni. Fontos lenne az is, hogy Budapestre is eljusson a kiállítás, mivel a Teleki László Alapítvány székhelye egyrészt ott van, másrészről viszont a Magyar Nemzeti Múzeumban található az 1870-es években, a borosjenői várban megtalált szirénes oszlopfejezet.

Eddig erről semmit nem lehetett tudni, abban az értelemben, hogy pontosan milyenek lehettek azok a faragványok, amik eredetileg körülötte voltak, hiányzott a szirénes fejezet kontextusa. Azáltal, hogy most felszínre kerültek ezek a méretben és formában eléggé hasonló faragványok, ez megmutatja majd a közegét a „szirénnek” is.

Viszont egyelőre eléggé rejtélyes maga ez a kontextus is. A borosjenői faragványok analógiáinak a keresgélése valahogy olyan, mint a viccben, amikor a rendőr a kulcsát nem ott keresi, ahol elvesztette, hanem, ahol fény van. A Maros alsó folyásának a középkori kolostorait alig ismerjük, ám pár száz kilométerre nyugatra vagy délre már gazdag emlékanyagunk van.



Egy együttes kiállításban már könnyebb lesz a szakembereknek értelmezni a faragványokat, és a közönség számára is nagyobb esztétikai élményt nyújthatnak. Az erdélyi kamara-kiállításokra ezt a szirént mindenképpen el szeretnénk kérni, hogy együtt állítódjanak ki, legalább erre az időszakra.

Ez egyébként a sorozat egyik legszebb és egyben egyetlen figuratív darabja. Az aradi és a budapesti tárlaton kívül én nem bánnék egy kolozsvári kiállítást sem. Nyilván ezeket még meg kell szerveznünk, egyelőre nem tudjuk, hogy pontosan mikor és hol állítjuk ki a faragványokat.

A Teleki László Alapítvány átfogó régészeti program beindítását tervezi, hogy Erdély és Partium egyes fontos, de alig ismert kolostorait − pl. Ajtonymonostort, Bulcsot, Kolozsmonostort, a meszesi kolostort és Dénesmonostorát − feltárják. Miért most kerül sor ennek a kivitelezésére, és mennyiben járul ehhez hozzá, hogy a borosjenői vár felújításakor ilyen gazdag leletanyagra bukkantak?

- A borosjenői helyreállításoknak és ennek a projektnek csak érintőlegesen van közük egymáshoz. Akkor, amikor Borosjenőn elkezdtük kiszedni a faragványokat, a Telekisek látták, hogy érdemes Dénesmonostorát is megvizsgálni. Arad megye kolostorokban nagyon gazdag volt a 11−13. században, ám ezek már mind eltűntek.



E kolostorokat nagyjából annyiban kutatták, hogy a 19. századi dokumentációkat – és az előkerült szórványleleteket – a modern történettudomány feldolgozta, leginkább Heitelné Móré Zsuzsa. Kevés olyan kolostor van, amit meg is ásott a modern régészet, talán az A. A. Rusu és I. Burnichioiu vezetésével kutatott Bizere kolostora az egyetlen. Onnan számos izgalmas lelet került elő. Ez egy olyan terület, ami nagyon sokat ígér régészeti, művészettörténeti szempontból.

A Telekis projektben elsősorban régészeti feltárások lesznek, azonban nem árt, ha vannak művészettörténészek is a helyszínen, akik egy kicsit más szemmel is nézik a régészeti leleteket, a saját diszciplínájuk módszertana szerint. Például egy-egy ilyen faragvány értelmezésénél lehet, hogy a művészettörténész tud olyat mondani, amit a régész nem vesz észre feltétlenül. A Teleki László Alapítvány kolostoros projektjéből megpróbáljuk kivenni a részünket, de természetesen, csak hogyha felkérnek rá.

Mit ígérhet?

- Azt, hogy kutatáskor mit fogunk találni, azt nem tudjuk, de ettől izgalmas. Csak úgy sejtjük, hogy mi lehet a helyszíneken: valószínűleg az egykori kolostor temploma és a hozzá tartozó épületek.

De számíthatunk a kolostorok esetében olyan leletekre, mint például az európai jelentőséggel bíró – és a Losonczi családdal rokon ágon lévő – Bánffy-család érintetlen bánffyhunyadi kriptája esetében?

- Ha arra gondolunk, hogy a Losoncziak beépítették a Dénesmonostora anyagát a XVI. század elején a várukba, akkor nyilván ez a kolostor már nem működött. Ám több mint valószínű, hogy korábban, a XIV-XV. században jó ideig patronálták a kolostort, s így temetkezhettek is ott.

Aztán egy idő után megszűntek a kolostorok, úgy Dénesmonostora, mint a borosjenői ferences custodia. A XVI. század elején a Reformáció erősen jelen volt. Hogy a szerzetesek a Reformáció miatt mentek-e el, vagy ennek más oka volt, esetleg pont maga a patrónus, azt elég nehéz ma megmondani, mert elmehettek más okok miatt is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS