2019. december 5. csütörtökVilma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ártatlanul a pornóiparban: a Casting rövidfilmről beszélgettünk az alkotókkal

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2019. november 16. 00:48, utolsó frissítés: 2019. november 18. 17:03

A társadalom nyíltan elítéli a lányokat, akik belecsúsznak a pornóiparba: „ők döntöttek így”. De miért? Mi vezethet egy ilyen döntéshez? A Romániában játszódó Casting bepillantást enged az ilyen esetek mögé.


A Csoma Sándor rendezte Casting (2019) című magyar rövidfilm a kelet-európai pornógyártásba nyújt bepillantást. A történet egy romániai bányavárosban játszódik, ahol egy 18 éves lány, Júlia, ki szeretne törni a szociálisan mélyen problémás helyzetéből, és elmegy egy modell-castingre. Ott azonban kiderül, hogy valójában pornóról van szó: ezt zsigerileg elutasítja, de mégis a pornóproducer ágyában köt ki. A film arra keresi a választ, hogy mi állhat az ilyen esetek mögött.



Megkerestük a kisfilm rendezőjét, Csoma Sándort, Balázs István Balázs operatőrt és a főszerepet játszó, a gyergyószentmiklósi Blénesi Kincsőt, hogy az alkotási folyamatról beszélgessünk.

Csoma Sándortól megtudtuk, hogy a film alapötlete egy valós történetere épül. Az 1990-es években egy francia pornófilmrendező Budapesten tartott „modell castingekat”, ahol valójában fiatal lányokat vett rá arra, hogy lépjenek be a pornóiparba. Ezekre a meghallgatásokra nagy reményekkel jelentkeztek a lányok, majd a kamera előtt kiderült, hogy nem éppen modellkedésről van szó, hanem pornóról. Különböző szuggesztív, manipulatív technikákkal és pénzajánlatokkal sikerült ott tartania néhány lányt – mára már több száz, ha nem ezer lányról lehet szó – akik a csoportnyomásnak, a csábításnak engedve a casting-kamera előtt lefeküdtek a producerrel.


Ma már ebből egy külön pornóműfaj lett, mert a jelenség erőteljesen hatott a pornót fogyasztó közönségre, aminek a nüansza az volt, hogy a megtört lányok őszinte, naiv reakcióit látjuk a képernyőn, amikor rádöbbennek, hogy ez pornó. De aztán mégis megtörnek és belemennek, sokan éppen a szüzességüket adva oda a pornórendezőnek.

Volt egy erdélyi lány, akinek az apja túlzottan, agresszíven vigyázott, hogy ne kerüljön fiúk közelébe, aki nem élhette meg a szexuális ismerkedést a maga természetes közegében, és végül ennek a pornórendezőnek a kamerái között találta magát. Ennek a lánynak a tekintete, a döbbenete, a valódi ártatlan naivitása elgondolkodtatott, hogy vajon miért ment bele, milyen háttér motivációk voltak a döntések mögött, ami ide vezette” - mesélte a rendező, hozzátéve, hogy évekig foglalkoztatta ez az arc. Így mikor a diplomafilm készítése szóba került, arra gondolt, hogy utánajár ennek a történetnek. A valódi lányról nem talált semmilyen adatot, így játékfilm formájában gondolta el. A motivációja az volt, hogy személyes közelségbe hozzon egy ilyen esetet, ami lehetőséget ad a „rossz döntést” hozó lány empatikus megértéséhez.

Balázs István Balázs operatőr, aki a rendezővel szorosan együttműködve dolgozott, a témával és a film végével kapcsolatban elmondta, hogy szerinte egyértelműen egy nagyon fontos témáról van szó, amiről nem lehet eleget beszélni.

Milyen lelki folyamatok zajlanak le az ilyen „casting”-videók alanyaiban, áldozataiban? Ezzel foglalkozni kell” - vélekedett a szakmai körökben elismert, IMAGO-díjas operatőr. Azt is elmondta, hogy a téma miatt nem szerették volna azt, hogy a film a végkicsengése az legyen, hogy „túl vagyunk a mindenen”, pedig megfigyelése szerint a nézők inkább kedvelik a jól lezárt filmeket - attól függetlenül, hogy happy end vagy tragikus a végkifejlet. Ám ez esetben jelezni szerették volna, hogy a történet feldolgozásához még sok időre van szüksége a lánynak, talán évekre, talán sosem fogja feldolgozni. Hiszen egy trauma érte, aminek további következményei is vannak.

A lezárást Csoma Sándor is tovább árnyalta: arra is utalni szerettek volna, hogy Júliában annyira dolgozik a bűntudat, annyira terhelt a lelkiismerete, hogy egy ártatlan összepillantást és mobiltelefonozást is fenyegetőnek talál, mintha az idegen férfi is az ő videóját nézné a vonaton. Ebben az értelemben sosem tud kitérni, elmenekülni a megtörténtek elől, hiszen ami egyszer felkerült a netre, arról sosem tudhatjuk, mikor kerül elő ismét.

Júlia környezeteJúlia környezete


A rendező azt is megemlítette, hogy Balázzsal a forgatást megelőzően bejárták Erdély és Románia egy jó részét, hogy ideális helyszínt találjanak. A rendező ismerőse volt Blénesi Kincsőnek a Facebookon, és mikor a tolmácsuk visszalépett, akkor Kincsőt kérték meg, hogy segítsen nekik a forgatási helyszín keresésében, hisz ők nem tudtak románul.

Közben készítettünk pár fotót a helyszínen, mert Kincső FB-posztjait, fotóit nézve feltűnt, hogy milyen karakteres „filmes” arca van, illetve persze fotóztuk a helyszíneket, a hangulatokat keresve egy alak körül. Számomra autentikusnak, izgalmasnak hatott ez a kontraszt: a fiatal arc, nagy szemek, valaki, aki mindig újszerűen tekint a világra, miközben egy „öreg lélek” lakik benne.” Így, bár a rendező eredeti elképzelésében egy magyarországi színésznő játszotta volna Júliát, végül a BBTE színészhallgatóját kereste meg a feladattal.

Blénesi Kincső azzal egészítette ki a történetet, hogy a felkérés után kért két hét gondolkodási időt, hiszen számára nagyon félelmetesnek tűnt a feladat, és az is feszélyezte, hogy meztelen jelenet is van a filmben.

Akkor sok időt gondolkodtam azon, hogy mi a színészet, mi értelme van, mit akarok csinálni? Csak olyan dolgokat, amik nagyon egyszerűek, könnyen kontrollálhatóak? Mindig féltem attól, hogyha valaha egy sötétebb dologban játszom, akkor már nem leszek olyan, mint addig. Ami miatt elvállaltam volna, az az volt, hogy egy izgalmas, nagy kihívás volt, illetve egy lehetőség, hogy ilyen módon kicsit képviselhetem azokat a lányokat, akikkel ez megtörtént, vagy akik most is ilyen helyzetben vannak. És azzal, hogy képviselem, megjelenítem őket, azzal mintha kiállnék mellettük” - részletezte a döntés közbeni dilemmáit, amelyben végül az utóbbi megfontolás kerekedett felül. A forgatás után arra a következtetésre jutott, hogy: „Ha nincs ez a film, akkor nem jövök rá arra, hogy igazából ennek nincs köze hozzám, egy szereptől nem leszek mocskosabb, vagy rosszabb.

Blénesi KincsőBlénesi Kincső


A film forgatókönyvírója is Csoma Sándor volt, akinek bevált munkamódszere, hogy mikor megvan a film története, előbb a főszereplőkhöz keres színészeket, és csak utána dolgozza ki a forgatókönyvet. Így, miután Blénesi vállalta a szerepet, elkezdte megírni a forgatókönyvet, és több helyen belevitte a lány személyiségét is. Ebben az értelemben a személyesen színészre szabott karakter volt Júlia, a munka során Kincső hangja, tekintete, gesztusai ott voltak Csoma előtt. A megírt részeket pedig elküldte a színésznőnek, aki kommentálta, kiegészítette, árnyalta. Ebben az értelemben már a forgatás előtt folyamatosan együtt dolgoztak, ismerte be a rendező, már a forgatókönyvnek is fontos részese volt Blénesi személyisége.

A fiatal színész arról számolt be, hogy eleinte megijesztette a vállalt szerep, mert nem tudta, hogyan tudna azonosulni Júliával, sokféle dilemma előjött. „Hiszen én soha nem csinálnám azt, amit ő megtesz, sosem lennék ilyen naiv, ilyen elveszett. De akkor, hogy fogom tudni eljátszani, ha akaratlanul is ennyire elítélem?” Elmesélte, hogy a színészi munkának úgy kezdett neki, hogy elkezdett egy naplót írni, amelyben a saját emlékeit írta le, de ötvözve Júlia lehetséges emlékeivel, illetve a forgatókönyvből is átemelt részleteket.

Gyakorlatilag, visszagondolva a saját életemre, azokat a pontokat kerestem meg, ahol, ha nem állt volna mellettem valaki, nem jön valahonnan segítség, ha nem állok meg egy határnál, akkor az én életem is olyan pályára került volna, amilyen a Júliáé. Ezekkel a pontokkal játszadoztam, onnan elvittem magam azokra a helyekre, helyzetekbe, ahol Júlia lehetett” - mesélt a karakterépítés folyamatáról, aminek a végén rájött, hogy nem annyira különbözőek, csak ő szerencsésebb. Bevallása szerint ez persze megviselte, de akkor úgy érezte, hogy készen áll eljátszani Júliát.

Csoma Sándor a többi színész megtalálásáról is mesélt. A Júlia testvérét játszó Orbán Levente már a Kojot után maradandóan benne maradt, mint karakteres arc, így a Castingnél elsőként rá gondolt. Ez azért is fontos volt, mert a fiatal rendező egy korábbi, ugyancsak Erdélyben forgatott filmjénél, a Tabula Rasánál, megjárta, hogy egyik színésznek kolozsvári, a másiknak gyergyói, a harmadiknak pesti akcentusa volt, miközben a film szerint a figurák egy faluban éltek. Kincső és Levente ebből a szempontból ugyanazt a nyelvet beszélik, és nem csak arcformában találnak, hanem hanghordozásban is, lévén mindkettő székelyföldi.

Vad-Horváth Katalin és Gijs NaberVad-Horváth Katalin és Gijs Naber


Velük ellentétben élesen szemben áll a másik két szereplő, a pornóproducer és az asszisztense, akik a „Nyugatot” képviselik, és hitelesen el tudják játszani, hogy beilleszkednek a kicsit mű, dekoratív pornóvilágba.

A rendező szerint egy beszélgetésben merült fel Vad-Horváth Katalin neve, aki korábban a felnőttfilmes szakmában is dolgozott. Ezzel egy lépést tettek a dokumentumfilm irányába is, hiszen belekeveredett egy ilyen dimenzió is. Ráadásul nagy segítségére volt a stábnak, hiszen olyan környezetben lévő karaktert játszik, amit ő belülről nagyon jól ismert - ismerte el a rendező. „Mikor találkoztam vele, akkor rögtön pszichológiai könyveket ajánlott a karakterek megértéséhez, árnyalásához, vele meg lehetett beszélni a forgatókönyv hitelességét is. Végül nagyon jól együtt tudtunk dolgozni, nem félt a kamerától, nagyon értően instrukcióérzékeny volt, így minden a helyére került” - jellemezte a közös munkájukat Sándor.

A pornófilmproduceri szerepre hosszas kutatás után megkeresték Gijs Nabert, aki akkor nemrég fejezte be a nagy költségvetésű, epikus vikinges történetét, aminek a főszereplője volt: a holland a Redbad c. filmről van szó. A holland színész - némi meglepetésükre - elvállalta. „Neki általában pozitív szerepei vannak, így neki is kihívás volt a provokatív pornóproduceri szerep, az antagonista figuráé".

Az operatőr kiemelte, hogy a karakter lelki világának, motivációi megértésének nagyon fontos eleme a környezete, hiszen ez „írja le” legtömörebben. Júlia otthonának markáns vizuális elemei a kopott tömbházak, a bányaváros, amit hegyek vesznek körül, amelyek bezárják. Így az első pillanattól, amikor az otthoni környezetében meglátjuk, érthetővé válik, hogy ő miért akar onnan elmenni, kitörni. És azt is érezzük, hogy ez a környezet nagyon bezárja őt, magyarázta az operatőr.

Másrészt ezt hangulatban is meg kellett mutatni: szerencsénk is volt, hogy a forgatás napján nem volt napsütés, hogy találtunk egy olyan napszakot, amikor ilyen szórt, felhős idő van. Mindehhez adja magát a kék, ami egyféle hidegséget, zártságot áraszt, ami kicsit nyomasztó. Ezáltal a néző is megérzi és megérti, hogy a főhősnek innen miért kell kitörnie.” Ezzel a kék, hideg, zárt világgal állították szembe a film alkotói a hotelt, ahol a casting zajlik, így értelemszerűen a helynek csábítónak kellett lennie: vonzó, meleg helynek, ezért a sárgás, meleg tónusok dominálják.

Az operatőr arról is beszámolt, hogy a kontrasztoknak e mellett abban is jelentősége is volt, hogy megragadja és megtartsa a néző figyelmét. Ugyanakkor a vizuális eszközökkel azt segítették, erősítették, hogy a néző menjen Júlia karakterével. Hiszen ez egyértelműen egy egyfőszereplős film, amelyben kiemelt az ő személyes dimenziója.

A rendező és az operatőr közösen döntöttek a 4:3-as képarány használata mellett, amit ma már ritkán használnak. Egyrészt ezzel is a zártság hangulatára erősítettek rá, ami a kitörési vágyat motiválja. Másrészt a lélektani vonatkozások is hangsúlyosabbá váltak a képméret miatt: a 4:3-as jobban megközelíti az arc formáját, kitölti a képet és kihangsúlyozza személyességet. „Amikor Kincsőről bemutatunk egy közelit, akkor abban nincs semmi más, csak az ő arca, a környezetét sem látjuk, csak őt” - mutat rá az operatőr arra, hogy mi segítette őket abban, hogy empatikus viszony alakuljon ki a néző és Júlia között.

A filmben dominálnak a statikus kamerabeállások, a lassú, pásztázó kameramozgások: ettől a film kap egy meditatív, „belső”, elmélyült dimenziót. Mikor ezt megemlítettük Balázsnak, akkor a következőt válaszolta: „Az én szempontom az volt, hogy ez alapvetően egy realista történet. Nagyon sok kézi kamerás, realista film készült az elmúlt időszakban, de mi nem gondoltuk, hogy ez egy jó eszköz lenne, úgy gondoltuk, hogy egy statikusabb fajta történetmesélés jobban segíti a történetet, jobban kiemeli a szereplőket. Nem a kamera mozog, hanem a szereplők mozognak a képeinken – ez ugyancsak egyféle tehetetlenségérzetet, keretezett bezártságot jelez, egy kitörést, ami nem tud kitörni.” Ehhez még hozzátette, hogy ő amúgy is kedveli a fix képeket, ezért a Castingben is csak akkor van nagyobb, dinamikusabb mozgás, ha az indokolt.

Fotók: Casting, Balázs István BalázsFotók: Casting, Balázs István Balázs


Blénesinél arra is rákérdeztünk, hogy látja, végül mit értett meg a szerep eljátszása által. Szerinte a kulcsfogalom a nyomorúság. Úgy gondolja, hogyha az ember nem tudja magáról, hogy milyen helyzetben van, akkor nem is nyomorult – de például a főhős Júlia nagyon is tisztában van azzal, hogy ő az, különben nem menne bele a meztelen felvételbe, és nem kötne ki a pornóproducerrel a hotelszobában.

Elmesélte, hogy közelről ismeri a székelyföldi városokat, falvakat, ahol egyszerű emberek élik a mindennapi életüket. Megfigyelte, „hogy mennyire, vagy inkább hogyan boldogok ott az emberek: építik a kis házaikat, építik a környezetet, valamilyen jövőt. De közben szegények, illetve nagyon erős korlátok között vannak. Ehhez hasonlóan a Júlia környezetében élő emberek sem tanult emberek, nem is vágynak túl nagy dolgokra, és gyakran a nyomorban élnek, amivel együtt jár a mocsok, a szegénység, a nélkülözés. De ez az élet: a mocsok, a sár, a mindennapi dolgok, hogy ma éppen puliszkát eszel, és utána el kell mosni az edényt. Hogy elmész fát vágni és közben félsz, hogy a kutyák nehogy megtámadjanak, hogy Jancsika nehogy leszúrjon, hogy Pistike nehogy megerőszakoljon. Ha biciklivel mész és kipukkad a kereke, akkor jaj Istenem, nincs pótbelső, hát jársz ezentúl gyalog. Szóval vannak ezek a hétköznapi helyzetek – és ez az élet.” Mikor ő ebben a környezetben megjelenik, és rákérdeznek, hogy mitől fáradt, mivel foglalkozik Kolozsváron az egyetemen, akkor az elgondolkodtató. Ekkor ébredt rá, hogy milyen nagy kiváltság, hogy játszhat, hogy színészettel foglalkozhat.

Bármit is válaszolok ilyenkor, ezek az emberek azt gondolják, hogy naiv vagyok, és nem tudom, milyen az élet” - érvelt Blénesi, akinek tapasztalata szerint számukra ez csak egy elvont, értelmiségi, „naiv” dolog marad. „Ha most leülnénk Júliával beszélgetni, akkor ezt gondolná rólam. S ezzel együtt mi nézzük Júliát naivnak, amiért olyan döntéseket hoz, amivel lemond a méltóságáról, a büszkeségéről, a lelki tartásáról és elfogadja a pénzt. Mert nem vagyunk nyomorultak. Érdemes elgondolkodni, hogy ki a naiv és milyen szempontból az”- mondta el a fiatal színész.

A 27 perces kisfilmet ezidáig több szakmai fórum 7 díjjal értékelte:
IMAGO operatőri díj - Balázs István Balázs; International Goldeneye operatőri díj (Grúzia): Fődíj, és Legjobb diákfilm díj - Balázs István Balázs; Malter Filmfesztivál: Közönségdíj, illetve különdíj - a filmnek; Országos Függetlenfilm Fesztivál: Fődíj - a filmnek; Eraly Bird Student Film Festival: A zsűri elnök díja a legjobb női alakításért - Blénesi Kincső.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS