2019. december 6. péntekMiklós
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Csak a fölösleget kell lefaragni.” Színészportrék: Szabó János Szilárd

színészportrék 2019. október 28. 10:07, utolsó frissítés: 11:08

Ha nem színész lenne, valószínűleg akváriumokat tervezne, mondta el a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának legújabb tagja.


Sorozatunkban olyan fiatal színészeket mutatunk be, akik az utóbbi évadokban szerződtek valamelyik erdélyi színházhoz. Ezúttal Szabó János Szilárdot, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagját ismerhetitek meg.

Melyik az első színházhoz kapcsolódó élményed?

- Gyerekkoromban sokszor jártam színházba, viszont sose fordult meg a fejemben, hogy akár én is megtapasztalhatnám azt, milyen a színpadon való lét. Amikor először lehetőségem volt színpadon állni, tizenöt éves voltam.

A Valahol Európában című musicalt vittük színre, amelyben az Egyenruhás karakterén dolgozhattam először életemben, sok segítséget igényelve. Egy óriási élmény volt a próbafolyamat. Hosszú, precíz munka állt előttem, ugyanis azelőtt nem volt lehetőségem megtapasztalni azt a zenei pontosságot és tudást, amit ott megtapasztalhattam. Egy sikeres előadás született, amit sajnos kevésszer mutathattunk meg. Talán ez volt az első igazán mérvadó színházi élményem.

Megvan a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész leszel? Vagy ez egy hosszabb döntési folyamat volt?

- Az előbb említett próbafolyamat élménye után indult el bennem a komolyabb érdeklődés, ami elhatározássá vált, hiszen az azt követő időszakban folyamatosan színházközelben maradtam. Végül is úgy fogalmaznám meg: a döntés nem egy pillanat volt, hanem egy folyamat, amiből nem akartam kiszállni, mert már magával ragadt.

Ha nem színházzal, akkor mivel foglalkoznál?

- Akkor valószínűleg a szobrászat lenne a logikus választás, mert azt tanultam. Azonban ha bármi lehetnék, akkor akvárium designer lennék, mert bevallom, kicsit mániákus vagyok, ami az akváriumokat és a díszhalakat illeti.

Szerinted miben rejlik a színész sikerének titka?

- Pontos receptet erre, nehéz volna mondani, mert nagyon egyediek az utak, amiket be kell hozzá járni. Én a saját céljaimat próbálom megfogalmazni, hogy én mitől lehetnék sikeres színész. Törekszem arra, hogy meglegyen a kellő nyitottság bennem az új dolgok felé, elbírjam a folyamatos változást és képes legyek mindig elérni azt a lécet, amit fölteszek magamnak, hogy majd újra magasabbra helyezhessem. Törekszem felfedezni és kiaknázni az adottságaimat, és bátran vállalni a hiányosságaimat és azoknak pótlását a folyamatos gyakorlás és tanulás által, hiszen mindenkiben ott van minden, amire szüksége van, csak a fölösleget kell lefaragni.

Elise Wilk: Eltűntek (r. Sebestyén Aba), Bajkó Edinával. Elise Wilk: Eltűntek (r. Sebestyén Aba), Bajkó Edinával.

Miért vonz, mit jelent számodra a színház?

- Mert örömömet lelem benne, szeretem az intenzív, változékony érzelmi állapotokat megélni. A múlt, a jelen, a jövő egyben.

Számodra melyik a próbafolyamat legizgalmasabb része?

- Nagyon szeretem a rendelkező próbákat, de számomra azok a próbák a legizgalmasabbak, amikor már javarészt összeáll a kép és egyben van minden, viszont a színészek még szabadságot kapnak a játék kapcsán a különböző kísérletekre. Szeretek apróságokat keresgélni, ajánlatokat hozni, ami jelentőséggel bír és építő jellegű lehet, vagy kíváncsiságból próbáljuk ki, és amire a rendező még mondhat igent vagy nemet. Ezek ajánlatok, ami ha nem is kerül bele a jelenetbe, segít nekem megkeresni a karakter határait, mi az, ami még belefér, és ami már nem. Persze ez nem minden rendezőnél van így.

A Liliomban (vizsgaelőadás, szakmai vezető: Tompa Klára). Fotó: Cseke TamásA Liliomban (vizsgaelőadás, szakmai vezető: Tompa Klára). Fotó: Cseke Tamás

Hogyan kerülsz közel egy szerephez?

- Bizonyos információk már a szövegből kiderülnek, ami mindenképp az alapja a megformálásnak. Ha egy karakternek meghatározó fizikális jegyei vannak, akkor a testi kifejezések megkeresésén keresztül életre kelhet a figura, tehát sok esetben kívülről a mozgásból, a leírásból, az instrukciókból közeledek a személyes és egyedi felé. Más helyzetben azonban belülről, egyfajta átváltozás megkísérlése következtében születik meg a karakter, az érzelmektől gondolatoktól haladva kifelé a látható kifejezések felé. A színészvezetés nagyban meghatározza a karakter kialakulását, a próbafolyamat jellege, a tréningek egyértelműen meghatározzák ezt a folyamatot bennem. Azonban mindig megpróbálok a rendezői keretek mellett egyfajta személyes kapcsolatot is felépíteni: miért jó nekem az, hogy most ezt a szerepet játszom, mit jelent az én életemben stb. A szereplő háttértörténetének elolvasása, ha van ilyen, vagy kitalálása is segít konkretizálni a szerepet.

A Liliomban Scurtu Dáviddal. Fotó: Cseke TamásA Liliomban Scurtu Dáviddal. Fotó: Cseke Tamás

Mit szoktál tenni, amikor elbizonytalanodsz?

- Éles helyzetben, előadás közben, próbálom rövidre fogni, a pánikot elkerülni és bármi, ami határozott ötlet, azt improvizálva felhasználni, és visszabillenteni magam, a jelenet szereplőivel és a helyzettel összhangba maradva. Ha a próbafolyamat közben lesznek kételyeim, akkor egy ideig hagyom, hátha magyarázatot kapok egy másik jelenetből vagy másnak adott instrukcióból, próbálok figyelni a részletekre. Ha azonban konkrét kérdésem van, azt amint lehetőségem van rá, felteszem.

Mi jelent most számodra szakmai kihívást?

- Mivel kezdő vagyok, frissen végzett, sőt még a mesteri szakon folytatom tanulmányaimat, lényegében minden kihívásnak számít. Idén szerződtem először állandó társulathoz. Ugyan felhasználhatom eddigi tapasztalataimat, de nincs olyan terület még, ami ne volna feladat, kihívás. Ez a tény jó érzéssel tölt el, hiszen bármit kapok feladatul valószínűleg újdonság lesz, másmilyen lesz, hiszen más város, más intézmény, más kollégák.

Hogy töltődsz fel?

- A párommal vagyok, kutyát sétáltatok.

Mi a játék?

- Peter Brook azt írta: „A játékhoz sok munka kell. De amikor ez a munka a játék élményét adja, nem érezzük többé munkának. A színház játék.”

Melyik alkotó/alkotás volt a legnagyobb hatással rád az utóbbi időben?

- Nemrég mutattuk be Elise Wilk Eltűntek című drámáját, a Yorick Stúdióban Sebestyén Aba rendezésében. Ez a legutolsó meghatározó élményem.

Az Eltűntekben Szilágyi Enikővel.Az Eltűntekben Szilágyi Enikővel.

Mi a célkitűzésed az új évadra?

- Tanulni, tapasztalni, dolgozni szeretnék.

Ha egy dolgot változtathatnál a munkáddal kapcsolatban, mi lenne az?

- Nem tudom még.

Nyitókép: Cári Tibor

A sorozatot szerkeszti: Kovács Bea

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS