Trianon-film: nyálaz, semmitmond és nem gondolkodtat
Sipos Géza 2005. január 18. 14:55, utolsó frissítés: 14:55Miért történt meg Trianon éppen úgy? Erre nincs válasz Koltay Gábor amatőr módon összerakott propaganda-anyagában. A betiltás körüli kettős, magyar-román botrány a nagy büdös #b#semmiért#/b# tört ki.
Miről is beszélünk?
Koltay Trianon-filmje lényegét nézve egy másik mű pótlása, ez a magyarázata annak, hogy miért épp olyan hosszú, amilyen. A kádárista apológiának tekinthető – hiszen a lázadó Koppánynak látványosan buknia kell – 1984-es István, a király rendezője a békediktátumról eredetileg 14 részes sorozatot "készített volna", amelyet tavaly március 7-től sugárzott volna a Magyar Televízió.
Az MTV azonban levette műsorról a filmet. A rendező nyilatkozataiból nem derül ki egyértelműen, hogy mind a 14 részt leforgatta-e, annyi biztos, hogy "a legfontosabb gondolatokat moziban vetíthető változatba" vágta össze.
Tehát a 128 perces változat egy hosszabb anyag kompilációja, amelyet tavaly júniustól vetít Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínház. Ezt mutatta be az itteni többezer nézőnek az Erdélyi Magyar Ifjak, majd a vetítés miatti 100 millió lejes büntetés után ez a verzió terjed cd-n, illetve letölthető formában.
Műfaja: nyúlós-nyálas
A rendező dokumentumfilmnek aposztrofálja a művet – nem szokatlan ez a gesztus, hiszen Michael Moore is dokuként kezeli az egyértelműen a Bush-adminisztráció lejáratására készített, Aranypálma-nyertes filmjét. Koltay műve szintén direkt módon, ámde kevésbé nyílt eszközökkel politizál, de a szatíra, az irónia és a humor eszközét koncepciója teljességgel kizárja.
A Fahreinheit 9/11-et sok kritikus minősítette szájbarágós propagandafilmnek. A Trianon – ami a tényanyagot illeti – nem üti meg ezt a mértéket. Koltay a nézőt folyamatosan becsapja. Az a benyomásunk, hogy a több mint két óra után legalább az alkotás műfajában megbizonyosodhatunk, de ez a nézői elvárás felfüggesztve marad.
A tényanyag
Hogy botrány alakult ki e film miatt, az valószínűleg akkor is bekövetkezett volna, ha senki sem néz meg egy kockát sem belőle. A tavalyi és idei, magyar-román felhajtás annak eredménye, hogy az 1920-as béke még mindig kibeszéletlen tabutéma, noha már a 80-es évektől sorra jelennek meg a szaktörténészek ezirányú munkái.
Hogy miért történt meg úgy, és éppen úgy a trianoni békediktátum, arra egyszerűen nincs válasz a filmben. A magyarázat pár mondatban és két percben összefoglalható. Andrássy a kiegyezés után külpolitikai szerződést köt Németországgal, ezzel valósággal "odaláncolja" az ország sorsát.
Emiatt a németek ellenfelei, a britek és a franciák nemzetiségi ellentéteket szítanak a Monarchiában. A filmből semmi nem derül ki, egy dokumentum sem szerepel arról, hogyan folyt le "az idegen erők aknamunkája" a románság és a szerbség között. A film teljességgel elhallgatja, hogy a nemzetiségi ellentétek száz-százötven évvel korábban, noha nem ennyire erősen, de már jellemzőek voltak a királyi Magyarországra.
Adatlanság
Az egész filmre jellemző, hogy az írott dokumentumok hiányoznak: a hírhedt trianoni szerződésből is csak az aláírások láthatók. A film nemcsak szóban, feliratozásban is rendkívül szűkmarkúan bánik a nézővel.
Egyetlen korabeli fényképfelvételről, filmrészletről sem derül ki, ki, hogyan és hol készítette, eredetije hol lelhető fel. Hiányoznak a szöveges idézetek, térképek, grafikonok, mutatók, pedig a néző bírná az egyidejű képi és hangos információ-adagolást.
(Elég itt csak a Discovery Channel vagy a National Geographic nem is nagyigényű műsoraira gondolnunk). A tény- és adatszegénység miatt Koltay műve bármi lehet, de dokumentumfilm biztosan nem.
Kongó ideológiátlanság
Miért történt? Erre a film két kiemelt szakértője, Nemeskürty "tanár úr" (alapfoglalkozását nézve irodalomtörténész) és Raffay Ernő történész azzal válaszol, hogy a kozmopolita liberális kapitalizmus a 19. század fordulójára meggyengítette, elsorvasztotta a magyar nemzettudatot.
Elharapóztak a szocialista-kommunista eszmék, továbbá az akkori politikai elit "nem volt eléggé magyar". Raffay összesküvés-elmélete szerint a szabadkőművesség is sokmindenben ludas. A kommunista "földalatti szervezkedés" a lefegyverzéssel megalázta a frontról hazatérő katonákat – halljuk a történészt, de további részletek nem derülnek ki.
Belépnek az ismerős motívumok: a nemzetáruló Károlyi Mihály, majd a Tanácsköztársaság (amelyet Raffay így emleget: "diktatúrák alakulnak ki"), amely még inkább aláásta a magyarság pozícióit.
Lényegében a Csurka István (a film egyik megszólalója) által emlegetett "globalizmus" és a nemzettudat sorvadása/sorvasztása az oka mindennek – ennyi a válasz a miért történt kérdésre. Ezért kár végigülni a művet, aki már olvasott Demokratát és Magyar Nemzetet, ennyit már alapból tud.
Tények helyett gesztusok
A filmben mindössze húsz perc szól konkrétan a békediktátumról, de ebbe beleszámít a gróf Tisza István tanácsköztársasági meggyilkolásáról szóló, "film a filmben" összeállítás egy Reményik-verssel megspékelve. A két állandó szakértő közül Nemeskürty az, aki számos esetben mindössze gesztusokkal támasztja alá állításait. A két további megszólaló, Glatz Ferenc és Fejtő Ferenc gyakorlatilag csak a tablót színesíti.
Horthy és Mussolini felmentése
A király nélküli királyság súlyos történelmi tévedéseiről mindössze egy felmentő félmondat hangzik el a filmben, ezt ellenpontozza a kormányzó Budapest-ellenes beszéde, illetve a bécsi döntés utáni fehérlovas bevonulás hosszan bemutatott archív felvétele. Gömbös és Imrédy tevékenykedése is szerényen elnéző modorban említődik.
A szereplők és a helyszín
Szintén Nemeskürty az, aki családtörténetet adagol a nemzeti sorstragédiához, hosszan ecseteli például, hogy édesapja a Ludovika (hadiakadémia) egyik tábornokával hogyan jósolta meg a 30-as években, hogy nem lesz jó vége, ha Magyarország belekeveredik a második világháborúba.
A történészek amúgy egyetlen térben, egy tipikus belvárosi konzervatív értelmiségi lakásban szólalnak meg, ahol remekül megfér egymással a fekete pozdorjalemez könyvespolc és a túlságosan is újnak ható, öblös biedermeier fotelsor.
Végülis mindenről szó esik,
csak Trianon okairól nem. A rendező hosszasan elidőz a 20-as, 30-as évek irredenta/revizionista propagandájánál, majd szintén bőséges összeállítás szól a 2. világháború alatti helyzetről. Ezután gyors léptekkel a kisebbségi magyarok sanyarú helyzeténél tartunk: erről a reformkommunista politikus, Pozsgay Imre tart kiselőadást.
Hallhatjuk az ismert Tőkés László-frázisokat is a "békés úton végbemenő népirtásról" (és megállapíthatjuk, hogy Glatz mellett Duray a legfelkészültebb megszólaló). További, közismerten Trianon-szakértő fellépők: Csoóri Sándor író, Csurka István drámaíró-politikus, Szervátiusz Tibor szobrász. A film egyetlen pozitív üzenetű képsora a Mária Valéria-híd újjáépítése – 2001-ben.
Lakhelye az üresség
A film legnagyobb hibája, hogy a jelenkori propaganda-igényt kielégítve, kritikátlanul használja fel az össznemzeti sokkhatás és tragédia-érzet tárgyi és eszmei lenyomatait. A megdöbbenés és a fájdalom hitelessége és őszintesége vész el ebben az össze-vissza toldozott 128 percben.
A rendező valószínűleg tudat alatt érzékelte a filmjéből ásító, bután kongó ürességet, azért úgy döntött, irodalmi összeállítással pótolja az alaposabb kutatói-szerkesztői munka elmulasztását. Ady, József Attila, Reményik és Wass Albert a repertoár, gyakran deklamálóan patetikus szavalatok hangzanak el, néhol lagzizene-színvonalú szintetizátorhanggal aláfestve.
A sűrűn alkalmazott versszövegek azt is megnehezítik, hogy a készítők könnyedén eleget tehessenek egy mellékesnek tekintett, de nagyon is fontos kérésnek. A film erdélyi turnéja alatt több bukaresti lapnak dolgozó tudósító igényelte a román feliratot – kiderült, erre a készítők és a szervezők nem is gondoltak. Verset fordíttatni ugyanis jelentősen nehezebb, mint történelmi ismeretterjesztő szövegeket.
A film műfaja tehát történelmi tárgyú irodalmi összeállítás, amelyben alig lelhetők fel történelmi tények, és kevés az irodalmi anyag is. Két értékes órát rabolva el életidejéből a nézőt hülyének nézik – bár annyi újdonságot kétségtelenül megtudhattunk, hogy az ún. Magyar Hiszekegy Papp-Váry Elemérné alkotása. A többi azonnal feledhető.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!