2019. december 5. csütörtökVilma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Visky András: üldöztek a kommunisták, ezért távfutó lett belőlem

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2019. november 23. 12:15, utolsó frissítés: 2019. november 25. 16:36

A drámaíró mesélt arról, hogyan élte meg a szocializmust és a megfigyelési aktája miként épült be a drámáiba.


A Magyar Ifjúsági Központ (MIK) YZ Intézete által szervezett beszélgetésen Visky Andrással Kristály Beáta beszélgetett a romániai szocializmusról, és a drámaíró arról is mesélt, hogy élete pillanatai miként köszönnek vissza a drámáiban. Mint elmondta, traumáit a közvetlen környezete ismeri csak igazán, akik előtt kontrollálatlan pillanataiban válik ez láthatóvá.

A Gyere le a blokk elé – 1989 előtt és után című konferencia keretében megtartott beszélgetésen kiemelte, hogy hétéves korában találkozott először édesapjával, hat testvére pedig fontos szerepet játszott életében, ugyanis ők vigyáztak a szellemi és testi épségére. Az író viccesen hozzátette, minden szellemi furcsasága épp ezért rajtuk kérhető számon.

„A múltat nem lehet eltörölni, csak együtt lehet élni vele”

Visky a rendszerváltás előtti időszakról elmondta, közhelyek és ellenségképek helyett élettörténeteket kell látnunk benne, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy megbélyegezzük például az 1989 előtti rendszer éltetőit, hisz ellenségképeket a politikum gyárt. Az embereknek inkább önmagukkal kell szembenézniük és az új generációknak pedig nem szabad fekete-fehérben látniuk a történéseket. Értenünk kell a kontextust, mivel a rendszerbe beleszületettek életét a körülmények alakították.


Visky András esetében az „együttélés a múlttal" érdekes vetületekkel járt. Ott van például az a kb. 1485 oldalas megfigyelési dosszié, aminek súlyosabb része a követéseiről szól, 600 oldala pedig a lehallgatásokat tartalmazza.

Ennek kapcsán jegyezte meg ironikusan a dramaturg: üldözték a kommunisták, ezért távfutó lett belőle. Visky kikérte ezt a dossziét, beleolvasott és néha meglepődött a „kreált” identitáson, a „fikcionalizált” világképet létrehozó anyagon, vagy épp saját magán.

Amit ugyanis kiemelt, mint meglepő „ügyetlen, szamárságot", amivel már együtt kell élnie – ahogyan másoknak is sajátjaikkal –, az talán inkább „sötét" emlék. Az egyik meggondolatlan pillanatában egy barátja feleségét minősítette: azt találta mondani róla, hogyha neki is ilyen felesége lenne, akkor ő is alkoholista lenne.

Ezt utólag megbánta, de azt is tudja, hogy minden ilyen kijelentés hozzátartozik. Ahogyan azok a kijelentései is, amelyeket felhasználhattak volna ellene - pedig közben tudta, hogy megfigyelik.

Szerinte a kijelentéseinkkel együtt létezünk, nem lehet leválasztani rólunk, sem a múltat, sem a jelent. Éppen ezért nem hisz abban sem, hogy ezeket a dossziékat "kozmetikázni" kellene. Hozzátette: egyesek már-már hősként tüntetik fel magukat ezeknek a megmutatásával, a kényelmetlen részletek viszont kihagyják.



Mint mondta, nem olvasta el teljes egészében a dokumentumot, ez még várat magára, ugyanis hever annál izgalmasabb olvasmány is az asztalán. Azonban nyilvánosságra hozta, kiállította Szatmárnémetiben és Kolozsváron is. Sőt, a Pornó című előadásába is beépítette.

Az említett előadás ugyanis tartalmaz egy olyan jelenetet, amikor a rendőrök a dosszié lapjaiból épült folyosón hatolnak be egy épületbe. Eredetileg ezt betonfalakkal tervezte el, mintha egy szarkofág lenne, azonban ez módosult. A Pornó egyébként a politikai pornográfiára akarja felhívni a figyelmet, arra, hogy a politika miként akarja kontrollálni a testünket, a hatalma alá vonni és saját érdekei szerint használni.

Visky ebben az előadásában írta meg húsz év után azt a tragikus élményét, ami egész családját megrengette. Harmadik gyereke a rendszerváltás idején halt meg, születés közben, felesége pedig életveszélyes helyzetbe került.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS