2020. április 5. vasárnapVince
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„A nők gondjainak elismerésénél időszerűbb célt ma, 2020-ban sem tűzhetnénk ki magunk elé"

Horváth-Kovács Szilárd kérdezett: Horváth-Kovács Szilárd 2020. március 07. 20:05, utolsó frissítés: 2020. március 11. 13:12

Pető Andreával, a MTA doktorával, a társadalmi nemek történetének szakértőjével beszélgettünk arról, hogy hogyan is állunk Közép-Kelet Európában a női egyenlőséggel.


Manapság a társadalom széles rétege úgy látja, hogy a férfi-női egyenjogúság megoldott probléma, nincs szükség feminizmusra, hiszen a jogok minden állampolgár számára biztosítottak – legalábbis formálisan. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy a nők többet dolgoznak, kevesebb fizetést kapnak, intézményesen a háttérbe vannak szorítva.

Megkerestük Pető Andreát, a Közép-Európai Egyetem tanárát, akinek kutatási területe a 20. századi társadalom és a társadalmi nemek története, hogy a nők helyzetéről beszélgessünk a Közép-Kelet Európai térségben, a Nőnapról, illetve a nők helyzetéről a tudományos életben.

Tisztázzuk: a formális egyetemes jogok miért nem elégségesek? Európában ma, 2020-ban mit jelent az egyenjogúsági munka?

– Az egyenlőség utópikus érték és ennek elérésére különböző szakpolitikák állnak rendelkezésre. A legutóbbi ezen a téren meghozott mindenkit érintő döntés az EU társadalmi nemek egyenlősége stratégiája (2020-2025). Ez alapvető előrelépés a korábbi ciklushoz képest, mikor csak „stratégiai kötelezettség vállalás” volt: értsd: semmi konkrétum.



Pető Andrea 1964-ben született Budapesten, történész, MTA Doktora. Pető Andrea 1964-ben született Budapesten, történész, MTA Doktora.


Most elsősorban gazdasági érvek szerepelnek a dokumentumban, jelezve, hogy európai gazdasági zónának szüksége van a nők munkaerejére is, mert így fog növekedni a GDP 6.1% és 9.6% közötti arányban. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az illiberális állam elleni harcban még mindig sokan reménykednek az „európai értékekben”. De ahogy Brecht írta „előbb a has jön, aztán a morál”, és az ún. „régi Európa” gazdasági érdekek felülírják az amúgy valóban meglevő normatív értékeket ha az „új Európáról” van szó.

Ma a nőellenesség – a sima diszkriminációtól a strukturális nők elleni erőszakig – mennyiben és hogyan jelenik meg a közép-európai térségben, és magyar nyelvterületen?

– A különböző európai indexek jól mutatják Magyarország és Románia helyét összehasonlítva a többi országgal.

Európai egyenlőtlenségi index romániai adatai. Forrás: European Institute for Gender EqualityEurópai egyenlőtlenségi index romániai adatai. Forrás: European Institute for Gender Equality


Magyarország jó középmezőnyben van mindenhol kivéve a nők szerepét a vezető pozíciókban. Míg a környező országokban a 2000-es évektől folyamatosan nőtt a nők szerepe, Magyarországon éppen ott vagy kicsit rosszabb helyzetben vagyunk, mint 1990-ben. Abból a szempontból rosszabb helyzetben, hogy mostanra a köztér “visszaférfiasodott” az illiberális állam familializmusa miatt is. Vannak ugyan tudatosan csinos és kiváló háziasszonyok és anyák, akik politikai pozíciót kapnak és így poszter- női a magyar kormány nőpolitikájának, de ez a strukturális problémákon nem segít.

Visszatérve a legfontosabb és legújabb EUs stratégiára, sajnos az beleragadt a “öntudatnövelés”, “harc a sztereotípiák ellen”, “nők a vezetésben” témákba és probléma megfogalmazásokba. A valós problémák ezen már régen túlmentek, de még mindig ezt a szókincset használják az általuk érzékelni vélt valóság leírására. Ezzel az ún. horizontális szegregáció ellen harcol: azaz sokkal több László nevű tagja van az MTA tagjai között, mint nő.

De arról a stratégia nem beszél, hogy a szegregáció létrehoz olyan ún. női területeket elsősorban a gondoskodás területén, mint az egészségügy vagy oktatás, amiről nem említi, hogy ott milyen méltatlan munka és pénzügyi körülmények közepette dolgoznak a nők Európa szerte. Arról sincs szó, hogy ez azért is méltatlan, mert a gazdagabb európai országok női ezekből az országokból származó nőknek tudják kiszervezni ottani mértékkel mérve is fillérekért a gondoskodó munkát. Amit főleg kelet-európából származó nők végeznek mindenféle munkabiztonsági vagy jogi védelem nélkül.

A baj az, hogy a stratégia és a közbeszéd se foglalkozik a munkavállalói szegénységgel, mely főleg a nőket érinti, hiszen őket alkalmazzák ilyen rosszul fizetett állásokban. Amíg a mítosz megmarad, hogy a dolgozó nőknek a legnagyobb gondja a “munka és a magánélet egyensúlya” addig rengeteg problémát söprünk a szőnyeg alá. És a problémák jellegzetessége pedig az, hogy idővel kikukucskálnak az alól a szőnyeg alól.

Európai egyenlőtlenségi index magyarországi adatai. Forrás: European Institute for Gender Equality	Európai egyenlőtlenségi index magyarországi adatai. Forrás: European Institute for Gender Equality


Milyen ünnep a Nőnap? Hogyan emlékeznek a nőnapra?

– A Nőnap már születésekor Eric Hobsbawn kifejezésével „kitalált hagyomány” volt. Az, hogy a múlt eseményei közül kiválasztotta azokat, amelyeket a történelmi folytonosság, a nők politikai jogainak biztosítása és a politikai mozgalom létrehozása érdekében a nyilvános érvelésben használt. A múlt század közepétől a világ különböző részein a nők, időben máskor, de azonos célokért tüntettek. A „kitalált hagyományokkal” azért harcoltak, hogy a nők gondjaik politikaivá váljanak, és azokat a nyilvánosság elismerje. Ennél időszerűbb célt ma, 2020-ban sem tűzhetnénk ki magunk elé.

Ma minden országban másképpen emlékeznek, megvannak a saját kialakult hagyományai a nőnapnak: felvonulásokon, gyűléseken, vállalati és családi ünnepségeken. Olaszországban sárga mimózával, Oroszországban csokoládéval, Magyarországon hóvirággal ünnepelnek. Az Egy Milliárd Nő Ébredése jegyében nők táncolnak az utcán, hogy felhívják a figyelmet, hogy az őket érintő problémákról ők maguk szeretnének beszélni és ezek a problémák közügyek.

Valóban Magyarországon már 1921-ben kimondták az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. Nemhiába harcoltak a női munkavállalók ezért a 19. század végétől. Amit gyakran elfelejtünk, hogy a legnagyobb női munkavállalói csoport egészen 1945-ig a háztartási cselédség volt. Az ő munkakörülményeikbe jó bepillantást ad Kosztolányi Édes Annája, és abba is, hogy ő munkavégzési helyükre nem ért el az állami szabályozás. 1945 után ez megváltozott azzal, hogy a gondoskodási munkát az állam vállalta magára. Iskolákban, bölcsődékben és kórházakban sok-sok nő dolgozott- míg a vezetők férfiak voltak. A neoliberalizációval ez a helyzet még rosszabb lett, hiszen a „neoliberális neopatriarchátus” a nőket, a legkevésbé önérdekérvényesítő csoportot erőforrásnak tekinti.

Flashmob a nők elleni erőszak ellen, Bukarestben, március 1-én. Fotó: Feminism Romania via Casa Jurnalistului / Facebook.Flashmob a nők elleni erőszak ellen, Bukarestben, március 1-én. Fotó: Feminism Romania via Casa Jurnalistului / Facebook.


Mi az aktualitása ma a nőnapnak?

– A posztmigrációs Európában a nők egyenlőség egyre többször eszközzé válik az olyan kormányok kezében a nők egyenlősége, akik amúgy saját nemzeti szakpolitikájukban nem jeleskedtek a női esélyegyenlőség területén. Ha a Nőnap olyan eseménnyé válik, amely felhasználható különbségek és hierarchiák létrehozására, például azzal, hogy az iszlám és egyéb országokban nem ünneplik, tehát és ezzel bizonyítják azok fejletlenségét (érts nem-európaiságát), akkor a nőnap szellemisége vész el, mely minden megkülönböztetés ellen lépett fel. És ezzel láthatatlanná és még kiszolgáltatottabbá válnak azok, akik az emberi jogokat nem tisztelő országokban fellépnek a nők jogaiért és méltóságáért. Nagy a felelőssége tehát minden ünneplőnek, hogy úgy álljon ki egy érték mellett, hogy mások történelmét, munkáját és értékeit ne tegye zárójelbe, és ez által láthatatlanná. Mert nincsen aktuálisabb érték, amit mindnyájunknak meg kell védeni a változó világban, az egyetemes emberi méltóság.

Térjünk rá az oktatásra. Miben tér el a lányok és fiúk iskoláztatása, figyelembe véve, hogy több statisztika is megerősíti, hogy a lányok esetében jelentősebb az iskolából kimaradás, vagy végleges iskolaelhagyás aránya?

– A lányok oktatása valóban kulcskérdés, mert amikor kimaradnak az iskolából, vagy azért mert szükség van a munkaerejükre otthon vagy mert teherbe esnek, és ezzel a szegénység termelődik újra. Általában azt tartják, hogy minél kisebb időt tölt valaki az oktatásban annál kevesebb olyan kompetenciával rendelkezik majd, ami ahhoz kell, hogy elhelyezkedjen a munkaerőpiacon. Ahogy a magyar oktatási rendszer változott az elmúlt időszakban abból világos két tendencia rajzolódik ki: nem elsődleges cél az ilyen kompetenciák megtanítása, valamint, hogy az iskolán kívüli oktatásnak, ami nagyrészt a család pénzügyi lehetőségeitől függ, egyre nagyobb a szerepe. És ez hozta létre a világon az egyik legesélyenlőtlenebb oktatási rendszert, ami a magyar.

Tudósok és mérnökök férfi-nő aránya az Európai Unióban. Románia az EU-s átlag közvetlen közelében van, míg Magyarország az utolsó előtti. Forrás: Eurostat.Tudósok és mérnökök férfi-nő aránya az Európai Unióban. Románia az EU-s átlag közvetlen közelében van, míg Magyarország az utolsó előtti. Forrás: Eurostat.


Közép-Kelet Európa térségében elég alacsony a lakosság arányához képest az egyetemet választó / vállalni tudó fiatalok száma. Ebben a helyzetben milyen nemi arányokról beszélhetünk, és mi lehet a működési mechanizmusa? Egy recens felmérés szerint Románia középmezőnyben van e téren, Magyarország viszont az utolsó előtti. Miért?

– Az igazi tragédia a felsőoktatásban is lezajló folyamatos forráskivonás az elmúlt 30 évben. Következésképpen csak azok maradtak benne, akik vagy tudatosan vállalták a szegénységet vagy egyszerre négy-öt egyetemen tanítottak. Nyilván nem olyan minőségben, mintha csak egy munkahelyük lenne, és nyilván nem tudtak konferenciákra járni, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. A nők még rosszabb helyzetbe kerülnek, hiszen a gondoskodó munka miatt nem tudnak plusz fizetett munkát végezni vagy külföldi ösztöndíjra elmenni.

A tudományos életben mit jelent ma nőnek lenni? Az akadémiai közeg mennyire segíti-gátolja a nők tudományos munkáját? Milyen különbségek vannak Nyugat-Európa illetve Közép-Kelet Európa között ezen a téren? Magyarországról ma mit lehet elmondani?

– A tudományos életben a nőknek nehéz belépni, mert olyanokkal versenyeznek a pozíciókkal, akiknek otthon főállásban gondoskodó munkát végző partnerük van. Nehéz előrejutni, mert az előléptetésnél a döntéshozó férfiaknak általában olyan férfiak jutnak az eszébe, akik olyanok, mint ők csak húsz évvel fiatalabbak. És nehéz megmaradni, mert az idősebb nőket a fiatalabb kolléganők is noszogatják, hogy menjenek már nyugdíjba szigorúan a „sisterhood” alapon és tegyék hasznossá magukat inkább a családban, míg a férfiak 70 év után is ragaszkodnak a munkájukhoz. De ezt is lehet csendesen változtatni. Az MTA Elnöki biztossága, Lamm Vanda vezetésével csendesen elérte, hogy több nőt jelöltek MTA tagnak, noha az első beszélgetéseknél az akadémikusok rázták a fejüket, hogy milyen kár, hogy egy alkalmas nő sincs a szakmájukban, valamint olyan gyereket egyedül nevelőknek szóló ösztöndíjat, ami éppen azt az egy évi nyugodalmat adja meg azoknak, akik az MTA doktori dolgozat beadásánál járnak, ami annyira hiányzik.

Melyek voltak az ön életében azok a meghatározó mozzanatok, „sorsesemények” amelyeknek köszönhetően a közép-kelet európai térség egyik legelismertebb egyetemének munkatársa és kutatója lett?

– Sokat köszönhetek annak, hogy a társadalmi nemek története, a kutatási témám az Orbán kormány politikájának köszönhetően nagy figyelmet kapott. A nagy politikai, köz és médiafigyelemnek nincs köze ahhoz, hogy mi valójában a gender/társadalmi nem fogalma. Inkább ahhoz van köze, hogy mire használják. A társadalmi nem „szimbolikus kötőanyagként” működik, amiben „gender” gyűjtőfogalom lett, mert egybe terelt egymástól egyébként eltérő, vitatott kérdéseket. Ennek semmi köze sincsen se a nemzetközi dokumentumokban (ENSZ, EU, Európa Tanács stb.) szereplő szakpolitikai, se a társadalmi nemek tudományának tudományos, se az egyének identitásának meghatározásához. Ez egy politikai és hatalmi harc része, és sajnos nem tudományos kérdés. Én viszont igyekszem ezt a helyzetet kihasználni arra, hogy hogy a tudományról közérthetően beszéljek és fontos kérdésekhez hozzászóljak. És erre úgy tűnik nagy igény van.

Harminc éve tanítok, de a legszebb és talán leghasznosabb munkám „A boldogság politikája” kurzus volt Tompa Andreával és Bakos Petrával a CEU Bibó István Szabadegyetemen. A magunk szerény módján megpróbálunk a tudomány monetizálásával és digitalizációjával szemben a személyes jelenlét, az intellektuális munka értéke, a hitelesség és az önazonosság mentén fontos dolgokról beszélni, mint a gyász, közösség, család, test, gyűlölet vagy szerelem. Együtt gondolkodtunk gyönyörű irodalmi szövegek mentén és beszélgettünk. Biztos vagyok benne, ha nem húzza ki a társadalmi nemek két éves mesterszakot a magyar oktatási kormányzat mindenféle konzultáció nélkül az akkreditált szakjegyzékből, akkor nem csináltuk volna ezt meg. Ha az embert nagyon hatalmas erők megtámadják csak a személyes és kreatív válasz segít. A boldogság politikája kurzus ilyen.

Nyitókép: Robert Jones / Pixabay.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS