Tíz mondat arról, amiért érdemes
Balázs Imre József 2020. március 21. 18:46, utolsó frissítés: 2020. március 23. 09:51Egy könyvet mutatunk be, amely élesen rákérdez a költészetre.
Bernard O’Donoghue: Poetry: A Very Short Introduction. Oxford University Press, Oxford, 2019.
Szín: Marsfelszín
Ennivaló: nektár
Szókapcsolat: darksome burn
Film: Rossz versek
Zene: Hiperkarma: Micsoda kép
1. Alapokra csupaszított léthelyzetekben másképp hangzanak a kérdések is: mire jó a költészet, és egyáltalán – micsoda a költészet?
2. Az a jó Bernard O’Donoghue bevezetésében, hogy élesen kérdez: el tudjuk-e különíteni a költészet beszédmódját minden másféle beszédtől, vagy: vannak-e olyan területek, ahol úgy érezzük, a költészet valamiféle kitüntetett lehetőséggel, „szakértelemmel” rendelkezik?
3. A költészet fikció (és így a vágyaknak, nemlétező, de elképzelhető dolgoknak fontos terepe), a költészet egy speciális nyelvi viselkedésmód (lehet, hogy más hangsúllyal mondjuk, ebben persze a szójátékra is emlékeztet), a költészet azt mondja: „a grief ago”, egy fájdalommal ezelőtt, és hirtelen ráismerünk az idő megélésének számunkra adódó lehetőségeire.
Fotó: Jeryd Gillum / Unsplash.com
4. A halál, a természet, a szerelem viszonyok kérdése, ebben – történetileg így tartjuk számon – tud olyasmit a költészet, amit sűrítettségben, a tapasztalás rögzítésében másfajta beszédmódok nem.
5. Pontosabb talán így mondani: olyan helyekről van szó, ahová más, rivális beszédformáknak nem sikerült úgy betörniük, hogy irrelevánssá tegyék a költészet megközelítésmódjait.
6. De mellékes-e a költészet valójában az élet más területeiről beszélve – nyilván nem alapból az, csupán azért, mert más nyelvek is forgalomban vannak e közegekben; inkább arról van szó, hogy magának a kérdésnek a megválaszolása is két, történetileg is ütköző költészetkoncepció felől indítható el.
7. Imitatívnak vagy transzcendensnek akarjuk látni inkább a költészetet, a leírás/megragadás vagy a meghaladás érdekel inkább bennünket – és van-e esetleg kompromisszumos, is-is megoldás?
8. Nem kerülhető ki a probléma: a költészet sokféle – ne feledjük, eredetileg az epikai, a drámai és a lírai műnemen belül egyaránt a költészet alakulását figyelhettük, s így szükségszerű, hogy a mai költészet, amelyre elsődlegesen líraként vagyunk hajlamosak gondolni, mennyire természetesen telhet fel egyéb, nem-lírai vonatkozásokkal.
9. A hangzás, a terekbe íródás, a helyzetek és a nyelv-előtti megragadása inkább csak példái annak a sokféleségnek, ahogy a vers működik, és nem a lényege.
10. A végső választ a vers mibenlétéről a könyv következtetései közül írom ki, de persze azt az utat, ahogyan a szerző eljut eddig, érdemes lépésről lépésre bejárni: „Soha nem a nyilvánvaló kimondása. Normasértőnek tűnhet nyelvében, a megfogalmazott álláspontját vagy szervezettségét tekintve. De nem a normasértés kedvéért ilyen; nem perverz, mert a törekvése az, hogy az igazságot hozza felszínre valamilyen váratlan vonatkozásában. Működése a valóság érdekében történik.”
Nyítókép: Mars, Fotó: Viking 1, NASA, wikicommons
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!