2019. december 6. péntekMiklós
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„A szerencse mindig jól jön.” Színészportrék: Gedő Zsolt

színészportrék 2019. október 30. 14:48, utolsó frissítés: 14:48

Nem hallott még olyat, hogy a színház kárt tett volna az emberekben, emelte ki a Figura Stúdió Színház fiatal színésze.


Sorozatunkban olyan fiatal színészeket mutattunk be, akik az utóbbi évadokban szerződtek valamelyik erdélyi színházhoz. A sorozat záró részében Gedő Zsoltot, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulatának tagját ismerhetitek meg.

Melyik az első színházhoz kapcsolódó élményed?

- Gyerekkoromban a nővérem vezetésével minden karácsonykor „szereplést” állítottunk össze, ami abból állt, hogy egy-két héttel az ünnepek előtt nekiláttunk verseket, dalokat, mondókákat keresgélni, amikből született egy repertoár. A nővéremnek volt egy kis elektromos szintije, épp csak pár billentyűvel, amivel az énekeket kísérte, én meg próbáltam énekelni. Sok kemény, izzasztó próba árán összeállt a kis műsor, amit turnéztattunk is a családunk különböző állomásain. Mostani szemmel ezt akár színháznak vagy színházi élménynek is mondhatom, habár nem színházi körülmények között zajlott. Volt a nővérem, aki rendező és színész volt egyben, voltam én, a színész, aki szerves része volt az előadásnak, amit a rendező megálmodott, és voltak a nézők, a családunk tagjai. Az is lehet, hogy innen indult az egész…

Megvan a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész leszel? Vagy ez egy hosszabb döntési folyamat volt?

- A pillanat nincs meg. Öt-nyolc osztályban Szász-Mihálykó Mária magyartanárnő tartott az osztályunknak színjátszókört (mi voltunk a Kis Vitézek, a nagyobbak pedig a Vitéz Lelkek), nyáron meg felejthetetlen táborokat szervezett. Ekkor kezdett talán motoszkálni bennem valami vágy a színjátszásra. Az utolsó négy sulis évben már jobban kezdett érdekelni az udvarhelyi diákélet, ezért hanyagoltam a színjátszókört, de a gondolat, hogy színész legyek, titokban csak megmaradt. Valahogy beakadt az évek során ez a színészet dolog, de nem nagyon foglalkoztam vele. Érettségi után úgy voltam, hogy minden vagy semmi alapon egy próbát megér, különben bánnám egy életen át. Döntöttem, felvételiztem és bejutottam.

Ha nem színházzal, akkor mivel foglalkoznál?

- Pedagógus szívesen lettem volna, lennék akár. Amúgy nem tudom. Ha nem színházzal, akkor szinte bármivel, ami örömet okoz.

Szerinted miben rejlik a színész sikerének titka?

- Attól függ, ki hogyan szeretne sikeres lenni és milyen sikerre vágyik. Csillogás, villogás? Füst, taps, lábdob? Szakmai elismerés? Vagy az örömteli játék, a közös alkotás? Lehet, hogy mind egyszerre. Nem tudom. A kemény munka az az alap. Dolgozni és nem feladni, hinni akkor is, ha sokszor még nem tudjuk, miben. Talán a nézőkben is rejlik a színész sikere. Ha megérinti valami abból, amit látott, ha kap egy érzést akár. Az már talán siker, ha a színész nem is tud róla. Meg a szerencse mindig jól jön.

Miért vonz, mit jelent számodra a színház?

- Azért vonz, mert nagyon jó. De tényleg. Nem hallottam még olyat, hogy a színház kárt tett volna az emberekben. Sőt! Lehet sírni, nevetni, tanulni, aludni, álmodozni stb. Az a munkám, hogy játszhatok, és közben folyamatosan tanulok, ez örömet okoz. Azt csinálhatom, amit szeretek. Hogy mit jelent számomra a színház? Kíváncsiságot.

Számodra melyik a próbafolyamat legizgalmasabb része?

- Az a pillanat, amikor a többi alkotóval valahogy egy hullámra kerülünk, születik egy közös gondolat, hangulat, érzés, állapot, és hirtelen kiélesedik a figyelmünk, a minket körülvevő energia és valahol, valamiben találkozunk. Ez eléggé izgalmas. Már ha megtörténik.

A tavasz ébredése című előadásban (rendező-koreográfus: Györfi Csaba) Orbán Zsolttal és Gál Ágnessel. Fotó: Czinzel LászlóA tavasz ébredése című előadásban (rendező-koreográfus: Györfi Csaba) Orbán Zsolttal és Gál Ágnessel. Fotó: Czinzel László

Hogyan kerülsz közel egy szerephez?

- Alapjáraton elég empatikus, érzékeny, ösztönös ember vagyok. Intuitív, ez talán a jó szó, azt hiszem. Szeretem „eldobni az agyam”, és ez jól jön ebben a szakmában. Nincsen jól bejáratott receptem. Próbálom megérteni azt a szereplőt, akit játszom: helyébe képzelem magam, keresek közös csatlakozási pontokat az ő meg az én életemből, már ha vannak. Próbálom megérteni az őt körülvevő világot, embereket és a velük való viszonyát, megérteni, hogy mit miért tesz. Van, hogy elég egy közös pillantás a partnerrel, egy otthon hallgatott zene, ami elvisz egy hangulatba vagy elindít valamilyen úton. Szeretek az ösztöneimre hallgatni, zsigerből reagálni, és nem túlagyalni a dolgokat.

Mit szoktál tenni, amikor elbizonytalanodsz?

- Eszem magam. Kérdéseket teszek fel. Próbálok türelmes lenni magammal és a történésekkel szemben. Beszélgetek emberekkel. Aztán valami csak segít.


Mi jelent most számodra szakmai kihívást?

- Nem érzem, hogy olyan szinten tartok, hogy ne találjak kihívásokat. Azt hiszem, ha jól akarom csinálni és fejlődni szeretnék, akkor minden kihívás kell legyen.

Hogy töltődsz fel?

- Alvással, sporttal, kirándulással, zenével, barátokkal, főzéssel.

Mi a játék?

- A játék az, amikor anyukám kiáltott utánam a blokk előtt az udvaron, de én úgy „benne voltam a játék hevében”, hogy se nem láttam, se nem hallottam, de közben mégis. Belefeledkeztem mindenbe. A játék valami gyermeki belefeledkezés, azt hiszem.

Melyik alkotó/alkotás volt a legnagyobb hatással rád az utóbbi időben?

- A Felhő a nadrágban című előadás (r. Kokan Mladenović) a szabadkai Kosztolányi Dezső Színháztól, valamint Slava Polunin SnowShow-ja.

Mi a célkitűzésed az új évadra?

- Nincsen semmi konkrét. Mindenből tanulni valamit és levonni olyan következtetéseket, amik a javamat szolgálják.

Ha egy dolgot változtathatnál a munkáddal kapcsolatban, mi lenne az?

- Azt, hogy mindenkit vegyünk emberszámba.

A vágy villamosa (r. Botond Nagy). Fotó: Biró IstvánA vágy villamosa (r. Botond Nagy). Fotó: Biró István

Nyitókép: Benjamin Südel szerepében a Mártírokban (r. Keresztes Attila, Figura Studió Színház). Fotó: Jakab Lóránt

A sorozatot szerkeszti: Kovács Bea

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS